Máglyahalálának pillanatában sem tagadta meg hitét Jeanne d’Arc

Jeanne d'Arc elfogása

Fotó: Wikimedia Commons

Jeanne d’Arcot talán az egész világon ismerik. A fiatal parasztlány – saját állítása szerint – Isten sugallatára hagyta el otthonát, hogy felszabadítsa hazáját az angol uralom alól. Franciaországban ma nemzeti hősként tisztelik. A maga korában azonban sokan gondolták eretneknek, így miután az ellenségei elfogták, gyors eljárást követően egy máglyán élve elégették.

Jeanne d’Arc még alig volt 16 éves, mikor elhagyta otthonát. A 15. század falusi világában már az is ritkaságnak számított, ha valaki egyik napról a másikra elindult a nagyvilágba – egy fiatal lány esetében pedig különösen meghökkentő volt ez az esemény. 

Tettére az sarkallta, hogy állítása szerint tizenhárom éves kora óta hangokat hallott, amelyeket ő Isten szavainak tartott. 

A középkorban ez nem számított rendhagyó jelenségnek: Jeanne d’Arc idejében többtucatnyi próféta és látnok élt Franciaország-szerte. A fiatal lány olyan erősen hitt a hozzá szóló hangokban, hogy ezek ösztökélésére vállalkozott a hétköznapi emberek számára lehetetlennek tűnő feladatokra, és így vált végül legendává. 

Jeanne d'Arc elfogása
Fotó: Wikimedia Commons

A parasztlány mint hadvezér

Jeanne éppen abban az időszakban érkezett meg a francia udvarba, amikor a százéves háború az ország számára igen kedvezőtlenül alakult. Az ország területén kemény harcok dúltak, és az angol csapatok lassan déli irányba terjeszkedtek. A lány a trónörökös elé járult, és ott elmondott beszédében Orléans felszabadítását határozta meg fő céljaként. Károly herceget (a későbbi VII. Károlyt) pedig valószínűleg lenyűgözte a lány karizmája, ugyanis jóváhagyta szándékait. A hadszíntér katonái is örömmel vették a prófétának tartott Jeanne érkezését, mert Isten segítségét remélték tőle. Az angol hadvezetés nem számított jelentős ellenállásra Orléans-nál, így csupán egy kisebb, alig 4000 fős sereget küldtek a város elfoglalására. 

Jeanne d'Arc az Orléansnál vívott harcban
Fotó: Wikimedia Commons

Az angol vezető, Thomas Montagu a Tourelle déli erődjét kívánta elfoglalni, mivel a mögötte található híd a Loire-on keresztül egyenesen a városba vezetett. A város kemény ellenállása miatt a támadók nem tudták elfoglalni a települést, ám a védőknek sem volt elég erejük a megszállók visszaverésére, így patthelyzet alakult ki. Ekkor érkezett Jeanne d’Arc maroknyi csapatával, és a városba bejutva végül a franciák felé billentette el a mérleg nyelvét. Tourelle erődjében összecsapott az angolokkal és kiűzte őket onnan. 

Az elítélt hit

Jeanne hitét megerősítette, hogy két hónappal győzelme után Károlyt megkoronázták Reims-ben. Az ünnepélyt követően a lány ahelyett, hogy hazatért volna, az udvarban maradva további haditerveket dolgozott ki, amelyeknek része volt egy vakmerő támadás is Párizs ellen. 

Ezt a csatát elvesztette, a burgundiak pedig foglyul ejtették, majd az angol fennhatóság alatt álló Rouenbe vitték. 

Itt egyházi bíróság elé állították, ahol eretnekség vádja miatt máglyahalálra ítélték. Jeanne a következő napokban a roueni apátság falai között bűnbánatot gyakorolt és megtagadta a hangokat. Emiatt meglepő, hogy nem sokkal később visszavonta vallomását és önmagába, valamint az isteni iránymutatásba vetett hite ismét felerősödött. 

Jeanne d'Arc a máglyán
Fotó: Wikimedia Commons/Jules Lenepveu (1819-1898)

Az ítélet végrehajtása közben egyszer sem könyörgött az életéért, csupán Jézus nevét ejtette ki száján. A lány halála után a hozzá köthető relikviákat is elégették és hamvaival együtt szétszórták, hogy maradványai ne válhassanak a követői ereklyéivé. Ugyan jelentős katonai sikereket ért el, ám hazáját mégsem tudta teljesen felszabadítani az idegen uralom alól: a százéves háború csak húsz évvel később, 1453-ban ért véget.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.