Másfél mázsásan is lehet focizni - bemutatunk világklasszis kövér labdarúgókat

A labdarúgás kemény fizikai állóképességet igénylő sportág. Éppen ezért a profi játékosok a kívánt teljesítmény eléréséhez a fizikai és mentális edzésen túl nagy hangsúlyt fektetnek a precízen összeállított étrendre is. Jó példa erre Cristiano Ronado, aki 37 évesen is tökéletes fizikai adottságokkal rendelkezik, azonban mindig akadnak kivételek. Éppen ezért összegyűjtöttünk olyan focistákat, akik karrierjük alatt nagyon meghíztak, de mégis sikeresek tudtak lenni.

A magyar válogatott Dél-Koreában légióskodó támadóját, Ádám Martint az utóbbi hetekben éles kritika érte a súlya miatt. A nyáron a dél-koreai élvonalban listavezető Ulszan Hyundai csapatához igazolt focista a Szöul ellen mutatkozott be augusztus elején, ám mindössze 51 percet kapott a bizonyításra. Ezt követően a helyi sajtó elkezdte kritizálni őt, hogy lassú és el van hízva. Az NB I legutóbbi gólkirálya aztán csattanós választ adott az őt ért bírálatokra, ugyanis a Tegu ellen góllal és gólpasszal járult hozzá csapata 4-0-s győzelméhez. Ádámot

már a paksi időszakában is érték kritikák, emiatt januárban dietetikus segítségével változtatott a táplálkozásán, mindez pedig azt eredményezte, hogy lényegesen optimálisabb lett a testösszetétele.

Azt nem lehet állítani, hogy előtte ne ontotta volna a gólokat a magyar bajnokságban, de Marco Rossi felfigyelt rá és tavasszal meghívta a nemzeti együttesbe, a szerbek elleni barátságos mérkőzésen pedig be is mutatkozhatott. Gólt ugyan még nem szerzett a magyar válogatott színeiben, de az Anglia elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen - csereként beállva - két gólpasszal vette ki a részét a történelmi magyar győzelemből.

Ádám Martin két gólpasszt adott az angolok elleni meccsen csereként Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Viszont nem a hatszoros magyar válogatott csatár az egyetlen, aki ilyen jellegű problémákkal küzdött pályafutása során. Az elhízás leggyakrabban ugyanis a kapusokat fenyegeti, akik nyilvánvalóan kevesebbet mozognak meccs közben, de a hihetetlenül tehetséges vagy technikás játékosok is hajlamosak olykor egy-egy pimasz csellel, vagy földöntúli megmozdulással elhomályosítani a fizikai hiányosságaikat.

A legtöbb esetben a karrier vége felé jelentkezett csak az elhízás, amit súlyos sérülések előztek meg, ám vannak olyan játékosok is, akik egész pályafutásuk alatt kövérek voltak, de mégis képesek voltak a legmagasabb szinten játszani.

Azonban nem szabad szó nélkül elmenni amellett sem, hogy a teljesítőképesség, vagyis hogy milyen egy sportoló állólépessége, mennyire erős vagy gyors az mind fejleszthető képesség, de a genetikai adottságok, illetve a megfelelő táplálkozás és a pihenés is befolyásolja.

Jan Mölby

Jan Mölby a dán labdarúgás történetének egyik legkiválóbb játékosa. A tehetséges középpályás 12 éven át erősítette a Liverpoolt, amelynek színeiben közel 300 meccsen lépett pályára és 13 trófeát nyert, többek között három angol bajnoki címet és két FA-kupát. Az 1998-ban visszavonult játékos a kiváló technikájáról és a pontos passzairól vált híressé, ám pályafutása utolsó szakaszában komoly súlyproblémákkal küzdött, igaz

már akkor is 90 kilogrammot nyomott a súlya, amikor 1984-ben az Anfeld Roadra érkezett.

Ettől függetlenül a dán futballista olyannyira sikeres tudott lenni, hogy 2006-ban a Liverpool történetének 16. legjobb játékosának választották.

Minden idők egyik legjobb dán játékosaként számon tartott liverpooli legenda, Jan Mölby Forrás: Twitter

Jeroen Verhoeven

A holland kapus az Ajax Amszterdam akadémiáján nevelkedett, majd pályafutása nagy részét a Volandamnál töltötte. Aztán 2009-ben visszatért nevelőklubjához, ahol három év alatt mindössze három bajnokin védett. Az ellenfelek szurkolói rendre gúnyolódtak a hatalmas termetű kapussal, aki ennek ellenére kétszer nyert holland bajnokságot, és egyszer a másodosztályban is bajnoki címet ünnepelhetett.

A hét minden napján edzek, minden tőlem telhetőt beleadok. Szeretnék vékony lenni, de nem tudom, hogy kell. Mindent kipróbáltam már, egyszerűen nem működik semmi"

– nyilatkozta 2011-ben a holland kapus, aki akkoriban 103 kilós volt.

