Manchester United's Portuguese striker Cristiano Ronaldo (C) and teammates react as another goal goes in for Brighton during the English Premier League football match between Brighton and Hove Albion and Manchester United at the American Express Community Stadium in Brighton, southern England on May 7, 2022. (Photo by Glyn KIRK / AFP) / RESTRICTED TO EDITORIAL USE. No use with unauthorized audio, video, data, fixture lists, club/league logos or 'live' services. Online in-match use limited to 120 images. An additional 40 images may be used in extra time. No video emulation. Social media in-match use limited to 120 images. An additional 40 images may be used in extra time. No use in betting publications, games or single club/league/player publications. /
Vágólapra másolva!
Miközben Manchester kékebbik felében elképesztő az öröm és az eufória a hétvégén megszerzett újabb, drámai körülmények között kicsikart bajnoki címet követően, addig a United háza táján egészen másról beszélhetünk. Miközben a City az elmúlt öt évben negyedszer is bajnokságot ünnepelhetett, addig a túloldalon a felejtésé a főszerep. A City éppen olyan bravúrt hajtott végre, ami eddig csak a Sir Alex Ferguson vezette Unitednak sikerült a Premier League-ben azzal, hogy ötből négyszer lett bajnok, és amikor nem is olyan régen a City még a „hangos szomszéd" volt, ma már teljesen más a helyzet. A United szurkolói úgy figyelhetik évek óta a bajnoki címért folyó harcot, hogy arra nincs reális esély, hogy bele is szóljon a csapatuk. Kérdés, mit hoz majd az új szakmai stáb.
El kell érned a mélypontot, hogy elindulhass felfelé
A fenti kijelentésben sok igazság van, de a legrosszabb benne az, hogy csak akkor tudjuk, hogy elértük a mélypontot, ha már elindultunk felfelé. A Manchester United szurkolói sokszor hihették már, hogy a csapatuk elérte a mélypontot, de úgy tűnik igazán most ért oda. Ez persze kicsit drámai kijelentés, hiszen sok csapat cserélne ilyen mélyponttal, ugyanis mégsem a kiesés ellen kell küzdeni vagy a gazdasági csőd ellen, egészen egyszerűen szakmailag nem áll össze valami. De ez már hosszú évek óta nem.
Egy újabb közhellyel élve azt is elmondhatjuk, hogy magasról lehet igazán nagyot esni, ezért is tűnik az utóbbi évek szereplése egy valóságos zuhanásnak, miközben "csak" annyi történt, hogy az angol egyeduralkodó és nemzetközi szinten is rendre jól teljesítő csapat egy polccal lejjebb került. Nem a bajnoki címért, hanem a BL-indulásért küzd - tegyük hozzá, idén már ez sem sikerült, de a szezont kicsit lejjebb részletezzük majd.
A United története legrosszabb szereplésén van túl a Premier League-ben és jön a sokadik reset,
azaz újra kezdődhet minden az elejéről azzal, hogy újabb szakmai stáb kezdi meg a működését a világ egyik legnagyobb klubjánál, ahol minden körülmények között megnyert trófeákban mérik a sikert, az pedig José Mourinho óta nem érkezett az Old Traffordra.
Sir Alex Ferguson kilenc évvel ezelőtt döntött úgy, hogy befejezi mai szemmel is egészen hihetetlen edzői pályáját. Eltelt kilenc év, de mintha semmi sem változott volna azóta. A Manchester United keresi az új Fergusonját, akit eddig nem talált meg.
Pech, de eközben éppen a két legnagyobb rivális, a Manchester City (Pep Guardiola) és a Liverpool (Jürgen Klopp) találta meg a maga zsenijét.
David Moyes, Louis van Gaal, José Mourinho, Ole Gunnar Solskjaer, Ralf Rangnick és a többi ideiglenes szakember, mint Ryan Giggs és Michael Carrick, azaz összesen hét edző kilenc év alatt úgy, hogy azt megelőzően egy ember tartotta a frontot 27 éven át.
Mindenki tudta, hogy nem lesz könnyű az átmenet, de ekkora lejtmenetre senki sem számított.
A bajnokságban a második hely volt a legelőkelőbb hely a poszt-Ferguson-érában, ezt Mourinho és Solskjaer is elérte. Van Gaallal nyert FA-kupát a csapat, de mennie kellett mert az első négybe nem sikerült bekerülni. Mourinho nyert Szuperkupát, Ligakupát is Európa-ligát is, miközben pályafutása egyik legkomolyabb eredményének tekintette, hogy ezzel a csapattal második lett a PL-ben, de 2018 karácsonyán neki is mennie kellett.
Solskjaer több is lehetett volna, mint ami lett
Ma már távoli emléknek tűnik, de a norvég Ole-Gunnar Solskjaerral kezdte meg a most véget ért szezont a United. Azzal a norvég szakemberrel, aki Mourinhót követte és visszahozta a szurkolóknak a reményt azzal, hogy egészen elképesztő sorozatba kezdett kinevezése után. Az 1999-es BL-döntő hőse legendaként, ismerős arcként érkezett az Old Traffordra, ráadásul ideiglenes menedzserként első 17 meccsén egyszer kapott ki vele a csapat, így vihette tovább a munkát már az ideiglenes szó nélkül.
