Egyetlen olyan mérkőzést rendeztek a labdarúgó OTP Bank Liga 2022-23-as szezonjának utolsó, 33. fordulójában, amelyen mindkét csapat számára volt tét.
A Puskás Akadémia és a Budapest Honvéd is egy esetleges győzelemmel előreléphetett volna egy nagyon fontos helyet a tabellán, ám egyik csapatnak sem a saját kezében volt a sorsa.
A felcsútiak harmadik, európai kupaindulást jelentő pozíciójához – egyben sorozatban a negyedik NB I-es dobogójához – a hazai siker mellett a Debrecen pontvesztésére is szükség volt, míg a Honvéd bennmaradásához egy kispesti győzelem mellett a Fehérvár angyalföldi botlása is kellett. (Egy kispesti döntetlen is elég lehetett volna a bennmaradáshoz, de ekkor a Vasasnak egy legalább 12 gólos győzelemre lett volna szüksége, így ez a forgatókönyv lényegében nem is létezett.)
A Hornyák Zsolt vezette Puskás Akadémia az előző idényben is a Pancho Arénában, a Budapest Honvéd ellen zárta a bajnokságot. Akkor a hazaiak 2-1-re kikaptak, ám tavaly a bronzérem már a meccs előtt biztos volt a felcsútiaknak, míg a kispestieknek a mostanihoz hasonlóan nagyon kellett a siker. A Honvédnak az akkori győzelemmel biztossá vált a bennmaradása, így egy éve az MTK járt pórul, mert mit sem ért a zárófordulóban aratott sikere.
Idén viszont a piros-feketék jóval kilátástalanabb helyzetben voltak.
A hét során Chris Docherty sportigazgató és Ivan Kepcija szakmai tanácsadó is bejelentette a távozását, és minden egyértelműen arra utalt, hogy ősztől története során másodszor a másodosztályban kell harcolnia a klubnak. A vendégszektor ugyan teljesen megtelt a két busszal is érkező kispesti szurkolókkal, de közülük is többen voltak, akik már az NB II-re készültek.
Három százalék esélyt adok a bennmaradásra. Főleg, mert szerintem valószínűbb, hogy Angyalföldön lesz nekünk kedvező eredmény, mint hogy itt. És nem azért, mert a felcsútiak annyira jók..."
– mondta pesszimistán egy, a közelmúltban minden Honvéd-meccsre elutazó drukker. (Mint utólag kiderült, igaza lett a második mondatával.)
A többi vendégszurkoló között is több volt az, aki kedvetlenül, már-már lemondóan várta az összecsapást, a többség inkább nem is akart nyilatkozni a csalódottsága miatt. Akadt azonban, aki a végsőkig kitartott a csapata mellett.
„Bennmaradunk, mert 2-0-ra nyerünk, és végre a Vasas is a Honvéd mellé fog állni" – mondta egyikük, aki egy évvel korábban is jelen volt a felcsúti zárókörben. Majd egy másik kispesti drukker hozzátette: – „Angyalföldön a Vasas behúzza a meccset,
az itteni meccs viszont inkább kérdéses. Már csak azért is, mert a Puskásnak sem mindegy az eredmény, így hiába játszottunk jól az utóbbi mérkőzéseken, most még erősebb az ellenfél.
Ráadásul szerintem az Újpest nyerni fog Debrecenben, így a Felcsútnak tényleg kellene a győzelem. De a szívem mindenképp bennmaradást súg!"
A túloldalon inkább volt bizakodó a hangulat: két hűséges felcsúti szurkoló sem titkolta az elvárásait, ráadásul éppen az első és a második félidő kezdőrúgóját sikerült megszólaltatni, akik süteménnyel is készültek a kedvenceik számára a lefújás után.
Nagyon szeretnénk, hogy elverjük a Honvédot, mert tavaly is odaadtuk nekik a pontokat, erre idén a kispesti stadionban olyan csúnyán viselkedtek velünk, hogy most ezt jó lenne visszaadni nekik
– mondta Piri néni és Pista bácsi. – Sőt, mi leszünk a harmadikok, mert az Újpest is legyőzi a Debrecent! Mindkét meccs 2-0 lesz!"
A felcsúti meccs első 80 perce alapján aztán úgy tűnt, mindkét szurkolótábor csalódottan fog hazatérni egy unalmas döntetlen után. Ebben az időszakban gyakorlatilag folyamatosan ugyanaz történt:
a Puskás Akadémia nyomott, de veszélyes helyzetig csak elvétve jutott, míg a Budapest Honvéd egy-egy kontrában bizakodott.
A hazaiaknál Marius Corbu volt a legaktívabb, aki az első félidő derekán gólt is szerzett, ám azt a játékvezető a Benczenleitner Barna ellen elkövetett szabálytalansága miatt érvénytelenítette. A túloldalon a korábbi klubja ellen játszó Zsótér Donátban volt benne a potenciál, ám a kispesti támadó egy felsőlécet súrolt szabadrúgásnál nem jutott közelebb a gólhoz.
