Photo prise le 08 juillet 1982 ŕ Séville, lors de la demi-finale de la Coupe du monde de football France/Allemagne, du défenseur Patrick Battiston emmené sur une civičre aprčs un choc violent avec le gardien allemand Harald Schumacher, et réconforté par capitaine de l'équipe de France Michel Platini (C). La demi-finale a été remportée par l'Allemagne, pour la premičre fois dans l'histoire du football, a marqué ŕ jamais les esprits des deux côtés du Rhin. A droite Maxime Bossis. La France et l'Allemage disputeront le 12 novembre 2005 au Stade de France un match de préparation au Mondial-2006 de football. AFP PHOTO (Photo by AFP)
Vágólapra másolva!
November 20-án kezdődik a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokság. A minden szempontból rendhagyó torna kapcsán indított sorozatunkban bemutatjuk az eddigi világbajnokságok legjobb, legrosszabb, legbotrányosabb vagy éppen legfurcsább meccseit, jeleneteit. Ezúttal az általunk legemlékezetesebbnek tartott sérüléseket idézzük fel.
1930: Két lábtörés az első héten
Már az első világbajnokság, első meccsének 20. percében megtörtént az első komolyabb sérülés. A Franciaország- Mexikó mérkőzésen a francia kapus, Alex Thepot olyan szerencsétlenül avatkozott játékba, hogy azonnal le kellett jönnie. Ez 1930. július 13-án történt vagyis szegénynek igazán balszerencsét hozott ez a dátum. Mivel akkor még nem lehetett cserélni, az európai válogatott 10 emberrel játszva nyerte meg a mérkőzést 4-1-re.
Ennél rosszabbul nem is indulhatott volna a világ mai napig egyik legnépszerűbb sporteseménye,
aki hisz az ilyenben nyilván úgy gondolja, hogy ez egy jel volt, hogy sok bajt hoz ez még az emberiségre.
Ezt persze bizonyára nem így gondolja az a két balszerencsés játékos, aki Alex Thepot mellett szintén súlyos sérülésével került be a történelembe. A második játéknapon a meglehetősen képzetlen Peru focistái őrült ámokfutást rendeztek Románia ellen, ennek a legszomorúbb következménye az lett, hogy a peruiak
a 35. percben eltörték a temesvári Steiner Adalbert lábát.
Így a többnyire magyar és sváb származású játékosokból álló román válogatott 10 emberrel harcolta ki a 3-1-es győzelmet, de a dél-amerikai csapat sem 11 emberrel fejezte be a találkozót, mert Placido Galindo személyében megismerhete a világ az első vb-n kiállított focistát.
Három nappal később jött a második lábtörés.
Július 17-én Bolívia már a 3. percben így veszítette el jobbszélsőjét, és mivel végig 10 emberrel kényszerült játszani, nem csoda, hogy Jugoszlávia 4-0-ra legyőzte.
1954: Puskás Ferenc borzalmas sérülése
Az ellenfelek brutális játékát a magyar válogatott több játékosa is megtapasztalhatta az elmúlt évtizedekben. Persze valószínűleg mindenki elsőre Puskás Ferenc súlyos sérülésére gondol. A legismertebb magyar két góllal nyitotta az 1954-es vb-t a Korea elleni 9-0 alkalmával. Majd a második találkozón az NSZK ellen már a 17. percben betalált. Hidegkúti nagyszerűen időzített labdával kiugratta Puskást, s ő a jobbösszekötő helyéről az ötösről jobbal, laposan a kapus alatt bevágta a labdát.
Ki tudja hány gólig jut, ha minden mérkőzésen ott lehetett volna?
Ezen a mérkőzésen eleinte Jupp Posipal őrizte Puskást, de képtelen volt semlegesíteni. Aztán átvette Werner Liebrich, aki nem válogatott az eszközökben. Először 11-est érően vágta fel a 16-oson belül (elmaradt a büntető), majd a félpályán terítette le nagyon durván. Aztán eljött a végzetes 63. perc!
Liebrich szándékosan beletalpalt a magyar zsenibe,
aki erősen sántikálva hagyta el pályát, és már nem is tudott visszatérni. Mivel még ekkor sem lehetett cserélni, a magyar válogatott további három gólját emberhátrányban szerezte a későbbi világbajnok ellen. Nyilván mindenki látta, hogy az orvostudomány akkori állásának megfelelően a gyepen vízes szivaccsal próbálták gyógyítani, majd Puskás a pálya szélén telepedett le és vizes törülközőt csavartak a bokájára.
A magyar-német másnapján Puskás Ferencet a solothurni kórházban tüzetesen megvizsgálták. Bokáját megröntgenezték, s megállapították, hogy sem törése, sem szalagszakadása nincs. Kreisz dr., a csapat orvosa szerint Puskás rendkívül erős bokarándulást szenvedett. Ez nagy fájdalmakkal, duzzadással és vérömlennyel jár. Svájcban fizioterápiás kezelést és rövidhullámú besugárzást kapott.