Solskjaer első teljes szezonjában a harmadik helyig vitte a csapatot, a koronavírus miatti leállás után pedig sorra bukta el vele az elődöntőket, sorrendben a Ligakupában, majd az FA-kupában, végül pedig az Európa-ligában is.
A következő szezonban óriási volt a kilengés. Olyan eredmények születtek, mint a Tottenham 6-1-es sikere az Old Traffordon, majd nem sokkal később Párizsban sikerült nyerni a PSG ellen, és ötöt kapott a Lipcse a BL-ben a Unitedtől, majd jött egy újabb összeomlás a Lipcse otthonában, kiesés a BL-ből, 12 nappal később pedig a Leeds kapott hat gólt Manchesterben, ahogy tavasszal a Roma csapata is.
Meglehetett volna az első trófea is, de tizenegyesekkel a Villarreal nyerte az El-döntőt, a bajnokságban pedig 12 ponttal a Manchester City mögött, de öttel a Liverpool előtt második lett Solskjaer csapata.
Innen jutottunk el a most véget ért bajnoki szezonig, ahol kézenfekvő lett volna az újabb előrelépés, ami végül nem sikerült. Solskjaer csapata az előző szezonban 19 meccs után pedig még vezette a bajnokságot, ami ilyen szakaszában a bajnokságnak legutóbb Fergusonnak sikerült. A Villarreal elleni El-fináléban Solskjaer sérthetetlenné válhatott volna, de éppen a sokszor remeklő David De Gea hibázott a gdanski finálé tizenegyespárbajában, így trófea nélkül kellett később távoznia a norvég szakembernek.
Nyáron olyan játékosok érkeztek, mint Jadon Sancho, Raphael Varane, majd Cristiano Ronaldo, de nem sikerült belőlük igazi csapatot kovácsolni.
A United a BL-csoportjában viszonylag jól szerepelt, de a bajnokságban a Liverpool elleni 0-5, a City elleni kilátástalan, 2-0-s vereség, majd végül a Watford elleni 4-1-es zakó után mennie kellett Solskjaernak. Akkor a csapata mínusz 1-es gólkülönbséggel állt a hetedik helyen.
Solskjaer 168 meccsét 91 győzelemmel, 37 döntetlennel és 40 vereséggel zárta, százalékosan csak Mourinho volt nála jobb (54,2 vs. 58,3). A norvég után Carrick még továbbjuttatta a Unitedet a BL-ből, megverte az Arsenalt és döntetlent játszott a Chelsea-vel, utána pedig jött Ralf Rangnick.
Besült a gegenpressing atyja
Ralf Rangnickot kis túlzással megváltóként várták a szurkolók. Magától értetődőnek tűnt az, hogy ha a taktikailag nem az elitedzők közé sorolt Solskjaer ezt a keretet egy PL-ezüstig és Európa-liga-döntőig vezette, akkor a taktikai lángelmének tartott Rangnick még többet is kihozhat a játékosokból.
Voltak biztató jelek. Rangnick nagyon szép terveket vázolt fel, a sajtótájékoztatókon úgy tűnt, nagyon ért ahhoz, amit csinál, és az eszközei is megvannak ahhoz, hogy elérje a céljait, de végül mindez nem sikerült.
Pedig tényleg voltak biztató jelek, még ha nem is túl sokáig.
A Crystal Palace elleni első bajnokija nagyon jól sikerült, 1-0-ra nyert a United, végre nem kapott gólt a csapat, működött a letámadás, úgy tűnt, ebből valami jó dolog is kisülhet. A Norwich ellen is ugyanez volt a az érzés, de a tökutolsó elleni 1-0-s siker már nem tűnt akkora fegyverténynek.
A bajnoki sorsolásra nem lehetett panasz, nem jöttek igazán nehéz ellenfelek. Sorrendben a Newcastle elleni döntetlen, a Burnley elleni siker, a Wolves elleni vereség, majd a Villa elleni döntetlen, valamint a Brentford és a West Ham elleni győzelem következett.
A United itt már reális közelségbe került a BL-induláshoz, de a másodosztályú Middlesbrough elleni kiesés az FA-kupából valamit lerombolt.
Jött egy-egy döntetlen a Burnley és a Southampton ellen, majd két siker a Brighton és a Leeds ellen. A BL nyolcaddöntőjében egy biztató 1-1 az Atlético Madrid otthonában, majd a visszaesés és a Watford elleni 0-0.
A City bántóan simán, 4-1-re nyerte a városi derbit, majd jött egy „érthetetlen" siker a Spurs ellen. A 3-2-re megnyert meccs kis túlzással egyedül Cristiano Ronaldo érdeme volt, aki mesterhármast szerzett. Ezt követte az elképzelés nélküli, Atlético elleni visszavágó, 0-1 és kiesés az Old Traffordon.
