Bayern - Leipzig, Bayern, Chelsea, PSG - Bayern, Bayern - Bayern, Bayern, Bayern – Chelsea.
Az idei Nemzetek Ligájában az első, olaszországi találkozóján a német válogatott kezdőcsapata így nézett ki. Amennyiben nem a játékosok neveit írjuk ki, hanem a klubokat, amelyekben az elmúlt szezonban játszottak.
A hét müncheni játékos közül hat nyert Bajnokok Ligáját
(Leroy Sané a kivétel), akárcsak a Chelsea-ben játszó Antonio Rüdiger és Timo Werner, míg Thilo Kehrer a PSG mezében 2020-ban döntős volt az elitsorozatban, a lipcsei Benjanim Henrichs pedig Német Kupát nyert úgy, hogy a döntő büntetőpárbajában ő hajtotta végre az utolsó sikeres lövést.
Vagyis mindent lehet mondani a német válogatottra, csak azt nem, hogy nincsenek a közelmúltban sikert elért játékosai. És ez hatványozottan igaz a szövetségi kapitányra, Hansi Flickre, aki szinte véletlenül lett a Bayern vezetőedzője, majd gyorsan olyat tett, amilyet soha senki: 100%-os teljesítménnyel nyerte meg csapatával a Bajnokok Ligáját.
Ezeket végiggondolva akár azt is lehetne mondani, hogy a világ jelenlegi legjobb válogatottja érkezik hazánkba. Erről azonban szó sincs!
Sőt, régen volt olyan hátul a világranglistán a Nationalelf, mint most.
A kapuban nincs gond, Manuel Neuer több, mint 10 éve a világ három legjobbja között van. A másik egység, amely rendre megfelelően szerepel, az a középpálya védekező része. Joshua Kimmich és Leon Goretzka talán a világ legjobb párosa itt, hasonló teljesítményre képes, mint a világbajnoki cím elnyerésekor Bastian Schweinsteiger és Toni Kroos. Előbbi visszavonult, utóbbi pedig lemondta a válogatottságot. Ha valami miatt megbomlik a müncheni tengely, itt még majdnem hasonló hatásfokú teljesítményre lehet képes İlkay Gündoğan. A szűrőduó és Neuer között játszókról viszont már nem mondható el ennyi jó.
Bár külön-külön nem is rossz focisták. Antonio Rüdiger élete legjobb szezonján van túl. Hátul szikla, az ellenfél kapusát is előszeretettel riogatja, nemcsak szöglet utáni fejesekkel, hanem átlövésekkel is. Mellette ideális esetben Niklas Süle játszhat, aki ugyan visszaesett korábbi önmagához képest, de még így sem teljesített rosszul a Bayernben. Bár nyilván nehezen viselte, hogy gyakran nála gyengébb játékosok (Dayot Upamecano és Lucas Hernandez) mögé szorult. Ezért is igazolt át a nagy rivális, Borussia Dortmundhoz, és a döntés megszületése után volt néhány rosszabb pillanata is. És itt nem a bajnoki cím ünneplésekor hallott gonosz mondat elviseléséről van szó, amit a (volt) társak mondtak neki:
Niki, nézd meg jól a Salátástálat, mert több nem lesz a kezedben!"
Belső védőként még a leverkuseni Jonathan Tah és a Freiburgot a Dortmund kedvéért elhagyó Nico Schlotterbeck jöhet számításba. Előbbi egy olyan csapat védelmét irányítja, mely hagyományosan támadószellemű, így a hátsó alakzatnak mindig nehéz dolga van. Tah nem is mindig felelt meg az elvárásoknak, furcsa lenne őt alapemberként elképzelni a német válogatottban. Hosszú távon annál inkább elképzelhető ez a nála négy évvel fiatalabb Schlotterbeckről, akire akkor figyelt fel a világ, amikor a bajnokság elején tanári módon „leradírozta" a pályáról Erling Haalandot. Valószínűleg ezen teljesítményének is köszönhetően csábította el a BVB, ám az ő jövője még nem látszik tisztán.
