A szovjet bíró óriási csalása nélkül Anglia sosem nyert volna focivébét

A labdarúgó-világbajnokságok történetében a legsúlyosabb hibát elkövető játékvezető hős lett saját hazájában, stadiont neveztek el róla, és gigantikus szobrot kapott. Az Origo a 2022-es katari focivébé előtt sorozatot indít, amelyben a világbajnokságok legnagyobb bíróbotrányait elevenítjük fel. Nem időrendi sorrendben és a teljesség igénye nélkül. Az első részben az 1966-os vb döntőjét, az Anglia-NSZK találkozót idézzük fel.

Lehetetlen objektív rangsort felállítani a világbajnokságok legjobb mérkőzéseiről, legszebb góljairól, legfontosabb megmozdulásairól. Szintén nem lehet a legnagyobb bírói tévedéseiről sem. Minden nemzet, minden válogatott számára van egy-két elátkozott játékvezető, akinek a nyakába lehet varrni egy nagy siker elmaradását. Az ezekről szóló sorozat első részében nem is egy vezetőbíró, hanem egy partjelző (korábbi kifejezéssel: határbíró, maival: asszisztens) kerül középpontba.

Az ok egyszerű, ugyanis az ő elképesztő hibája és döntése egy világbajnoki döntő végeredményét befolyásolta.

Tofik Bahramov, a csaló bíró Forrás: Wikipedia

Tofik Bahramovot a világ orosz (szovjet) partjelzőként ismerte, de nem feltétlenül tisztelte. Pedig Bahramov még csak nem is orosz volt. És elsősorban vezetőbíró, nem pedig a vonal mellett tevékenykedő segítő. 1925-ben született Bakuban, hazáját, Azerbajdzsánt nem sokkal korábban szállta meg Oroszország, és csatolta az erőszakosan létrehozott Szovjetunióhoz. Így ő hivatalosan szovjet állampolgárként látta meg a napvilágot, de a különböző köztársaságokban élők többsége a Szovjetunió fennállása során mindig igyekezett hirdetni elhatárolódását a Moszkvából irányított nagy államalakulattól. Ám a világ szemében az ott élők egyaránt szovjetek, sőt, inkább oroszok voltak.

Bahramov viszonyát a nagy szovjet birodalomhoz nem ismerjük, az 1966-os tettét viszont igen. Ő az a partjelző, aki megnyerte a világbajnokságot Angliának.

Az Anglia-NSZK világbajnoki döntő hosszabbításának 11. percében, 2-2-nél Nobby Stiles passzolta a labdát Alan Ballnak, ő pedig Geoff Hurstnek. Hurst lövése túljutott a német kapuson, Hans Tilkowskin, a felsőlécről a gólvonalra pattant, majd onnan kifelé, és a berobbanó német játékos, Wolfgang Weber a kapu fölé fejelte a labdát. Nagy gólszerzési lehetőséget hagyott ki Anglia.

A találkozó svájci játékvezetője, Gottfried Dienst szögletet ítélt. Az esethez legközelebb álló angol játékos, Roger Hunt azonban gólt ünnepelt, később elmondta, ha nem lett volna biztos ebben, akkor Webert megelőzve ő juttatja a labdát a kapuba. Huntot látva a többi angol is örömtáncot járt, és ez elbizonytalanította a bírót. Kiment hősünkhöz, aki azon az oldalon lengetett. Az esetnél egyébként nem emelte a zászlóját. Később volt olyan nyilatkozat tőle, hogy nem látta tisztán, hogy a labda a kapuban van-e, ezért nem jelzett gólt.

Az emlékirataiban is ezt írta, hozzátéve, hogy az angolok reakciója, és a németek riadt viselkedése miatt viszont biztos volt abban, hogy teljes terjedelmével átjutott a gólvonalon.

Ez emberileg talán érthető, hisz a hazai csapat játékosainak ünneplése átragadt a majdnem százezer londoni nézőre, és ez befolyásolhatta őt.

Gordon Banks, az angol válogatott kapusa örül a csapat vb-győzelmének Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Sven Simon

Dienst rábízta a döntés felelősségét. Némi süketelés után a körülmények által befolyásolt szovjet partjelző valami olyasmit sugallt a svájci vezetőbírónak, hogy bent volt a labda. Gottfried Dienst gólt ítélt. Ezzel eldöntötte a világbajnoki címet. Illetve Bahramov döntötte el. A még ma is élő német hátvédet, Wolfgang Webert az esemény 50. évfordulója kapcsán adott interjújában során természetesen kérdezték az esetről. Ekkor ezt mondta erről: „Miután szögletre fejeltem a labdát, láttam, hogy a körülöttem lévő angolok ünnepelve felemelték a karjukat.

Nem értettem, mert bizonyára ők is látták, hogy nem volt a gólvonal mögött a labda. Mondtam is Bobby Charltonnak, aki közvetlenül mellettem volt: fejezd be a bohóckodást, szó sem lehet gólról. Erre ő le is rántotta a karját levegőből."

