Már-már szürreális a helyzet, Didier Deschamps szemszögéből nézve pedig nem kicsit sértő is: 2012-ben kezdődő regnálása alatt hiába éli legszebb sikerkorszakát a francia válogatott, a Zidane-rajongó és neki hízelgő francia médiumok
abban reménykedtek, rosszabb esetben várták, hogy mikor ül le Deschamps a helyére Zinedine Zidane. A Figaro olvasói egyébként más véleményen voltak: szerintük 2006-ban Zidane kiállításával elvesztette a vb-döntőt, és Benzema-rajongása pedig egyenesen undorító.
Egyébként mit kellene még tennie Deschamps-nak, hogy végre ország-világ elhiggye és kimondja, hogy a szúrós tekintetű, a baszkok mélabús büszkeségével az arcán létező szakember egy korszakos edző, egyike a legnagyobbaknak? Nyerni még egy vb-t? Simán összejöhet az is 2026-ban.
Deschamps Dél-Nyugat Franciaországban, Nouvelle-Aquitaine régió Pyrénées-Atlantiques megyéjében található Bayonne-ban született, ami francia-baszk terület. Először nem is a focival próbálkozott, hanem a rögbivel, de, ahhoz nem volt elég robusztus felépítésű, így gyorsan átnyergelt a focira. 1985-ben, 17 évesen már a kiváló utánpótlásképzéséről híres Nantes élvonalbeli csapatában játszott,
majd a jó szervezőképességű, hatalmas munkabírású fiút 21 évesen, 1989-ben elvitte az Olympique Marseille a korszak felemelkedőben lévő sztárcsapata.
Deschamps született vezér volt, nem csoda, hogy 1993 tavaszán már ő vezette ki a csapatot a müncheni Olimpiai Stadionban, a Bajnokok Ligája történetének első döntőjében. Amit meg is nyert az OM a Milan ellen.
Bernard Tapie zűrös ügyei és letartóztatása elsüllyesztették a marseille-i klubot, de Deschamps akkor már Torinóban volt, ahol a Juventusban is vezér lett, az olaszokkal is játszott három BL-döntőt, ezek közül egyet nyert meg. A Chelsea-ben és a Valenciában már inkább csak levezetett, bár utóbbival még egyszer eljutott azért a BL-döntőbe.
Ja, és mindeközben a francia válogatottal nyert egy vb-t és egy Európa-bajnokságot, 1998-ban és 2000-ben, utóbbi alkalommal már ő volt a csapatkapitány.
Pedig azokban a csapatokban olyan sztárok és egyéniségek játszottak körülötte, mint Lilian Thuram, Marcel Desailly, Laurent Blanc, Patrick Vieira, Thierry Henry és nem utolsó sorban Zinedine Zidane.
A válogatottól az Eb-győzelem, míg a klubfocitól egy évvel később, a 2001-es vesztes BL-döntő után vonult vissza, hogy még azon a nyáron, alig 33 évesen leüljön a Monaco kispadjára. Az első idény csalódást keltő 15. helyezése után, 2003 tavaszán már egészen más volt a helyzet: a csapat egyetlen ponttal maradt le a bajnok Olympique Lyon mögött. A következő idényben harmadik lett a csapat a Ligue 1-ben, miközben menetelt a Bajnokok Ligájában. Egy-egy gyengébb meccs után persze rögtön megtalálták a kritikusok. Egyik élen járó ebben Eric Cantona volt, aki már játékosként is csak "vízhordó"-nak tartotta Deschamps-ot, és az edzői munkájától sem volt elájulva.
Különösebben soha nem foglalkoztatott, hogy mások mit mondanak rólam
- vágott vissza a 2004-es BL-nyolcaddöntő visszavágója előtt. - Mindig akadtak, akik már játékoskoromban megkérdőjeleztek, most pedig, az eredmények ellenére, csak még több lett a kritikusom. De én pontosan tudom, hogy mit szeretnék elérni" - mondta Deschamps, hozzátéve,nem hisz benne, hogy a jó játékosok csinálják a jó edzőket.
Az a Monaco, amit - és ezt szokás elfelejteni - ő vezetett BL-döntőbe 2004 tavaszán egyáltalán nem hemzsegett a világsztároktól, de a jó focistákból Deschamps egy nagyon jó csapatot tudott kovácsolni.