Más egy középcsapat védelméből kitűnni (a Freiburgnál egyetlen gárda sem produkált több kapott gól nélküli mérkőzést idén a Bundesligában), és más egy elsősorban támadásra berendezkedett társaság hátsó alakzatában ténykedni. A Dortmund ugyebár ilyen, és a német válogatott is, utóbbiban eddig mindig olyan gyengén teljesített, hogy a keddi „bénázása" után a szövetségi kapitánynak kellett mentegetnie őt. Flick azt mondta róla, hogy az általa elkövetett hibák benne vannak a játékban, és tetszik neki, hogy egy rosszul sikerült megmozdulás után sem esik pánikba.
Kérdés, hogy mit mond akkor, ha esetleg elmegy rajta egy világverseny egyenes kieséses szakaszában egy találkozó?
A védelem jobbszélén bevethető két lipcseiről, Benjamin Henrichsről illetve Lukas Klostermannról leginkább az mondható el, hogy a szász csapat védekezése nem miattuk, hanem a két magyar válogatott focista, Gulácsi Péter és Willi Orban miatt volt olyan jó, hogy egyetlen gárda sem kapott nála kevesebb gólt a Bundesligában. Sem ők nincsenek, sem a bal oldalon ténykedő párizsi, Thilo Kehrer nincs a posztján a világ legjobbjai között, a másik baloldali szélsővédő, a 24 éves hoffenheimi David Raum viszont szép karriert futhat be, de nem jelenlegi csapatában.
Az biztos, hogy a németek védelme – finoman szólva – sebezhető, számukra fontos, hogy minél többet birtokolják a labdát, és egyetlen kontrát ne engedélyezzenek az aktuális ellenfelüknek, mert ilyen esetben remeghetnek szurkolói.
A Kimmich-Goretzka duó előtt szereplők közül csak egy ember teljesítménye könnyen kiszámítható: Timo Werneré.
Rá semmilyen téren nem lehet számítani, ilyen rossz csatár, ilyen sokszor még nem húzta magára a német válogatott mezét, mint ő.
26 évesen 51 fellépésnél tart, és még szinte soha nem tudta bebizonyítani, hogy méltó arra a posztra amelyen korábban Gerd Müller, Horst Hrubesch, Rudi Völler vagy Miroslav Klose játszott. A Chelsea-ben is gyenge évet produkált. Érdekes, hogy pont a mindig mindenkivel kritikus Lothar Matthäus védte meg az olaszok elleni, sokadik gyenge teljesítménye után, amikor ezt mondta róla:
Nagy rajongója vagyok. Gyors, igazi csapatember, nemcsak gólokat szerez, hanem az előkészítésben is jeleskedik. Ráadásul keresi a párharcokat a 16-on belül is."
Matthäusszal nyilván nem érdemes vitába szállni, talán csak azon érdemes elgondolkozni, hogy vajon a német válogatottsági rekorder mit szólt volna, ha Rudi Völler és Jürgen Klinsmann helyet Wernernek kellett volna adni a labdákat az 1990-es világbajnokságon?
Az biztos, hogy a Flick által kedvelt 4-2-3-1-es rendszerben az előretolt ék szerepe nem neki való. De nincs más! Anglia ellen londoni csapattársa Kai Havertz szenvedett ebben a szerepben, és ő sem nyújtott jobb teljesítményt.
A tavalyi BL-győztes Chelsea-ben a fontos gólok szerzőjét, Kai Havertzet a csapat német edzője, Thomas Tuchel a 4-3-3-as szisztémában többnyire középen játszatja, míg Werner ilyenkor balról érkezik. Ha ragaszkodik a német kapitány ehhez a két emberhez, akkor lehet, hogy szerkezetet kell váltania.
A németek évek óta képtelenek kinevelni egy használható csatárt! A Bundesliga góllövőlistájának első hat helyén külföldi focista végzett, a legjobb német, Serge Gnabry csak a hetedik pozícióba futott be. Tizenhárom találattal.