A meccset szüntelenül végigéneklő (noha olykor inkább a klubtulajdonost, a bírót vagy más csapatokat szidalmazó) vendégszurkolók „harcoljatok, harcoljatok!", míg a hazai drukkerek „NB II, NB II!" rigmussal vettek búcsút a félidőben a kispesti játékosoktól.
A második játékrészre a hazaiak jóval korábban kiérkeztek az öltözőből, mint a vendégek, ez is mutatta, hogy melyik csapatnak volt szüksége nagyobb megbeszélésre.
Ám a játék képe változatlan maradt. Pontosabban annyit változott, hogy rengeteget állt a sérülések és a görcsök miatt – no meg a videózások miatt.
Ugyanis az utolsó 15 percben hatalmas szükség volt a videóbíróra, amely megmenthette volna a Honvéd szezonját. Ám nem tette. Előbb Benczenleitner Barna esése után háborgott a vendégtábor az elmaradt büntető miatt, majd
a 83. percben Brandon Domingues vett át úgy egy beadást, hogy a labda a hazaiak csapatkapitányának, Szolnoki Rolandnak a karjára pattant.
Jött egy kétperces videózás, ám végül a Honvéd egyik stábtagját kiállító Vad II István játékvezető folytatást rendelt el anélkül, hogy ő maga ránézett volna a felvételekre.
Ez pedig sorsdöntőnek bizonyult még úgy is, hogy a 88. perc után három gól is született, ugyanis így a kispestieknek egyszer sem volt esélyük a vezetés megszerzésére.
Luciano Slagveer gólja után ugyan Zsótér egy megpattanó szabadrúgással gyorsan egyenlített, ezután Domingues kiállítása és Artem Favorov gólja a hosszabbításban minden kérdést lezárt.
A felcsútiak ráadásul még egy gólt lőhettek volna, de végül maradt a 2-1 – ez pedig (a Debrecen sikere miatt csak szinte) teljesen boldog hazai játékosokat és a magukat a kezüket az arcukba temetve a földre vető kispesti focistákat vont maga után.
Miután valamelyest összeszedték magukat, a vendégek játékosai odasétáltak az addigra a csalódottságtól elhalkult szurkolóik elé. Sok embertől érkezett gyalázkodás és szemrehányás a szektorból, de a legtöbben ugyanolyan szótlanok voltak, mint a játékosok, majd néhány perc ácsorgás után elköszönt egymástól a két fél – a 2003-04-es szezon után (története során másodjára) ősztől ismét az NB II-ben küzdhet közösen piros-fekete focista és drukker.
Az öltözőfolyosón aztán már nem volt ekkora a csend, ez pedig elsősorban Dean Klafuricnak volt köszönhető. Amikor a hazaiak öltözőjéből üdvrivalgás hallatszott ki, azt elnyomta a kispestiek horvát vezetőedzőjének üvöltése. Noha csukva volt a Honvédnál is az ajtó, tisztán kivehetőek voltak a szavai, amelyekben
sokszor ismétlődött az "it was a clear penalty", azaz "az egyértelműen tizenegyes volt" kifejezés.
Eközben hatalmas ütéseket és cspkodásokat is lehetett hallani a vendégek öltözőjéből: vélhetően a szekrények és a falak nem maradtak olyan épek, mint néhány perccel korábban voltak.
Ám ekkor még messze nem ért véget a kispesti tréner kifakadása, ehhez pedig két dolognak egyszerre kellett teljesülnie, egy harmadik pedig sajnos szintén ezzel egy időben zajlott le. Az egyik, hogy kinyílt a kispesti öltöző ajtaja. A másik, hogy a horvát vezetőedző megpillantotta a folyosón a játékvezetői stábot.
Klafuricnak ekkor minden dühe kiszakadt, óriási hangerővel szidalmazta szóban azokat, akik szerinte elvették a bennmaradást a csapatától.
Ez még nem is lett volna akkora gond, ha az a bizonyos harmadik dolog meg nem történik. Ugyanis a szezonzáró apropóján a Puskás Akadémia játékosai egyfajta bulit készültek tartani, a focistákkal pedig kézenfogva ácsorgott több gyermek is. Nos, nekik
a boldog szülő-gyermek falatozás helyett a tőlük néhány méterre álló Dean Klafuric külföldi üvöltését hallgatva kellett tölteniük a szombat estének egy részét,
ez pedig szemmel láthatóan nem tett jót a lelküknek.
Klafuric ezt a fajta hozzáállást magával vitte az interjúzónába is, aztán a sajtótájékoztatón már kissé higgadtabban értékelt, de a szavai itt is éreztették, hogy borzasztóan dühös a játékosain kívül lényegében mindenre és mindenkire.
„Nehéz most itt ülni, főképp egy ilyen találkozó és egy ilyen lezárást követően, rengeteg érzelem dolgozik most bennem. Úgy érkeztünk Felcsútra, és tettük össze a PAFC elleni keretet, hogy több hiányzónk is volt, még
a mérkőzés előtti napon is elvesztettünk két játékost, akikkel alapvetően kezdőként számoltunk a hét folyamán zajló felkészülésen.