Nézzük most akkor, hogyan vélekedett az esetről Tofik Bahramov. „A mérkőzés ugyan 15 órakor kezdődött, de mi két órával előtte még egyszer összejöttünk Dienst szállodai szobájában, hogy alaposan megbeszéljük a követendő taktikát és a jelzések egységes alkalmazását. Dienst nyomatékosan megkért bennünket, bármi is történjék a pályán, maradjunk a helyünkön. Majd rövid eszmecsere után elindultunk a Wembley-stadion felé. Az akkor már zsúfolásig megtelt aréna játékvezetői öltözőjében három virágcsokor várt ránk a FIFA játékvezető bizottsága vezérkarának sikeres működést kívánó soraival.

Nekem további négy üdvözlő táviratot kézbesítettek. Kettőt a szovjet hadsereg soraiban szolgáló azerbajdzsáni katonák, kettőt pedig a moszkvai szurkolók küldtek.

A döntő legvitatottabb pillanatait bizonyára azóta is sokan látták, ezért nincs értelme, hogy felidézzem a részleteket. Bizonyára emlékeznek, a rendes játékidő 2:2-es döntetlennel végződött. A hosszabbítás előtt arra gondoltam, hogy a kilencven perces öldöklő iram után egyik csapatnak sem lesz ereje egy újabb gól megszerzésére, így a kupa sorsa csak a megismételt mérkőzésen dől el. Tévedtem.

A hosszabbítás első perceiben az angolok hatalmas lendülettel támadtak. Fölényüket Alan Ball és Bobby Charlton kapufája is jelezte. A 100. percben Geofff Hurst hat méteres lövése után a labda a keresztlécről levágódott.

Éppen a kapuvonallal egy síkban helyezkedtem, így jól láttam, hogy a labda a gólvonal mögött pattant, majd a berohanó német védő, Weber szögletre fejelte.

Az angolok fölemelték karjukat. A gólt ünnepelték. Gottfried Dienst, a mérkőzés játékvezetője majdnem a félpályáról rohant felém, hogy tisztázza a helyzetet, a százezres stadion pedig szinte néma csöndben várt az ítéletre.

Tofik Bahramov (középen) az NSZK játékosainak gyűrűjében az 1966-os NSZK-Anglia vb-döntőben. A kép jobb szélén tűnik fel a meccs vezetőbírója, Gottfried Dienst Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide/Karl Schnoerrer

Amikor jelzésemre Dienst határozottan középre mutatott, a lelátón szinte elszabadult a pokol. Ma is állítom, hogy az angolok teljesen szabályos góllal szereztek újra vezetést.

Uwe Seeler, a németek csapatkapitánya egyébként valami gorombaságot mondott nekem a találkozó lefújása után, de később bocsánatot kért elhamarkodott magatartása miatt. Bár egy pillanatig sem kételkedtem döntésem helyességében, lelkemben mégis szokatlan terhet éreztem: nagyon szerettem volna, ha a német futballisták is elismerik igazamat."

Maradt tehát az örök kérdés a szereplők és az utókor számára: bent volt, vagy nem? Persze jöttek az okoskodások, a tudományos köntösbe bújtatott spekulációk, és az összeesküvés-elméletek. Utóbbiak közül a legundorítóbb a helyes kifejezés az volt, hogy a reklamáló németeknek a szovjet partjelző csak annyit mondott: Sztálingrád. Utalva a II. világháborúban másfél millió emberéletet követelő német-szovjet csatára a mai Volgográdban.

Később ezt a történetet úgy módosították, hogy Bahramov a halálos ágyán vallotta be, hogy az angolok nem értek el gólt, s amikor ott megkérdezték, hogy miért mondta azt, hogy Hurst lövése után mégis bent volt a labda, azt felelte: „Sztálingrádért".

A német sportmagazin, a Kicker anno 1000 márkát ajánlott annak, aki egyértelmű fotót tud küldeni a sorsdöntő pillanatban a labda pozíciójáról. Készültek fotók, de egyik sem volt perdöntő. Egyeseken úgy tűnik, hogy bent van a labda, de ezekről mások bebizonyították, hogy csak a labda árnyéka van a gólvonalon túl. Voltak képek, melyeken talán felszálló mészport lehet felfedezni a labda felpattanása után, ez ugyebár egyértelműen bizonyítaná, hogy nem lehetett bent teljesen.

Két különböző, 35 mm-es mozgóképes kamera is rögzítette a labda útját, és a technika fejlődésével ezek számítógépes elemzése után derült ki az igazság. Az oxfordi egyetem mérnökei mindenre kiterjedő számítógépes szimulációjuk eredményét 2006-ban hozták nyilvánosságra. Negyven évvel az eset után. Számításuk szerint

hat-kilenc centiméter hiányzott ahhoz,

hogy a labda teljes terjedelmével túljusson a gólvonalon. Vagyis nem lett volna szabad gólt ítélni!