Ez az egyik nagyon jó tulajdonsága: tudja, hogy mikor kell a korbács és mikor a szép szó. Nem véletlen, hogy Torinóba őt hívták vissza, amikor a Juventust kizárták a Serie A-ból, és egy lelkileg összeomlott csapatot kellett visszavinni az élvonalba. Simán meg is nyerték a Serie B-t, ő pedig vette a kalapját és távozott. 2009-ben állt ismét munkába, hogy a Marseille élén töltött első szezonjában rögtön megtörje a Lyon hét éven át tartó bajnoki hegemóniáját. A dél-francia kikötővárosban 18 év után ünnepelhettek újra bajnoki címet!
Azaz jól látható volt, hogy Deschamps személye szinte garancia a sikerre. Nem véletlen, hogy már 2004 tavaszán felmerült a neve, mint francia szövetségi kapitány, amennyiben a csapat ismét leszerepel, ahogy tette azt a 2002-es vb-n, amikor címvédőként nem tudott továbbjutni a csoportból. A negyeddöntős Eb-búcsú (a franciák is besétáltak a 0-1-es görög csapdába) után azonban Jacques Santini helyére Raymond Domenech ült le. A 2006-os vb-n az ő vezetésével lett ezüstérmes a csapat, majd 2010-ben Dél-Afrikában ugyancsak ő volt a főnök, amikor a francia táborban
kitört a vb-k egyik legnagyobb botránya, amikor Patrice Evra szó szerint meg akarta verni a kapitányt.
Újabb csoportban ragadás, újabb kapitányváltás, de ezúttal sem Deschamps-on volt a sor, hanem régi harcostársát, Laurent Blanc-t választotta a szövetség. Csakhogy ő sem tudott igazi csapatot faragni a tehetséges játékosokból, nem tudott egységet teremteni az idősebb (Evra, Malouda, Mexés, Ribéry) és a feltörekvő fiatalok (Giroud, Benzema, Nasri, Matuidi) között. Az újabb negyeddöntős kiesés után pedig 2012 nyarán végre eljött Deschamps ideje.
Aki pontosan tudta, hogy milyen harcokkal jár a fiatalok beépítése a csapatba, hiszen annak idején ő maga és jónéhány társa (Henry, Trezeguet és maga Zidane is) így került be nemzeti csapatba kiszorítva onnan pl. Cantonát vagy David Ginolát. Deschamps építette be a válogatott középpályára Moussa Sissokót, Blaise Matuidit és Paul Pogbát, ahogy később N'Golo Kantét, Benjamin Pavard-t, Presnel Kimpembét, Raphaël Varane-t vagy két Hernandezt, Theót és Lucast.
A francia kispad sosem volt az a kényelmes ülőhely, ahogy mondani szokás, nem egy "nyugdíjas állás". Rengeteg érdek és ellenérdek ütközik a válogatott körül, mindenkinek megvannak a maga jó- és rosszakarói. Laurent Blanc-nak is részben azért kellett távoznia, mert sokak szermét szúrta, hogy ugyanaz az ügynök képviselte, mint jónéhány, a válogatottba meghívott játékost. És, ugyan a szurkolók alapvetően kedvelték, mint szinte mindenkit az 1998-as vb-győztes csapatból, a szövetség elnöki székét 2011-ben elfoglaló Noël Le Graët azonban nem igazán jött ki vele.
Deschamps-ot viszont kimondottan kedveli Le Graët, csakhogy,
különösen Madridból való második távozása óta minden nagy torna előtt, alatt és után előkerül Zinedine Zidane neve.
A játékosként aranylabdás legenda 2016 januárjában kényszerből, szinte csak jobb híján lett a Real Madrid edzője, habár azt meg kell hagyni, hogy a Castillával, azaz a Real B csapatával egész szép sikereket ért el. Viszont, amire senki nem számított, hogy Zidane heteken belül rendet tett az öltözőben, és szinte verhetetlenné vált a kezei alatt a spanyol sztárcsapat, amelyik rögtön bajnok lett, majd sorozatban háromszor nyerte meg a BL-t, amelyben 2018-ig még címvédésre sem volt példa.
Miután 2018-ban a BL-döntő lefújása után öt nappal bejelentette, hogy távozik a Real Madridtól, mindjárt megindult a spekulálás, hogy ő lesz következő francia kapitány.
Csakhogy Zidane-nak csalódnia kellett: Deschamps nemhogy nem bukott meg az oroszországi vb-n, hanem világbajnok lett.