Bocskay Bertalan és Kerezsi Zalán sem volt megfelelő állapotban. Minőségi párharcot játszottunk, büszke vagyok a játékosaimra, hogy a helyzethez mérten milyen elhivatottan léptek pályára, meghaltak egymásért. Pontosan ezért is gondolom úgy, hogy nem érdemelték meg az a döntést, ami a VAR-szobában született, pontosítva, ami éppen nem született meg.
A játékvezető meg sem vizsgálta a szituációt a kijelzőn, pedig lehetősége lett volna rá. Az öt perc várakozást, az öt játékmegszakítással járó cseréket, egy kiállítást és több ápolást követően, mindösszesen hat percet hosszabbított.
Frusztráltak vagyunk a körülmények, szomorúak az eredmény miatt – nyilatkozta Dean Klafuric a sajtótájékoztatón. – A csereként beálló játékosok sem okoztak csalódást. Ahogy említettem, a játékosaim a legjobbjukat nyújtották, büszke vagyok rájuk."
A horvát vezetőedző hozzátette, hogy természetesen felelősnek érzi magát a kiesésért, de a balszerencse is a csapatával volt az egész szezonban. Elmondása szerint ugyanis azon a 17 meccsen, amelyen az ő edzősége már hatással volt a játékosokra (azaz a 2023-ban rendezett találkozókon) szinte mindegyiken volt esélye a győzelemre a Honvédnak, de mégis csupán négyszer sikerült nyernie a csapatnak. Olykor egy hajrában kapott gól, olykor pedig egy-egy hibásnak vélt játékvezetői döntés állt a kispesti siker útjába. Ugyanakkor sikerült sok fiatal játékost is beépíteni a csapatba az ő edzősége alatt, és
Klafuric bízik benne, hogy az ő irányításával és ezekkel a tehetségekkel ez a klub mihamarabb ki fogja tudni harcolni a feljutást.
A fiatalok munkáját a könnyeivel küzdő Honvéd-kapus, Szappanos Péter is kiemelte a találkozó után, azonban az alázatot hiányolta a csapatából a teljes szezonban.
„Nehéz bármi pozitívat mondani, legfeljebb annyit, hogy mindenki a haláláig küzdött. De igazából ebben sincs semmi pozitív. Nem ezen az egy meccsen ment el az NB I, az egész szezont kell nézni – nyilatkozta Szappanos. – Nagyon sajnáljuk a szurkolóinkat és a klub dolgozóit.
Ha kicsit merítettünk volna abból az alázatból és abból a munkából, amit a klubunk akadémiáján láttunk, talán most is NB I-es csapat lennénk."
Ám nem az. Szombat este óta nem az, és ez legalább egy évig így is marad. Az eddigi egyetlen másodosztályú idényét a Honvéd óriási fölénnyel nyerte meg:
a 2003-04-es NB II-ben 34 meccs alatt 75 pontot és ugyanennyi gólt szerezve, a második Vasas előtt 13 pontos előnnyel lett bajnok,
így tükörsimán feljutott a 2004-től 16 csapatosra növelt élvonalba. A kispesti szurkolók abban reménykedhetnek, hogy 20 évvel később a történelem ismétli önmagát, és a mélypont után újabb felemelkedés következik a legendás klub történetében.
Több Honvéd-legenda, köztük Dajka László, Esterházy Márton és Szurgent Lajos a közelmúltban már elárulta az Origónak, hogy talán jót is tesz a klubnak egy évnyi másodosztály. Ugyanis ez azzal fog járni, hogy a csapat teljesen átalakul:
a külföldi játékosok többsége távozik Kispestről, a kölcsönből visszatérő és a Honvéd akadémiájáról kikerülő magyar fiatalok pedig egyre jobban a középpontba kerülnek.
Erről a fajta megújulásról, megtisztulásról több szurkoló is pozitívan, már-már várakozva nyilatkozott még a felcsúti meccs előtt, mostanra pedig ez már kész ténnyé vált. A Honvéd (a Vasashoz hasonlóan) az NB I helyett az NB II-ben kezdi meg a 2023-24-es szezont, hogy aztán a kispesti remények szerint ez csak egy gyors kitérő legyen a csúcsra való visszatérés előtt. Ez finoman szólva sem lesz egyszerű dolog, de talán a semleges szurkolók többsége is örülne annak, ha a kispesti csapat ismét felkerülne a magyar futball térképére – és nem úgy, ahogyan azt az elmúlt években látott kínkeserves szenvedéssel tette.
Eredmény, 33. (utolsó) forduló:
Puskás Akadémia FC – Budapest Honvéd FC 2-1 (0-0)
gólszerzők: Slagveer (87.), Favorov (94.), illetve Zsótér (89.)
A következő oldalon olvashatja az angyalföldi riportunkat a Vasas-Fehérvár mérkőzésről!