Robert Lewandowski neve annyira összeforrt a Bayern Münchenével, hogy a fiatalabbak már nem is emlékeznek rá, hogy játszott ő más csapatban is. Sőt, 14 alkalommal a müncheni sztáralakulat ellen is pályára lépett. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. A 34 évvel ezelőtt Varsóban született játékost ugyanis 2010-ben a Borussia Dortmund hozta Németországba.
22 éves volt akkor a lengyel, és a Jürgen Klopp vezette gárdánál olyan csatárokkal kellett megküzdenie a csapatba kerülésért, mint a paraguay-i Lucas Barrios, vagy az egyiptomi Mohamed Zidan.
Ma már talán legyint az ember ennek a két játékosnak a hallattán, de akkor még senki nem gondolta, hogy Lewandowski ennyire el fogja homályosítani a Mainzban korábban remeklő Zidant, vagy azt a Barriost, aki Lewy első dortmundi évében kétszer annyi gólt lőtt, mint a lengyel.
Ráadásul Lewandowski a bajnoki meccsek több, mint a felét a kispadon kezdte, vagyis abszolút másodhegedűs volt a paraguayi mögött.
Első Bundesliga-szezonjában a Bayern ellen otthon csereként állt be a hajrában, Münchenben a kezdőcsapatban kapott helyet, és mivel mindkét meccset (akkor még nem hívták Der Klassikernek) a BVB nyerte, ez a két siker is hozzájárult ahhoz, hogy Lewandowski bajnoki címmel kezdje németországi karrierjét.
Csak nyolc gólt tudott hozzátenni a Dortmund teljesítményéhez,
de fogalmazzunk úgy, hogy ekkor alapozta meg a későbbi nagy sikereit. A következő szezonban 22-szer betalált, és ekkor már ráépítette a csapat támadójátékát Jürgen Klopp.
Ekkor is oda-vissza verte a BVB a bajorokat, ekkor is bajnok lett, és Lewandowski a hazai meccsen megszerezte első gólját későbbi csapata ellen. Ez a találkozó egyetlen találata volt. A 30. játéknapon gyakorlatilag
azzal a góllal lett bajnok a Dortmund.
Még ennél is nagyobbat alakított a bajorok ellen a bajnokság végén, a Német Kupa döntőjében. Mesterhármast szerzett, így ütötte ki a Dortmund a Bayernt 5-2-re. A müncheni csapat ezzel a súlyos teherrel ment a Bajnokok Ligája hazai döntőjébe, ahol ki is kapott a Chelsea-től.
Aligha volt bárki is akkor, aki el tudta képzelni, hogy Lewandowskiból egyszer a Bayern ikonja lesz.
2012-ben már kétszeres német bajnok volt a BVB-val,
akkor Manuel Neuer még nem találkozott a salátástállal, és Thomas Müller is csak egyszer emelhette fel. A Dortmundban egyre jobban teljesített, a második évében szerzett 22 bajnoki gólját követően 24-szer, majd 20-szor talált be a Bundesligában. Ráadásul a Bajnokok Ligájában is egyre eredményesebben teljesített, a 2012-13-as évadban 10 góllal segítette csapatát a döntőbe.
Ki ne emlékezne a Real Madrid ellen az elődöntőben szerzett mesternégyesére?
Ám a Bayern ellen az említett kupadöntő után már nem ment neki. Nyilván ehhez az is hozzájárult, hogy egyre jobban figyeltek rá. A 2012-es mesterhármasa után már csak egyszer talált be a Bayern ellen, ugyanabban az évben a Szuperkupában. Ezt követően nyolcszor lépett pályára a müncheni gárda ellen, és
ezeken a találkozókon egyetlen gólt sem szerzett.
Nyilván a legfájóbb neki ezek közül a 2013-as Bajnokok Ligája döntője, ahol szintén eredménytelen volt, és szomorúan nézhette, amint leendő csapattársai a kontinens legáhítottabb klubtrófeájával ünnepelnek.
Annak ellenére, hogy 2014 nyaráig a Borussiában szerepelt a XXI. század legnagyobb német rangadóján 2012 után már nem talált be.
Jegyezzük is meg a pontos dátumot: 2012. augusztus 12, vagyis ekkor lőtt gólt utoljára a rekordbajnok ellen. Ennek több, mint 10 éve. Lehet, hogy ez a negatív sorozat kedd este megszakad?
Persze 2014 és a mai nap között érthető, hogy nem talált be a Bayern kapujába, hiszen az elmúlt nyolc évben a müncheni szurkolókat lelkesítette. Nem volt igazán celeb, nem voltak tele a bulvárlapok róla szóló érdekes történetekkel. Ő csak tette a dolgát a pályán. Évről évre jobban.