Kreisz dr. a következőket mondta akkor a Népsportnak:
Puskásnak már volt hasonló bokasérülése, s akkor aránylag hamar rendbejött. Ez a sérülése súlyos, de remény van rá, hogy a negyeddöntőig meggyógyul. Attól függ, hogyan zajlik le a vérömleny felszívódása."
A folytatást tudjuk: Puskás csak a döntőben játszott ismét. Nem tudni mennyire jött rendbe, de az biztos, hogy ő szerzett vezetést Magyarországnak. Sajnos 2-3-nál a 87. percben az egyenlítő gólját nem adta meg a játékvezető.
1982: Schumacher brutalitása, Battiston ájulása
Puskás Ferenccel ellentétben Patrick Battiston soha nem játszhatott vb-döntőt, pedig nagyon közel volt hozzá.
1982-ben a látványosan játszó francia válogatott elődöntőt vívhatott az NSZK-val Sevillában. Az első félidó nem hozott emlékezetes játékot, ám azt követően olyanná vált a mérkőzés, hogy bevonult minden idők legemlékezetesebb találkozói közé. Szerencsére rengeteg pozitív dolog miatt, de
egy súlyos sérülés is örökké emlékezetessé tette a drámai meccset.
Patrick Battiston már az azt megelőző az 1978-as vb-n is pályára lépett, 1982-ben pedig végigjátszotta az Anglia és Ausztria elleni találkozókat. Az NSZK elleni elődöntőt a kispadon kezdte, de az 1954-es vb-vel ellentétben ekkor már régen lehetett cserélni, és így az 50. percben jött Bernard Genghini helyére.
Pontosan 10 percre. Ekkor kapott egy remek labdát, elemelte azt a kapujából kifutó német kapus, Toni Schumacher felett-mellett, majd
elsötétült számára minden, és hosszú percek kiestek az életéból.
A német kapus rázuhant, Battiston pedig eszméletét vesztette. Később kiderült: akkor, és ott három foga is kitört. A vb-k történetének legdrámaibb percei következtek. Kétségbeesetten rohanó orvosok, majd a késlekedő spanyol mentők, kiabálás, lökdösődés, Battiston pedig nem mozdult.
Tíz perc játék után mentő vitte el. A találkozó után még a sérülést okozó kapusnak az édesanyja is ezt mondta fiának telefonon:
Komisz dolog volt, Harald. Nagyon csúnyának látszott, fiam."
Schumacher a nagy port felvert önéletrajzi könyvében, az Anpfiffban ezt írta az esetről:
Egyetlen német szövetségi kancellár sem – és ha igen, akkor is csak nagy nehézségek árán - okozhatott volna több bajt, mint én."
Schumacher a találkozó után nem látogatta meg a kórházban magához térő franciát, viszont kicsit később a háttérgépezet összehozott egy találkozót a két játékos között.
A német elutazott Metzbe, és közös sajtótájékoztatót tartottak. Ennek során
Battiston látványos keretek között megbocsátott Schumachernek.
Aztán két évvel később egy barátságos mérkőzésen ismét egymás ellen játszottak, Strasbourgban a Meinau Stadiont avató találkozón. A meccs végén Battiston odament a végig kitűnöen védő Schumacherhez, gratulált a teljesítményéhez, mezt cseréltek és megölelték egymást.
1994: Egy összetört orr, amit Puhl Sándor sem látott
A spanyol válogatott játékosa, Luis Enrique az 1994-es amerikai világbajnokság szenvedett súlyos sérülést. Az egyik legismertebb, de egyben legfurcsább eset volt az övé. Ugyanis hiába történt egy világbajnokságon, rajta kívül a szerencsétlenség pillanatára alig valaki emlékszik.
Az amerikai vb negyeddöntőjében találkozott Spanyolország és Olaszország. A hajráig 1-1-re állt a mérkőzés, ekkor Roberto Baggio előnyhöz jutatta Itáliát. A 88. percben történt ez, és az olaszok szokásuknak megfelelően foggal-könyökkel próbálták őrizni az előnyüket. Utóbbi nem elírás, ugyanis a 93. percben, vagyis az utolsóban
Mauro Tasotti úgy ütötte meg könyökkel a 16-oson belül Luis Enriquet, hogy a spanyol játékos azonnal elterült.
Mint a meccs után kiderült, eltört az orra. A meccs a brutális szabálytalanság után azonnal véget ért, ugyanis Spanyolország nem kapta meg a neki jogosan járó büntetőt, és ezzel a hosszabbítás kiharcolásának lehetőségét. A játékvezető ugyanis háttal állt az esetnek, így nem látta azt. Őt úgy hívják: Puhl Sándor.
A spanyolok a meccs után természetesen azonnal támadták Puhlt. Az állami televízió, a TVE képújságja (akkor még nem volt internet) ezt írta: Puhl kiejtette a válogatottunkat, tizenegyestől fosztott meg minket"
Javier Clemente, az ezzel a vb-szereplését befejező Spanyolország szövetségi kapitánya a hazaérkezést követően is támadta Puhl Sándort:
Nyilvánvaló, hogy tizenegyest kellett volna adnia a játékvezetőnek. Tassotti a büntető területen belül olyan ütést mért Luís Enriquére, hogy a Real-játékosnak ripityára tört az orra."