Rangnick mintha itt eldobta volna a gyeplőt, egyre többször kritizálta a játékosokat, majd ahogy távolodott a BL-szereplés lehetősége, már az eredmények sem igazán számítottak.
Elvállalta az osztrák válogatott vezetését, miközben eredetileg arról volt szó, hogy tanácsadóként marad Manchesterben, de állítólag az új edző kiválasztásába sem szólhatott bele.
Azt mondta, hogy tíz új játékosra lenne szükség, de mindneki tudja, hogy egy topklub soha nem igazol egyszerre tíz játékost. Ezzel nyilván ő is tisztában van.
Az utolsó kilenc bajnokin négyszer kapott ki a United (a kiesés elől menekülő Evertontól, 0-4 a Liverpool, 1-3 az Arsenal, 0-4 a Brighton, 0-1 a Palace ellen). Összejött egy döntetlen a Chelsea és a Leicester ellen, győzni pedig csak a Norwich és a Brentford ellen sikerült.
Rangnicknak 29 meccsen 11 győzelem, 9 döntetlen és 9 vereség lett a mérlege, ami 37 százalékos győzelmi mérleg, ami nagyon gyenge. Solskjaer végül 17, Carrick 4, Rangnick 37 pontot pakolt a közösbe,
így jött ki az 58 pontos bajnokság, ami a valaha volt leggyengébb a manchesteriektől a PL-ben.
Visszafelé haladva, 2014-ben a Moyes féle szezon ért véget 64 ponttal, Van Gaal második szezonja, a Mourinho-Solskjaer kooprodukció és Solskjaer első teljes idénye hozott 66-66 pontot, Ferguson leggyengébb PL-idénye 75 pontot hozott, ezt az utódok közül csak Mourinho szárnyalta túl 81 ponttal, ami ezüstöt ért akkor.
A Manchester United csapatában nagyítóval kell keresni az átlag feletti teljesítményeket. Talán három játékos sorolható ide. Fred valósággal kivirágzott Rangnick vezetés alatt, David De Gea és Cristiano Ronaldo tudta igazolni klasszisát egész szezon alatt, illetve a német építette be a csapatba a fiatal Anthony Elangát.
A Manchester United a valaha volt leggyengébb PL-szezonját produkálta, soha ilyen kevés pontot nem szerzett, és soha nem végzett ilyen gyenge, nullás gólkülönbséggel. A második legrosszabb egy plusz tizenegyes bajnoki szezon volt. És még ez is nemzetközi szereplést ér, ráadásul az Európa-ligában, miután a West Ham megtette azt a szívességet, hogy szintén kikapott az utolsó körben, így Moyes csapata szenvedhet majd a Konferencia-ligában.
Az új edző is érzi, hogy nagy a baj
Az Ajaxtól szerződtetett Erik ten Hag az első adandó alkalommal Anglia felé vette az irányt. A holland mester még mehetett volna Mexikóba levezetni az amszterdami csapattal, de jobbnak látta, ha már a helyszínen tekinti meg a csapat utolsó bajnokiját. A Crystal Palace elleni bajnokin ott volt Ten Hag a lelátón és már a segítői is megvannak, Mitchell van der Gaag és Steve McClaren személyében. Utóbbi már Fergusonnal is dolgozott együtt Manchesterben, de Hollandiában is volt edző és volt angol szövetségi kapitány is.
Ten Hag tehát azonnal belevetett magát a munkába, lesz is dolga bőven. Jelen állás szerint Paul Pogba, Edinson Cavani, Nemanja Matic, Juan Mata, Jesse Lingard és Phil Jones távozása biztosnak tűnik. Ez egyfelől azt is jelenti, hogy meg kell erősíteni a keretet, de azt is, hogy komoly bérköltség szabadul majd fel.
Ten Hag hétfőn tartotta első manchesteri sajtótájékoztatóját – nem győzzük hangsúlyozni, hogy új edző esetében mennyire ritka, hogy valaki nem a szokásos július elején kezdi el a munkát már az új állomáshelyén.
Ten Hag kedélyesen kezet rázott az újságírókkal, majd elmondta, izgatottan várja az új feladatokat. Már elkezdte a csapat elemzését, ami alapján szépen, napról napra halad majd előre.
Ten Hag elmondta, számít Cristiano Ronaldóra, akitől gólokat vár majd, ahogy a jelenlegi csapatkapitányra, Harry Maguire-re is, és a parkolópályára tett Donny van de Beekre is. Az Ajax korábbi mestere szerint hasonló játékra lehet számítani, mint a holland csapattól, de természetesen a játékosállomány meghatározza a taktikát.
Ten Hag, ahogy saját magának, úgy a csapatnak is korai kezdést tűzött ki, már június végén várja vissza azokat, akik nem érdekeltek válogatott meccseken. Egy biztos, munkában nem lesz hiány, és kiváncsian várjuk, mire megy a Manchester United a sokadik újrakezdéssel.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!