A rövidgatya buktatta meg a magyar szövetségi kapitányt

Budapesten ugyanolyan borzasztó meleg volt 35 éve, 1987. július 27-én, mint ma. A magyar labdarúgó-válogatott Lipcsébe indult, hogy az NDK ellen barátságos meccset játsszon, ám a szokatlan időpontban rendezett válogatott mérkőzést senki nem vette komolyan. Sem a szövetségi kapitány, Verebes József, sem a sebtében összeverbuvált játékosok, sem a szövetség vezérkara. Mert amikor repülőre szálltak nem is sejtették, hogy ez lesz a két ország között az utolsó válogatott találkozó. De azt sem, hogy egy lenge öltözet miatt olyan sajtótámadás alá kerül Verebes, ami aztán a lemondásához vezet.

Az 1986-os mexikói világbajnokság kudarca után óriási zuhanásba kezdett a magyar fociválogatott. Távozott a szövetségi kapitány, Mezey György, helyére három mérkőzésre Komora Imre került, akinek nem sikerült meccset nyerni nemzeti csapatunkkal, így ennyi találkozó jutott neki. A minden edző számára a szakma csúcsát jelentő kapitányi pozíció az egyik legkellemetlenebb állás volt azokban az időkben hazánkban.

A lipcsei Zentralstadion 1987-ben, ahol 71 ezer néző tekintette meg az NDK és Magyarország utolsó válogatott mérkőzését Forrás: Wikipedia

Komora után Verebes József tulajdonképpen logikus választás volt, mert azokban az időkben ő volt az, aki valami új színt csempészet futballunkba a Győr, majd az MTK edzőjeként.

Ő volt a „legkisebb fiú", aki megharcolt a négyfejű budapesti sárkánnyal, és sorban hullottak a földre az általa levágott koponyák.

A Rába-parti város csapatának irányítójaként nemcsak a Vasas-Honvéd-Újpest hatalmát törte meg, hanem a „nép csapatát" a Ferencvárost is. Így tehát Verebes kinevezésével vállalta a Somogyi Jenő vezette MLSZ a legkisebb kockázatot. Mert őt legalább elfogadta a szurkolók egy jelentős része. Mégha csodát nem is várt tőle senki, hiszen a rendszeres meccsrejárók pontosan tudták,

hogy futballunk „piaci alapon való működése" akkor azt jelentette, hogy szemérmetlenül adják-veszik a pontokat a csapatok.

Ez inkább utóbb, mintsem előbb a bűnüldöző szerveknek is feltűnt, de 1987 nyarán még csak a szó valódi, és nem átvitt értelmében volt forró a talaj focistáink lába alatt.

Verebes József kinevezése logikus döntés volt 1987-ben Forrás: Eto.hu

A ferihegyi reptér betonja is az volt, amikor 1987. július 27-én elindultak legjobbjaink a Német Demokratikus Köztársaságba egy válogatott találkozóra.

Nincs tévedés, valóban július végére tűzték ki azt a barátságos mérkőzést! Ilyenkor akkoriban sem játszottak gyakran válogatott találkozót, sőt leginkább soha.

Ám a találkozó előtti napon kezdődött Lipcse nagyszabású eseménye, a VIII. torna- és sportfesztivál. Közkeletű nevén: szpartakiád.

Amely óriási esemény volt a testmozgást és a hozsannázást gyakran összekötő országban. A megnyitóján a lipcsei Marx téren 200 ezer ember volt jelen, köztük (illetve egy elkülönítetett helyen) a NOB akkori elnöke, az egykori KGB-ügynök Juan Antonio Samaranch, és Erich Honecker, az NDK teljhatalmú, és rettegett vezetője mondta a propaganda beszédet. Az ilyen népünnepélyeket arrafelé nagyon komolyan vették, úgyhogy kellett egy nívós futballmérkőzést is rendezni ezen jeles alkalom kapcsán. A magyar szövetségnek postázták a meghívót.

Az invitálás megtisztelő volt, elég csak annyit mondani, hogy a négy évvel korábbi ilyen eseményen a Szovjetunió válogatottja tette tiszteletét ott a nyár közepén.

Ha ők mentek 1983-ban, hogyan utasíthatta volna vissza a megtisztelő felkérést Magyarország?

