Azt már egy évvel ezelőtt az Európa-bajnokságon is megmutatta a magyar válogatott, hogy még akkor is képes felvenni a versenyt a világ legjobbjaival, ha azok alaposan felkészülnek az adott eseményre. Marco Rossi együttese egy éve úgy szerzett pontot háromból két mérkőzésén is (a világbajnok franciák és a németek ellen), hogy az ellenfelei soraiban a legjobb futballistáik csúcsformában léptek pályára.
Már arra is azt mondtuk, hogy futballcsoda, hogy a Puskás Arénában tomboló 65 ezer magyar szurkoló szeme láttára Portugáliával a 84. percig tartottuk a lépést, majd jött minden idők egyik legjobbja, Cristiano Ronaldo, akinek a vezérletével végül 0-3 lett a vége. A címvédő elleni vereség az egyetlen volt tavaly nyáron, amit a mieink elszenvedtek.
Köszönhetően annak az emberfeletti teljesítménynek, amit az előző két világbajnokkal, Franciaországgal (1-1) és Németországgal (2-2) szemben sikerült nyújtani. A franciákkal hazai pályán a tomboló kánikula ellenére is frenetikus hangulatban, a németekkel pedig idegenben sikerült döntetlent játszani.
Ki gondolta volna, hogy a sikertelen vb-selejtező után ismét ennyire magára talál a Rossi-csapat?
A Nemzetek Ligája harmadik kiírásában ráadásul megint nekünk nem kedvezett a sorsolás, hiszen a bravúros A-ligába való feljutást olyan ellenfelekkel szemben ünnepelhettük meg, mint Anglia, Németország és Olaszország. Mert az eddig lejátszott négy meccsre visszatekintve ez tényleg egy ünnep volt.
Az angolok és a németek is az év végi világbajnokságra készülnek, az olaszok pedig az Eb-aranyat követő vb-kiesés után új csapatot építenek. Ennek ellenére mégis pont Roberto Mancini csapata volt az, amelyik egyedüliként le tudta győzni a mieinket.
Arról a 2-1-es vereségről Marco Rossi azt mondta, hogy ez történik, amikor a játékosai nem tartják magukat az előre megbeszélt taktikához. A nemzeti csapat Cesenában már az első félidőben kétgólos hátrányba került, és hiába állt nagyjából össze a hajrára a játékunk, már nem tudtuk utolérni az Európa-bajnokot.
Így a négy meccsre visszatekintve valóban
az az olaszok elleni első játékrész volt az egyetlen a nyolc félidőből, amit a magyar válogatott elveszített.
Az egész egy angolok elleni bravúros győzelemmel kezdődött, amit Szoboszlai Dominik tizenegyesből lőtt góljával sikerült elérni. Utána jött az olaszok elleni vereség, majd a telt házas Puskás Arénában a németek elleni összecsapás.
Nagy Zsolt, a júniusi NL-meccsek egyik legnagyobb felfedezettje már a 6. percben talpra ugrasztotta a 65 ezer fős nézősereget, majd a 9. percben Jonas Hofmann kialakította az 1-1-es végeredményt. Míg az első két találkozón Marco Rossi a kapusposztot kivéve nem változtatott a kezdőcsapaton, addig itt már kénytelen volt mezőnyben is belenyúlni alapcsapatába.
Ez talán nem is véletlen, hiszen az olaszországi meccsen már látszottak a fáradtság jelei is a csapaton, valamint Schäfer András eltiltás miatt nem léphetett pályára.
Az ő helyén Callum Styles szerepelt, de Sallai Roland is vállalta a játékot és Gulácsi Péter is visszakerült a kapuba Dibusz Dénes helyére, akinek három nappal később azért így is jutott egy nem mindennapi élmény.
Ugyanez igaz az összes magyar drukkerre, aki elkísérte Wolverhamptonba azt az együttest, amely olyat vitt véghez, amit nem sok csapat mondhat el magáról, sőt! Bizonyos szempontból egy sem. Az egészen emberfelettit nyújtó, 4-0-ra diadalmaskodó magyar válogatott az első olyan vereséget mérte saját pályáján Angliára, amikor úgy kapnak ki négy vagy több találattal, hogy ők közben egyet sem szereznek.