Anglia ünnepli a világbajnoki címet 1966-ban Londonban Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide/Karl Schnoerrer

Ezt követően készült a már említett riport Weberrel. Ebben a német hátvéd a következőket is mondja: „A találkozót követő évtizedekben sokat találkoztunk az angol ellenfeleinkkel, és rengeteget beszéltünk erről az esetről.

A számítógépes elemzés után már csak Geoff Hurst ragaszkodik ahhoz, hogy a labda bent volt. Bár a lövés után elesett, nem igazán láthatta jól. De hát tisztelnem kell a véleményét, és ezt teszem. Dienst úr sem tehetett a hibás döntésről. Rossz helyen állt.

A segítőjére kellett hagyatkoznia. Meggyőződésem azonban, hogy Bahramov úr ezt nem tudta megítélni. Mert Hans Tilkowskitól, a kapusunktól nem láthatta."

Tilkowski 2020-ban halt meg, négy évvel korábban ezt mondta a Bildnek:

Ötven éve tudom, hogy nem volt bent a labda. Ehhez nekem nem kellett semmilyen videó, ez anélkül is egyértelmű."

Egyébként nem 3:2 lett a végeredmény, hanem 4:2, de nem kell különösebben ismerni a labdarúgást ahhoz, hogy bárki belássa, ha nem fontos a németeknek fejetlenül támadni az egyenlítésért, akkor aligha lő Hurst újabb gólt. Egyébként az is szabálytalan volt, mert a támadás alatt már néhány angol labdaszedő gyerek a pályán tartózkodott. Ezt is jeleznie kellett volna Bahramovnak, de Dienstnek is feltűnhetett volna. Tofik Bahramovnak a vb-t eldöntő súlyos tévedése nem tette tönkre a karrierjét.

Rögtön a döntő után a korábbi szokásokkal ellentétben nemcsak a vezetőbíró, hanem két segítője is értékes ajándékot kapott Erzsébet királynőtől.

A trófea aranyozott másolatát. Ez tekintsük udvarias gesztusnak, az viszont már meglepőbb, hogy a nemzetközi szövetség a későbbiekben is fontos találkozókat bízott rá, vezetőbíróként. Irányított találkozókat az 1970-es világbajnokságon, az 1972-es Európa-bajnokságon, vezetett UEFA Kupa döntőt.

Sőt: könyvet is írt, amely 1973-ban jelent meg a Szovjetunióban, és amelynek címe ez volt: A bíró középre mutat.

A Népsport Londonba kiküldött munkatársa, Tabák Endre úgy értékelt, hogy a svájci vezetőbíró, Gottfried Dienst sok hibát követett el a döntő alatt. Tabák szerint a harmadik angol gólt (Hurstét) nem lett volna szabad megadni, de Bahramovról a magyar újságíró egy szót sem írt.

1967-ben a Fákya – a Szovjet híradó című lapban arról írtak, hogy a labda egészen biztosan teljes terjedelmével áthaladt a gólvonalon, így Bahramov jól döntött.

Tofik Bahramov két évvel élte túl a Szovjetuniót, e rövid idő alatt a szabaddá vált Azerbajdzsán labdarúgó-szövetségének főtitkára volt. Az azeri nép hősként tekint rá, a bakui nemzeti stadiont róla nevezték el. A stadion névadóján más hírességek mellett részt vett Sepp Blatter a FIFA és Michel Platini, az UEFA akkori elnöke is. A szerepelni mindig is szerető Blatter természetesen beszédet is mondott:

Őszintén szólva soha nem vettem még részt egy partjelző nevét viselő stadion avatásán. Köszönetet mondok Baku minden lakosának, hogy ez az esemény létre jöhetett."

Bahramov 2004-ben Bakuban hatalmas szobrot kapott, melyet (ki más?) Geoff Hurst leplezett le. A partjelző menthetetlen hibájának köszönhetően világhírűvé vált játékos ebből az alkalomból egy azeri nyelvű „köszönöm szépen" feliratú pólót ajándékozott Bahram Bahramovnak, a bíró fiának. És a következőket mondta az ünneplő tömegnek:

Egész Anglia nevében szeretnék köszönetet mondani Tofik Bahramovnak."

A Tofik Bahramov Stadion Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban Forrás: AFP/PHOTO BY TOFIK BABAYEV/Tofik Babayev

2006-ban, az angolok Bakuban a Tofik Bahramov-stadionban vb-selejtezőt játszottak Azerbajdzsánnal, és az őket elkísérő szurkolók a szobornál „Bahramov 66" mezben hatalmas ünnepséget tartottak, melyen 150 újságíró tette tiszteletét.

A magát a futball tanítómesterének tartó Angliának az 1966-os vb-diadal az egyetlen komoly világeseményen aratott győzelme.

Ha nincs Bahramov óriási tévedése ez sem lenne. Németország négyszer nyert világbajnokságot, háromszor Európa-bajnokságot, de akkor és ott a két játékvezető nemcsak a találkozón pályára lépőktől, és kispadon ülőktől vette el az aranyérmet, hanem egy nemzettől is.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.