Jeroen Verhoeven 2011-ben a Szpartak Moszkva elleni Európa-liga meccsen Forrás: AFP/Alexander Nemenov

Ronaldo

Ronaldo egykor a világ legjobb futballistája volt, de aktív játékos korában is sokat küzdött a kilókkal. Ezért a fenoménnak becézett brazil támadó a Real Madrid szurkolóitól megkapta az "El Gordo" („kövér ember") gúnynevet is. Pedig súlyos elhízását nem a hozzáállása, vagy a sérülések eredményezték, hanem pajzsmirigybetegsége, amiről 2011-ben vallott. A helyzetét nehezítette az is, hogy

allergiás betegsége miatt az orvosok gyógyszereket szedettek vele, amelyeknek jelentős étvágynövelő hatásuk volt.

A Real Madrid után játszott még az AC Milanban és a brazil Corinthiansban, bár ekkor már távol volt a versenysúlyától. Betegsége ellenére 18 trófeát nyert pályafutása során, köztük két világbajnokságot és egy-egy UEFA-kupát, illetve spanyol bajnoki címet. Emellett kétszer nyerte el az Aranylabdát és háromszor választották meg az év játékosának. Visszavonulása után komoly életmódváltáshoz kezdett, ugyanis volt, hogy a súlya elérte a 118 kilót.

Ronaldo súlya a milánói korszakában már messze nem volt ideális Forrás: AFP/Paco Serinelli

Adriano

A 2000-es évek elején alighanem sokan úgy vélték, hogy Adriano Leite Ribeiro lehet a következő brazil aranylabdás a "Fenomén" Ronaldo után. A brazil támadó 189 centijéhez közel 90 kiló társult a karrierje legjobb időszakában, emellett rendkívül technikás volt, remekül fejelt és lőtt, hatalmas termete ellenére pedig villámgyors volt, vagyis minden adottsága megvolt ahhoz, hogy világklasszis játékos legyen. Egy időben talán az is volt, de édesapja halála miatt teljesen összeomlott, és az alkoholba menekült, hihetetlen tehetsége pedig kárba veszett. Az Inter egykori sztárja depresszióval és súlyproblémákkal küszködött, az edzettségét, valamint a hozzáállását pedig sok kritika érte. 2009-ben hazatért Brazíliába, ahol tizenhét év után bajnoki címhez segítette a Flamengót, 19 góljával pedig csapata egyik legeredményesebb játékosa volt.

Adriano még pockosan is parádézott egy gálameccsen 2017-ben Forrás: Brazil Photo Press via AFP/Clever Felix/Clever Felix

Később még a Flamengónál és az Athletico Paranaense csapatánál is megfordult, de négy év alatt csak három meccset játszott. Ugyan 13 trófeát nyert klubszinten és négyet a brazil válogatott tagjaként, de gyakorlatilag a pályafutása 27 évesen véget ért.

Puskás Ferenc

Ha már szó esett világklasszisokról, akkor nem lehet kihagyni a listáról Puskás Ferencet, aki annak ellenére jutott a sportág csúcsára, hogy testalka éppenséggel nem volt ideális. Az Aranycsapat legendája alacsony, zömök termetű játékos volt, de a tökéletes technikája, a helyzetmegoldó képessége és a bal lába miatt egészen egyszerűen felülmúlhatatlan volt. Pályafutása vége felé Puskás is erősen túlsúlyos volt, de ennek ellenére nélkülözhetetlen tagja volt a Real Mdridnak.

Puskás Ferenc, a magyar futball legnagyobb legendája Forrás: Getty Images/Central Press

A "száguldó őrnagy" klubszinten 528 meccsen 517 gólt lőtt, a magyar válogatottban – amellyel olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes lett - pedig 85 mérkőzésen 84 találatig jutott. Négyszer volt gólkirály a Honvéd, és ugyancsak négyszer a Real Madrid színeiben, ötször nyerte meg a magyar és hatszor a spanyol bajnokságot, valamint háromszor hódította el a BEK-et.

Ivan Valenciano

Mivel szinte az egész pályafutását Dél-Amerikában töltötte, előfordulhat, hogy sokan még nem is hallottak Ivan Valencianóról, aki az 1992-es olimpián és az 1994-es világbajnokságon is szerepelt a kolumbiai válogatottban. Közel húszéves pályafutása alatt tizenhatszor váltott csapatot, és amikor 1999-ben az Independentient Madellínhez igazolt, akkor a 176 centis magasságához 91 kiló társult. Ennek ellenére nem volt problémája a gólszerzéssel, ugyanis 38 meccsen 24 találatig jutott a szezon végére.

Az egykori kolumbiai válogatott labdarúgót az elhízás sem tudta megállítani Forrás: AFP/Marcelo Salinas

Aztán hét évvel később 105 kilóra gyarapodott a súlya, pedig ekkor még aktívan játszott. Ezért aztán úgy döntött, hogy egy televíziós show keretein belül megszabadul a súlyfeleslegtől. Ekkor hagyta el a száját a legendás mondat:

"Ha vékonyabb lennék, jobb lennék mint Ronaldo és játszhatnék a Real Madridban vagy az Interben".