Lipcse 1987-ben Forrás: Henrik Boye/© 2004-2022: Henrik Boye ([e-mail]), Sporvognsrejser (https://sporvognsrejser.dk/)/Henrik Boye

Amikor a mérkőzést lekötötték még nem Verebes József irányította a válogatottat. Ő maga is értetlenül állt a szokatlan időpont előtt, de a főnökei utasításait végre kellett hajtani. A keddi meccs előtti héten összetrombitálta a keretet, ami miatt nyilván szívták a fogukat a klubok vezetői, és edzői, hiszen így legjobbjaikat veszítették el a bajnokságra készülés legfontosabb fázisában.

Akkor még nem sok játékosunk focizhatott külföldön, de legjobbunk Détári Lajos éppen akkor igazolt a Bundesligába.

Az ő meghívásáról szó sem lehetett, ilyen időpontra szóló kikérő valószínűleg már az Eintracht Frankfurt titkárnőjén sem jutott volna túl. Garaba Imre és Péter Zoltán viszont jöhetett, a többieket a hazai kluboktól kérte el a kapitány. Jelentősen más keret volt ez, mint az egy évvel korábban Mexikóban a világbajnokságon. Az odautazó 22 ember közül csak a két említett légiós, illetve Kiprich József és Hajszán Gyula lépett pályára az NDK-ban ezen a meccsen.

Összeállt tehát a válogatott, ám a hétfői indulást megelőzte egy kellemetlen másfél óra szombaton.

A Verebes vezette nemzeti csapat felkészülési meccsen 4-2-re kikapott attól a Győrtől, amely a második félidőben ificsapatát szerepeltette.

A kínos fiaskónak annyi pozitívuma volt, hogy a 24 éves Nagy Tamás játéka annyira megtetszett Verebesnek, hogy magával vitte a lipcsei mérkőzésre. A Győr-Válogatott meccs után megkérdezte, hogy van-e útlevele (ez akkoriban nem volt annyira megmosolyogtató kérdés, mint ma) és az igen válasz után már utazhatott is.

Így mentek a dolgok 35 éve a nyár közepén a mindenki számára teljesen felesleges találkozó kapcsán.

Vagyis úgy indult a válogatott Lipcsébe, ahogy egy néhány napos nyaralásra szokott egy turistacsoport. Úgy is nézett ki mindenki. A pesti kánikulában a többség rövidnadrágban, könnyű nyári ingben szállt a gépre. A MALÉV repülőin általában kellemes klíma működött, ám az igazi felüdülést az jelentette a küldöttség tagjai számára, amikor a leszállás előtt a kapitány közölte, hogy a célállomáson mindössze 10 fok van. Igencsak meglepődhetett tehát az öltönyben-nyakkendőben feszítő, a magyar küldöttséget a reptéren fogadó keletnémet bizottság, amikor meglátta legjobbjainkat lekászálódni a repülőgépről. A külsőségekre mindig igyekeztek adni az NDK-ban.

Kissé furcsán nézett ki a magát „gálába vágó" hazai, és a „holiday-stílusú" vendég csoport egymás mellett.

Nyilván a csapat vezetője, Dr. Rajna Károly finoman figyelmeztethette volna a játékosokat és edzőjüket az íratlan szabályra, de ebből csak azért lett akkora ügy, hogy 35 év múlva is beszédtéma, mert a meccsen alig történt említésre méltó dolog. Igaz erről nemcsak a játékosok tehettek.

A Magyarország elleni történelmi mérkőzésen még csak 21 éves Andreas Thom később szép karriert futott be az egyesített német válogatottban Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Firo Sportphoto

Ugyanis a gigantikus, 95 ezer néző befogadására alkalmas lipcsei stadionban a gyepre, annak óvása miatt a korábbi rendezvények idejére műanyag védőréteget terítettek, ám annak levétele után kiderült, hogy alatta a talaj szinte teljesen tönkrement. A meccset persze nem lehetett törölni, és kisebb helyre vinni sem, de így

labdarúgásra alkalmatlan talajon játszottak a csapatok kedden, mely még rosszabb lett a hétfő esti nagy esőtől.

A meccs felvezetéséről annyit, hogy a helyi vezető újság, a Neues Deutschland egy sort sem írt róla, és a sportra szakosodott Deutsches Sportecho sem szánt rá egy gramm festéket sem. Ekkora ünnepség közepette ez csak egy csepp lehetett a tengerben.

A csapatok elméleti felkészüléséről meg az mond el mindent, hogy

a mérkőzés előtt mind Verebes József, mind az NDK szövetségi kapitánya, Bernd Stange elmondta, semmit nem tud az ellenfélről.