Így nem lehetett belekötni a csapat teljesítményébe. Értelemszerűen abba sem, hogy Deschamps kitartott az elvei mellett, és nem vitte magával a tornára a csapattársát egy szexvideóval megzsaroló és más, visszataszító ügyekkel tarkított Karim Benzemát.
Aki viszont a Real Madridban két felvonásban négy évig volt Zidane játékosa, és tulajdonképpen az ő kezei alatt vált a csapat nélkülözhetetlen játékosává: előbb azáltal, hogy elfogadta a kiszolgáló szerepet, amelyet Cristiano Ronaldo középcsatárrá válása kényszerített rá, majd azzal, hogy a portugál távozása után átvette annak gólszerző szerepét.
A Zidane-hoz hasonlóan Benzema is algériai bevándorlók gyereke (már mindketten Franciaországban születtek), talán emiatt is jobban megértik egymást. Időközben Deschamps arra kényszerült (vagy kényszerítették), hogy engedje vissza a válogatottba Benzemát, aranylabdás csatárnak. A 2021-es EB-n a franciák nem szerepeltek jók. A katari vb-re azonban már nem vitte magával, amit Benzema kisebb sérülésére lehetett fogni, azonban egy népmesei döntéssel mégis csapat tagja lehetett, ugyanis tagja volt a 26 fős keretnek, csak éppen nem vett részt a tornán. Sokak szerint ez volt a francia csapat nagy szerencséje, Benzema egyénisége ugyanis magában hordozza a folyamatos feszültséget, és szinte törvényszerű körülötte a cirkusz. Ráadásul Deschamps így nyugodt szívvel küldhette pályára Olivier Giroud-t, aki meg is hálálta a bizalmat. Benzema pedig vb-ezüstérmesnek vallhatja magát, igaz nem teljes az öröme. A vb-elődöntő előtt, egy héttel, azt követően, hogy sérülése után újra edzésbe állt a Real Madridnál, jelentkezett a francia csapatba, és onnan fogva többet szóltak róla a hírek, mint a válogatott szerepléséről. Deschamps aztán rövidre zárta a témát a finálé előtt, jelezve, nem tart igényt a csatár szereplésére. A döntő után még Benzema ügynöke is színre lépett, aki ugyancsak nekiment Deschamps-nak.
De, ha Benzema arra számított, hogy majd jön Zidane, és minden jó lesz, akkor csalódnia kellett. Habár már a torna előtt is az folyt mindenhonnan, hogy a vb után Zidane váltja Deschamps-ot,
Noël Le Graët elég egyértelműen jelezte, ha rajta múlik, akkor nem lesz váltás, inkább mielőbb megegyezne a hosszabbításról az akutális kapitánnyal.
Ezt látva Benzema vissza is vonult, azaz lemondta a válogatottságot, majd - habár még a múlt hét közepén is a kapitány távozásáról írtak - szombaton Noël Le Graët bejelentette, hogy Deschamps 2026-ig, azaz a következő világbajnokság végéig marad a francia válogatott élén.
Akkor ezzel vége is a sztorinak? A kérdés jogos, a válasz azonban egy határozott nem. A bejelentést követően ugyanis szinte az első kérdés Zidane-ra vonatkozott, a francia szövetség elnöke pedig elvesztette a fejét, és meglehetősen ingerülten válaszolt.
Az újságírók arról kérdezték, hogy mit szól ahhoz, hogy a francia futball legendája, miután nem kellett hazája válogatottjának élére, akár a brazil nemzeti csapat szövetségi kapitánya lehet.
Azt tesz, amit akar, engem nem foglalkoztat. Nem találkoztam vele, egy pillanatig sem gondoltunk arra, hogy megválunk Didier-től. S hogy fájna-e a szívem, ha odaszerződne?
Nem, oda megy, ahová akar. Egy nagy klubhoz, egy válogatotthoz. Hogy keresett-e engem? Természetesen nem, és én sem emeltem fel a telefont, hogy beszéljek fele - nyilatkozta Noël Le Graët.
Ezután Mbappé, a fő francia sztár rohant megvédeni Zidane-t.
"Zidane maga Franciaország, egy legendával nem lehetünk ilyen tiszteletlenek..." – írta Mbappé Twitteren. Deschamps ebből aligha fog ügyet csinálni a jövőben, de azt bizonyára érzi, hogy a nagy Zizou árnyéka továbbra is ott lebeg a kispadja fölött.