Neville Southall

A walesi kapus igazi világklasszis játékosnak számított a 80-as években. Közel harmincéves pályafutásából 17 szezont töltött az Evertonnál, amelynek színeiben 747 meccsen szerepelt, nála többször egyetlen játékos sem lépett pályára a liverpooli klubban.

Az Everton legendája a mai napig túlsúllyal küzd Forrás: AFP/Geoff Caddick

Hazája nemzeti csapatában 92 alkalommal szerepelt, ennél több válogatottsága csak Gareth Bale-nek van a walesi válogatottban. Southallt négyszer választották be a Premier League év csapatába és egyszer ő lett a legjobb labdarúgó Angliában a szigetországi Futballszakírók Szövetségének (FWA) szavazásán. Számos sikere ellenére a most 63 éves ex-kapus küzdött a kilókkal, pályafutása vége felé pedig súlyosan túlsúlyos volt.

Micky Quinn

Az egykori angol labdarúgó pályafutása csúcsán rajongók ezreinek volt a kedvence. A meglehetősen pufók támadó súlya 95 kiló körül mozgott, mégis sikerült 227 gólt szereznie 535 mérkőzésen. Annak ellenére, hogy mennyire gólérzékeny volt, soha nem kapott meghívót az angol válogatottba. Testalkata számtalan szurkolói dalt ihletett meg, például

az ellenfelek rendszeresen a „Who Ate All The Pies?", vagyis a „Ki ette meg az összes sütit?" című dallal zrikálták.

Amire aztán a saját csapatának drukkerei a „He's fat, he's round, he scores at every ground", vagyis "kövér, kerek, minden pályán gólt szerez" című nótával vették védelmükbe. A súlyproblémái és a kritikák nagyban befolyásolták az életét, például még az önéletrajzi könyvének is a már említett sütis címet adta. A Premier League-ben többek között a Coventry, a Newcastle United és a Portsmouth színeiben szerepelt. Testsúlya miatt pedig olyan beceneveket aggattak rá, mint Szumós vagy Hippofatamus.

Micky Quinn masszív termetű játékos volt, de a szurkolók imádtak Forrás: Twitter

Aílton

Aílton Goncalves da Silva, vagy egyszerűen csak Aílton az egyik legtehetségesebb brazil támadó volt fénykorában, pedig a testalkata alapján nem nézte volna ki belőle az ember.
A pocakos játékos a termetéhez képest meglehetősen aránytalan, vaskos felsőtesttel rendelkezett, miközben az egyik legrobbanékonyabb és legveszélyesebb csatár volt. Az egyik erőssége az alacsony súlypontáthelyezés volt, ami a mindössze 152 centiméter magas játékosnak nem esett nehezére, még a plusz kilókkal sem, márpedig pályafutása vége felé igencsak kövér volt.

Ailton 2004-ben megnyerte a Bundesligát a Werder Bremen csapatával Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Ingo Wagner

A zömök középcsatár a 2000-es évek elején kiscsapatokból Németország legjobbjává küzdötte fel magát, játszott a Werder Bremenben, a Schalkénál és a Hamburgnál is, de később a török Besiktasban is megfordult. Testi adottságai miatt a szurkolóktól megkapta a "kugelblitz" becenevet, ami egy tömör fénygömböt takar. Aílton pályafutása során 476 meccsen 205 gólt szerzett.

William Foulke

Minden idők legkövérebb profi labdarúgója egyértelműen William Foulke.

A behemót angol kapus 193 centi méter magas volt és a fénykorában 152 kiló volt a súlya.

Manapság ilyen adottságokkal aligha kerülhetne be valaki egy profi csapat kezdőjébe, de közel 130 éve ez nem jelentett problémát, sőt akkoriban az egyik legjobb játékosnak számított, ami persze a sportág akkori színvonalának tudható be.

Folk 1894. szeptember 1-jén mutatkozott be a Sheffield Unitedben, ahol pályafutása nagy részét töltötte, de megfordult később a Chelsea és a Bradford csapatában is.

Chelsea's goalkeeper William Foulke, 1905/06. pic.twitter.com/g7KYaL9EXb

— Classic Goals (@ClassicGoaIs) June 28, 2016

Állítólag az volt az egyik kedvenc szórakozása, hogy az idegenbeli meccsek előtt jóval a csapattársai előtt ment le reggelizni a szállodában, mire pedig a többiek megérkeztek már minden ételt felfalt. Ahogy Foulke méretével arányosan a hírneve is nőtt. Az 1902-es FA-kupa-döntő első mérkőzése után teljesen meztelenül és dühösen nekirontott a játékvezetőnek, hogy számonkérjen rajta egy lesgólt. A szövetség embereinek kellett lefogni a hatalmas termetű kapust, míg a bíró félelmében egy szekrényben próbált elrejtőzni. A visszavágón aztán a Sheffield 2-1-re legyőzte a Crystal Palace-t és kupagyőztes lett. Tizenhárom éves pályafutása során egyszer nyert angol bajnoki címet, és kétszer FA-kupát.