Flick Olaszország ellen azt a csapatot küldte pályára, mellyel akár egy világbajnoki döntőnek is neki merne menni. Az ék mögötti pozícióban olyan triót játszatott, mely bárki ellen győzelemre viheti a csapatot: Gnabry-Müller-Sané. Csakhogy Mülleren kívül a másik kettő teljesen hangulatember. Vagyis olyan, akire nem feltétlenül lehet számítani kiélezett szituációkban. Ha ők mindketten rossz napot fognak ki, akkor Müller egyedül kevés, hogy sikerre vigye a válogatottat.
Ma az egyetlen megbízható ember, Thomas Müller egyedül nem elég. Talán ha majd a Bayern tinisztárja, a riadt tekintetű Jamal Musiala nemcsak játéktudásban, de vezéregyéniségként is felnő mellé, akkor lesz ez az egység stabil. Az angolok ellen a kezdőcsapat tagja volt, és a másik oldalon támadó Jonas Hofmann-nal a mezőny legjobbjának bizonyult.
Az angolok elleni presztizscsatára egyébként csak négy ember maradt az olaszok elleni meccs kezdőjéből:
Neuer, Rüdiger, Kimmich és Müller. Nyugodtan kijelenthető, hogy ez az a váz, amely mindenképpen játszik.
A nagy változtatások egyik magyarázata természetesen az, hogy a játékosok nagyon fárasztó szezonon vannak túl. A másik, hogy elődjéhez hasonlóan Flick is kísérletezésre használja ezt a sorozatot. Ha az ősellenség ellen majdnem B-csapatot küldött a pályára, akkor valószínű, hogy a számára kevésbé veszélyesnek gondolt Magyarországgal szemben olyanok is szerepet kaphatnak, akik nem biztos, hogy ott lesznek Katarban. Kicsit sem lenne meglepő, ha Neuer ezúttal kimaradna, és a minden szempontból élete legjobb szezonját záró frankfurti kapus, Kevin Trapp kapna bizalmat.
Biztosra vehető, hogy a „tengely" másik két tagja, Kimmich és Müller is csak a kispadon kap helyet. Sor kerülhet viszont a mainzi Anton Stach, a Salzburgból Dortmundba igazoló Karim Adeyemi és a wolfsburgi Lukas Nmecha szereplésére is. Utóbbi kettő csatár, és lehet, hogy valamelyikük a közeljövőben kiszoríthatja Wernert. Adeyemi müncheni születésű, és 20 éves korára már háromszoros osztrák bajnok. A Dortmund 35 millió eurót fizetett azért, hogy ott játszhasson ősztől.
Adeyemit egyébként mi is ismerhetjük, hiszen tagja volt a hazánkban (is) rendezett 2021-es U21-es Európa-bajnokságot megnyerő válogatottnak.
Rajtuk kívül a támadószekcióban bizonyára lehetőséget ad Flick a két dortmundinak, Marco Reus-nak, aki végre kevés sérüléssel teljesített egy szezont, és annak a Julian Brandtnak, aki miután tavasszal bizalmat kapott ismét úgy teljesített, mint fiatal korában Leverkusenben.
Ha lenne harmadik számú válogatottaknak kiírt világesemény, Németország bizonyára döntőt vívna Franciaországgal. Ám a németeknek Katarban a legjobbjaikkal kell kiállniuk az ellenfelek legjobbjai ellen. Ott még valószínűleg azokkal a játékosokkal szerepel majd, akik most a Nemzetek Ligájában játszanak.
A német futballnak nemcsak dicső múltja van, hanem a jövője is reményteljes. A gond csak azzal van, hogy míg évtizedeken keresztül a világ 3-4 legjobb válogatottja között volt a kirakattársulat, addig most csak a legjobb 10-12 között van helye. Bár a németekre sokáig az volt a jellemző, hogy a komoly tétmérkőzéseken ezen „zárkózó országok" próbálkozásait mosolyogva rázták le. Ám a 2018-as vb-n, majd a tavalyi Eb-n a németeknek olyan dologgal kellett szembesülniük, amivel korábban nem: eljött az idő, mikor már nincs „alanyi jogon" helyük a legjobb nyolc között egy világeseményen.