Puhl Sándornak egyébként azon a meccsen - a kor szokásának megfelelően -
nem magyar partjelzői voltak, az ausztrál Dunsterr és a belga Matthys segítette a munkáját. Illetve ezúttal egyáltalán nem segítette, mert az esetnek háttal álló játékvezetőt egyikük sem tájékoztatta a dologról.
A spanyolok tiltakozása miatt összeült a FIFA fegyelmi bizottsága, és a testület történelmi jelentőségű döntést hozott. Ugyanis először hozott elmarasztaló ítéletet vidófelvétel alapján. Méghozzá igen súlyosat.
Tasottit nyolc mérkőzésre eltiltotta,
és (ez utóbbi persze nevetséges) 15.000 dollár bírság megfizetésére kötelezte. Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség akkori főtitkára így magyarázta a döntést:
Bizonyára sokan súlyosnak, túlontúl keménynek találják majd az ítéletet, ám szerintünk ez a legkevesebb, amivel büntethetjük az efféle sportszerűtlenségeket.
Tasotti soha többé nem szerepelt az olasz válogatottban, míg a két játékos 17 évvel később egy Roma-Milan mérkőzésen kibékült egymással.
Puhl Sándort pedig annyira nem hibáztatta senki a dolog miatt, hogy ő vezette annak a világbajnokságnak a döntőjét.
2010: A második meccsen kinyírták a brazil Elanót
A brazil Elano Ralph Blumer (művésznevén: Elano) a 2010-es világbajnokság sztárja lehetett volna. Az akkor a legjobb focistakorban lévő játékos Pelé egykori csapatából, a Santosból 23 évesen került Európába. Először a Sahtar Donyeckben szerepelt, (a debreceni Oláh Gábor utcai stadionban is, UEFA Kupa-selejtezőn.) A később a Bayern Münchennel BL-t nyerő Anatolij Tyimoscsukkal együtt
tagja volt 2005-ben a Lokit 2-0-ra legyőző csapatnak,
sőt az ukrán gárda az ő szögletét követően szerzett vezetést. Aztán a Manchester Citybe igazolt, és a 2010-es vb-t pedig nagyszerűen kezdte. Az első mérkőzésen Brazília az ő góljával (is) 2-1-re legyőzte Észak-Koreát. Majd a második találkozón Elefántcsontpart ellen is betalált. Nem gondolta, hogy a gólja után már csak 5 percig tart neki a vb.
Ugyanis Cheick Tioté olyan brutálisan szabálytalankodott ellene, hogy hordágyon kellett elhagynia a pályát. A 67. percben, 3-0-ás állásnál, amikor már gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés. Elsőre annyira nem tűnt súlyosnak a dolog, hogy a játékvezető, a francia Stéphane Lannoy sárga lapot sem adott a dologért. Tioté egyébként később egy másik eset után kapott, vagyis ezzel megúszta a kiállítást.
Elano azonban nem "úszta meg". Később így emlékezett arra a végzetes pillanatra:
Mondtam a játékvezetőnek, hogy még csak sárgát sem adott egy olyan szerelésért, amely eltörhette volna a lábamat. Ugyanez a játékos ezután újabb súlyos szabálytalanságot követett el Robinhóval szemben, amiért piros lapot kellett volna kapnia.
Csapatunkban is vannak különböző tulajdonságokkal rendelkező játékosok, de soha nem látni, hogy focistáink rosszindulatú támadást követnének el, ellentétben néhány ellenfelünkkel."
A brazil szakvezetés és az orvosi stáb tagjai eleinte még bíztak Elano gyors felépülésében. Dr. Jose Luiz Runco elmondta, hogy a játékos csontzúzódást szenvedett, és hozzátette:
Járni és futni tud, de irányváltásra képtelen. Az úszómedencében és szobakerékpáron dolgozva próbálja fitten tartani magát.
Néhány napon, egy héten vagy egy hónapon belül jobban lehet. Reméljük, hogy a vb-n még tud szerepelni, de ezt nem állíthatom biztosan. Intenzíven dolgozik, kérdés, hogy a természet tud-e segítő kezet nyújtani neki."
Elanón nem segített a természet. Azon a világbajnokságon már nem léphetett pályára. Hiányát Brazília nagyon megérezte. Nélküle döntetlent játszott Portugáliával, majd ugyan Chilét 3-0-ra legyőzte, de a Hollandia elleni vereség a negyeddöntőben a végállomást jelentette az ötszörös világbajnoknak.
Elano akkor 29 éves volt, de gyakorlatilag ezzel a sérüléssel véget ért válogatott-pályafutása.
A következő évben ugyan még játszott három Copa America mérkőzésen (így lett 50-szeres válogatott) de többé nem. Gólt pedig a brazil nemzeti 11-ben utoljára azon az Elefántcsontpart elleni találkozón szerzett.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!