Mind a nyolc müncheni évében bajnok lett, és ott hatszor érdemelte ki a gólkirálynak járó ágyút.
A hetediket (amelyik sorrendben természetesen az első volt) még utolsó dortmundi évében szerezte.
Münchenben sorra döntötte a csúcsokat, mígnem a 2020-21-es szezonban Gerd Müller megdönthetetlen hitt rekordját is a süllyesztőbe küldte: egy Bundesliga-évben 41-szer volt eredményes.
Érdekes, hogy éppen ebben a szezonban orroltak meg rá először müncheni rajongói. Ugyanis az utolsó előtti mérkőzésen lőtte be a 40. gólt, mellyel lekopírozta Gerd Müller az 1971-72-es évadban elért teljesítményét, és a Bayern akkorra már bebiztosította az első helyét. Uschi Müller (az akkor még élő, de magáról már nem tudó) legenda felesége nyilvánosan kérte, hogy ne lépjen pályára az utolsó találkozón, hogy ha holtversenyben is, de örökre Mülleré legyen ez a csúcs. Ám a lengyel nemcsak játszott a zárófordulóban az Augsburg ellen, de
felszántotta a pályát, hogy egyedül birtokolja ezt a rekordot.
Mesébe illő módon a bajnokság utolsó pillanatában ez sikerült is neki, de ezzel nem növelte a népszerűségét mindenki előtt.
Ám ez semmi volt a szűk egy évvel későbbi viselkedéséhez képest. Amikor a BL-negyeddöntőben való kiesés után – látszólag érthetetlenül – sértett kisfiúként viselkedett mérkőzésről mérkőzésre.
Majd elkezdett egészen gusztustalan nyilatkozatokat tenni a Bayern vezérkarára.
Pedig csak annyi történt, hogy a 2023-ban lejáró szerződését egy évvel akarta a klub meghosszabbítani, és nem többel. Ahogy tette azt a Bayern-ikon, Thomas Müller esetében is.
Érthető, ha egy (akkor már) 35 éves játékos nem kap hosszabb szerződést. Még akkor is így van ez, ha a világ legjobb focistájáról van szó. Mert Robert Lewandowski az idén áprilisi-májusi hisztizését figyelmen kívül hagyva
az elmúlt 2-3 évben a legjobb teljesítményt nyújtotta a földgolyó labdarúgói közül.
Az ezzel automatikusan járó egyéni elismerést, az Aranylabdát mégsem kaphatta meg. Ahogy ebben az évezredben még egyetlen Bundesligában játszónak sem ítélték oda.
„Majd a Barcelonából megkapom" – gondolhatta, és ez lehetett a másik érv a távozása mellett. A harmadik pedig az, hogy a Bayern vezérei a tavasszal puhatolózó beszélgetéseket kezdeményeztek az akkor a Dortmundban játszó Erling Haalanddal. Aki 12 évvel fiatalabb nála. Bár ezek a tárgyalások túl komoly fázisig nem jutottak el.
Csak arra voltak jók, hogy Lewandowski megsértődjön.
A lengyel góljainak többségét előkészítő, Thomas Müller, aki egy München melletti hatalmas farmon él, ekkor azt mondta:
Inkább etetem a tyúkjaimat, minthogy labdákkal tömjem Haalandot."
Ugyanis a Müller-Lewandowski kooperáció évről évre jobban működött.
Aki ott volt a 2020-as budapesti Szuperkupa előtti edzésen az láthatta, hogy milyen szimbiózisban alkotott ez a két ember, és milyen remek viszonyban volt.
Ma este Robert Lewandowski Müller, és a többi volt csapattársa ellen lép pályára.
Több, mint nyolc év után érkezik ismét ellenfélként Münchenbe. Amikor legutóbb ezt tette, akkor 3-0-s győzelemmel távozott. Ugyanis 2014. április 12-én ilyen arányban győzött a Dortmund az Allianz Arénában.
Azt nehéz elképzelni, hogy most is 3-0-s sikerrel utazzon el Münchenből a lengyel sztár. Mert amikor tavaly szintén a csoportkörben találkozott a Barcelona és a Bayern München mindkétszer a német gárda győzött.
Történetesen mindkétszer 3-0-ra,
de ha nagyon erőlteti a gólszerzést, akkor nagyobb is lehetett volna a különbség. Ahogy 2020-ban a BL furcsa végjátékában is. Akkor 8-2 verte a Bayern a Barcat. Abból a „nyolcasból" egyet vállalt Lewandowski (Thomas Müller kettőt) a tavalyi hatból kettőt, akárcsak jó barátja, akivel ma ellenfélként néz farkasszemet. Az idei Bajnokok Ligája ősz legérdekesebb momentuma lesz a mai Lewandowski-Müller találkozás. És a lengyel sztár játéka volt csapata ellen.