A 23 éves német játékos 2020-ban COVID-19 járvány idején került a Bayer Leverkusentől a londoni sztárcsapathoz, és, mint mondja, pont a legjobbkor, ugyanis kezdetben nem ment neki valami jól, így örült, hogy üres stadionokban kellett játszaniuk, és nem látták a helyszínen a szurkolók.
Bár a neveltetéséből - édesapja rendőr, édesanyja jogász - és a mentalitásából kifolyólag minden meccsen megtesz mindent, hogy a csapata nyerjen, ő pedig a lehető legjobban teljesítsen, de azért a foci nem minden.
"A foci nem a legfontosabb dolog az életemben, vannak dolgok, amik százszor fontosabbak a számomra. Nem könnyű ezt kimondani, és az emberek nem is szeretik hallani, de ez az igazság" - mondj a "Csacsi" becenevű középpályás.
És, hogy honnan a kedves név?
"Nem a pályán kaptam a nevem. Gyerekkorom óta különleges kapcsolatom van a szamarakkal. Nagyon nyugodt állatok, és egy kicsit mintha az én személyiségemet képviselnék, mert én is nyugodt természetű vagyok. Egész nap pihennek, nem sok mindent csinálnak, csak élni akarják a maguk életét. Mindig is imádtam őket. Ha kikaptunk, csak kimentem hozzájuk a menhelyre. Ha jobban megnézed ezeket az állatokat, látsz bennük valami emberit. Ott mindig feltöltődok, békességgel tölt el."
Gyerekkorában volt egy plüss szamara, majd, amikor 18 éves lett, kapott három igazit: a szülei örökbe fogadták neki egy Aachenhez közeli menhelyen.
Az egyiket Toninak neveztem el Rüdiger után, aki a kedvenc játékosom. A harmadiknak Remény a neve, mert egy mészárostól mentettük ki, már szó szerint a nyakán volt a kötél. Szinte már nem is élt, most viszont remek sora van
- mondja boldogan Havertz.
Havertz azt is elmondta, hogy őt személyesen nem zavarja, ha más játékosok drága autókra, ékszerekre, ruhákra költik a pénzüket, hiszen megtehetik, és ezt az egészet csak a média fújja fel. Mert közben ott van a másik oldal, Toni Kroosszal, aki nem költ ilyenekre, vagy N'Golo Kantéval, aki tíz éve ugyanazt a telefont használja.
Életemben egyszer, 17 éves koromban vettem magamnak egy nagyon menő, drága hátizsákot, fehér volt, arany díszítéssel. Klassz volt, de mégsem éreztem jól magam, mert én voltam
- mondja, hozzátéve, a húga Lea járt jól, aki megkapta a hátizsákot.