A gigantikus stadionban ennek ellenére 75 ezer néző tette tiszteletét, bár csak kevesen fizettek a bilétáért a pénztárakban, ugyanis a fesztivál résztvevői közül több tízezren kaptak ingyenjegyet.

NDK-Magyarország 0-0

1987. 07.28, Lipcse, 75.000 néző
Vezette: Damgaard (a 47. perctől Sörensen)
Partjelzők: Maling, Sörensen (a 47. perctől Haupt)
NDK: Müller — Kreer, Rohde, Lindner, Döschner — Raab, Scholz, Ernst, Thom — Doll, Minge.
Magyarország: Gáspár — Farkas, Híres, Szalai, Péter — Kékesi, Garaba, Gyimesi, Szekeres — Kiprich, Vincze.
Csere: Müller helyett Weissflog, Raab helyett Stübner, Gáspár helyett Zsiborás, Péter helyett Kovács E., Garaba helyett Varga I., Szekeres helyett Hajszán, Kiprich helyett Plotár, mindannyian a szünetben, Gyimesi helyett Pölöskei, Doll helyett Kirsten, mindkettő a 67., Kreer helyett Schlösser a 75. percben.

A találkozóra kár szót vesztegetni! Az első 30 percben a hazaiak támadgattak, a mieink semmit nem tettek hozzá a találkozóhoz. Szerencsére a keletnémetek rendre lesre futkostak, ami akár a magyar védelem dícsérete is lehet.

A támadójátékunk viszont a nullával volt egyenlő, mindent elmond, hogy először a 60. percben jutott magyar csatár az NDK 16-osán belülre.

Plotár Gyula kihagyta a vissza nem térő lehetőséget, és mivel a németek is csak három helyzetet hoztak össze, nem véletlen, hogy nem esett gól. Rosszmájúak szerint a találkozó legemlékezetesebb eseménye az volt, hogy a 47. percben a megsérülő vezetőbíró, Jan Damgaard átadta a helyét Sörensennek, míg az ő zászlóját, és feladatait egy helyi sporttárs, Haupt vette át.

Bernd Stange volt az NDK válogatottjának szövetségi kapitánya az utolsó Magyarország elleni meccsen Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Robert Michael

A meccset látva a két kapitány értékelésének csak az első mondatait érdemes komolyan venni.
Bernd Stange:

Korai volt ez a mérkőzés. Az első félidőben játékunk megközelítette az elképzeléseimet, s a levegőben lógott a gólunk.

Teljesítményünk összességében megfelelt, csak az eredménnyel vagyok elégedetlen. Ellenfelünknek egy órára volt szüksége, hogy helyzetet alakítson ki a kapunk előtt, s ez sok mindent megmagyaráz."
Verebes József:

Én is azt mondom, korai volt az időpont. Sajátságos céllal jöttünk, azzal, hogy zárt védekezésből gyors ellentámadásokkal veszélyeztessük az ellenfél kapuját.

Az első harminc percben nagy nyomás nehezedett védőinkre, de végül is helyzetet nem tudtak teremteni vendéglátóink. Tökéletes volt ugyanis a védőmunkánk ebben az időszakban, csak a támadójátékunk nem volt elég hatékony. A második félidőben is káprázatosan védekeztünk, sőt, már veszélyesebbek voltak támadásaink is. Azt hiszem, elégedettek lehetünk az eredménnyel.

Túllépve a kissé humorosnak ható mondatokon érdemes egy pillantást vetni a feljebb látható minijegyzőkönyvre. A magyar válogatott játékosai közül nem biztos, hogy mindenki emlékszik Szalai Attilára, Kékesi Rezsőre és Farkas Tiborra. Szegény Híres Gáborról is csak az jut elsőre a már akkor is meccsre járók eszébe, hogy Verebes folyamatosan Európa-klasszisnak nevezte a posztján.

Azaz Verebes szerint ő volt Európa legjobb középhátvédje.

Az utolsó NDK-Magyarország találkozón 22 évesen szereplő Thomas Doll aligha gondolta, hogy egyszer majd hazánkban lesz edző Forrás: AFP/Cristina Quicler

A keletnémetek közül akkor talán a kapus René Müller volt a legnagyobb név, ám később két játékos is szép karriert futott be. Andreas Thom lett 1990-ben az első keletnémet focista, aki hivatalosan engedélyt kapott, hogy a Bundesligában játsszon, és ő lett az egykori NDK válogatottak közül az első, aki pályára lépett az egyesített Németország mezében. Thomas Doll pedig a második lett ebben a sorban, és ő szerzett először gólt a hivatalosan nemzeti csapatot váltó keletnémetek közül a National11-ben.