A futball őshazájában kedd este után Sallai Roland lett az első magyar futballista Puskás Ferenc és Hidegkuti Nándor óta, aki 90 perc alatt egynél többször vette be az angolok kapuját. A Freiburg támadója mindezt azon a találkozón mutatta be, ami még az Aranycsapat legendás 6:3-as győzelménél is nagyobb különbségű lett.
És egyáltalán nem igaz, hogy a magyarok ellen Anglia B-csapattal állt volna fel.
Az angol szövetségi kapitány csereként olyan világsztárokat tudott pályára küldeni, mint Phil Foden, Raheem Sterling, Mason Mount vagy Harry Maguire.
A mieink mégsem törtek meg, sőt, szépen sorban jöttek a magyar gólok az utolsó 20 percben. Sallai másodszor is eredményes volt, majd Nagy Zsolt a németek után egy másik futballnagyhatalom kapuját is bevette, az i-re a pontot pedig az a Gazdag Dániel tette fel, aki koronavírusos megbetegedése miatt csak később tudott csatlakozni a kerethez.
Bárki, akihez Marco Rossi nyúlt, hozzá tudta tenni azt a pluszt, ami végül 4-0-s győzelmet eredményezett. Az NB I gólkirálya, Ádám Martin is bizonyította képességeit azzal, hogy két tanári gólpasszt is kiosztott előbb Sallainak, majd Nagy Zsoltnak.
Úgy néz ki, hogy nem kell aggódnunk, hogy mi lesz az amúgy remekül játszó Szalai Ádám visszavonulása után a csatárposzttal.
A paksi támadó képes volt ugyanazt az egészen elképesztő mennyiségű munkát beletenni a támadásépítésbe, amit Szalai a 68. percig tökéletesen megtett.
Könnyen lehet, hogy az évszázad legjobb magyar válogatottja formálódik a szemünk előtt.
Amit Marco Rossi kitalál, az eddig maradéktalanul működik. A 3-5-2-es felállás remekül elfedi az egyes játékosok gyengeségeit, cserébe az erősségei mindenkinek kidomborodnak. Az olasz szakembernek még a Lipcsében nem ehhez a játékrendszerhez szokott Szoboszlai Dominiknak is sikerült megtalálni a helyét.
Köszönhetően az angolok elleni „kettős győzelemnek", igencsak megnőtt az esély arra, hogy a mieink a következő Nemzetek Ligája-kiírást is az A-ligában kezdhessék meg. A szigetországiakkal szemben a két szeptemberi forduló előtt öt pont az előnyünk, így ha Anglia akár csak egyetlen pontot is veszít a német-olasz kettős elleni mérkőzésein, VAGY ha mi akár csak egyetlen pontot is szerzünk a német-olasz kettős elleni mérkőzéseinken, akkor a legjobbak között maradunk.
Eddig világranglista 40. helyezettként is sikerül helyt állnunk Európa legjobb 16 válogatottja között. Ez mindenképp bíztató a következő ránk váró világesemény, a 2024-es Európa-bajnokság selejtezőcsoportjainak október 9-i sorsolása előtt. Ráadásul a sikeres Nemzetek Ligája-szereplés egyben egy extra lehetőséget is ad az Eb-pótselejtezőbe való bekerüléshez, ha a selejtezőben esetleg megint nehéz csoportba kerülnénk.
De addig is még két NL-találkozó vár a magyar válogatottra: szeptember 23-án Németországban és szeptember 26-án Olaszország ellen a Puskás Arénában. Újabb futballcsodákra felkészülni! Mert jelenleg négyes döntőbe jutást érő pozícióban állunk.
Viszont ahelyett, hogy nekiállnánk számolgatni, hogyan juthatnánk be a 2023 júniusi „szuperdöntőbe", inkább csak próbáljuk megélni a pillanatot!
Van mit megélni!