Később dolgozott Magyarországon is, a Ferencváros edzőjeként.

Amikor lefújták ezt a pont 35 évvel ezelőtt vívott NDK-Magyarország mérkőzést még senki nem sejtette, hogy a két válogatott között „ez a harc lesz a végső". Ugyanis ezen értelmetlen nyári kaland után három évvel az NDK megszűnt, így fociválogatottja ekkor találkozott utoljára Magyarország legjobbjaival.

Verebes József első ciklusának a válogatott élén is ez a meccs vetett véget. Ciprus és Lengyelország ellen nyert vele a nemzeti csapat, míg Hollandiától kikapott. És volt még ez a barátságos döntetlen Lipcsében. De erre még érdemes néhány szót vesztegetni. Ugyanis - ma már mindez szinte hihetetlen - a Mágus a "gatyaügybe" bukott bele.

Verebes József, aki belebukott a gatyaügybe Forrás: MTI/Füzesi Ferenc

A meccsre kiutazó magyar újságírók közül ugyanis a Magyar Ifjúságba publikáló Iglói Nagy István egészen szokatlan keménységgel és vehemenciával támadta a Mágust. Érdemes ebből a cikkből szó szerint idézni.

A magyar válogatott Lipcsébe készülődik, ahol is hivatalos nemzetek közötti mérkőzésre várják. A „mester" - igaz, nagy meleg van - strandfelszerelésben pompázik a repülőtéren, viselete: rövid nadrág, hasközépig kigombolt ing, napszemüveg. Elképzelhető, milyen arcot vágott a lipcsei repülőtéren a csapatot fogadó házigazdák elegáns, öltönyös küldöttsége, amidőn „ingben, gatyában" lekászálódott a repülőről a magyar kapitány. Ezek után már azon sem lepődhettek meg, hogy a másodedző, Bolla Péter is rövid nadrágban, melegítőfelsőben fogadta köszönésüket. Folytatás az autóbuszon. Verebes a „Dohányozni tilos" feliratú tábla alatt vígan pöfékel. Nem hagyja annyiban a dolgot a helyi gépkocsivezető. Szolidan figyelmezteti a kapitányt - nem tudva, kihez beszél -, hogy nem véletlenül került az ablakra az az írás. Szegény ember, kihívta maga ellen a sorsot. Verebes igencsak ingerülten közli a tolmácscsal: „Mondja meg neki, hogy a mi buszunkon azt csinálok, amit akarok. Ha nem tetszik, átszállunk egy másik kocsira." Így is lehet válaszolni egy udvarias kérésre.

Egy jelenet az 1987-es NDK elleni meccsről Forrás: Arcanum, Képes Sport

Ezt a stílust akkor sokan olvasták meghökkenve, maga Verebes is, aki rettenetesen megsértődött ezen a kritikán. Iglói cikke után a többi magyar sportújságíró is bátrabb lett és támadásba lendült. A kölcsönös adok-kapok nem végződhetett mással, mint Verebes bukásával. 1987. augusztus 23-án a szövetségi kapitány bejelentette, hogy lemond tisztségéről.

A Népsport a lemondáskor is visszalőtt.

Szerkesztőségi cikkben (aláírás nélkül) a következőket írták: "A sajtót is csak egyvalami vezérelte: a sportág féltése és labdarúgásunk maradék tekintélyének őrzése. Mi mindig azt hirdettük, hogy ha már nincs is világraszóló eredmény, siker, legalább ezen az ingatag bárkán, ami a jelenlegi magyar foci, legalább barátságban, jó szándékban éljenek egymás mellett játékosok, szakemberek és újságírók. Mégis mi volt az újságírók bűne? A kollégák és mi, a Népsport munkatársai is elvártuk, megköveteltük a találkozásoknál, a beszélgetéseknél a kulturált véleménycserét, és képtelenek voltunk elviselni a gyakorta alpári, lekezelő hangnemet. A sajtó még azt is szóvá tette, hogy megjelenésében, viselkedésében is méltóan reprezentálja egy magyar szövetségi kapitány hazánkat itthon és külföldön egyaránt. Ha ez bűn, ezt vállalnunk kell. De hozzátesszük, hogy a jövőben is következetesen kiállunk ezen elveink mellett."

Ez volt tehát a magyar futball gatya-ügye, amelybe egy szövetségi kapitány belebukott.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.