A Fradit kiütő Iváncsa most az NB II-ben akar csodát tenni

A 2022-23-as hazai futballidény egyik, ha nem a legnagyobb szenzációját az Iváncsa szolgáltatta, amikor a Magyar Kupa 4. fordulójában hosszabbítás után 3-2-re legyőzték és elbúcsúztatták a Ferencvárost. A siker, mint a szezon során kiderült, nem csupán fellángolás volt, hiszen a csapat az NB III Közép-csoportjának bajnokaként már az NB II-es osztályozóra készül. Elmentünk a Fejér megyei községbe, hogy közelebbről is megnézzük az iváncsai csoda születésének körülményeit.

Alighanem örökre emlékezetes nap marad az alig 2800 lakosú község számára 2022. október 19., amikor egy napsütéses kora délutánon a túlnyomó többség által nem sokra tartott Iváncsa KSE (Községi Sport Egyesület) az aprócska Károlyi István Sporttelepen megfricskázta a 33-szoros bajnokcsapatot.

A három hazai gólszerző, azaz Suszter László, Aradi Csaba és Kercsó Bence alighanem okkal-joggal pályázik a díszpolgári címre, ami persze mindenkinek kijár, aki hozzátette a sikerhez magáét. Mondjuk, akár a település összes lakója kinevezhetné magát díszpolgárnak, hiszen Iváncsán mindenki magáénak érzi a KSE-t és a KSE sikerét.

Baki Imre 2011-ben lett az Iváncsa KSE elnöke, miután már másfé-két éve a csapat vezetőségében dolgozott. A faluban évtizedekre visszamenőleg a megye I vagy éppen II osztályan szereplő klub működött, amit kezdetben a helyi TSZ, majd az önkormányzat, illetve egy vállalkozó támogatott. Az ifiként még maga is focizó vállalkozó 2010-ben szállt be a csapat életébe, amikor az önkormányzati támogatás még a megyei I. osztályú induláshoz is kevés volt.

„A csapat kiesett a megye kettőbe, sőt még ott is a mezőny végén kullogott, ami méltatlan volt az iváncsai foci hagyományaihoz. Ekkor keresett meg az akkori elnök, hogy lépjek be a helyi sportéletbe. Hoztunk pár játékost, stabilizáltuk a helyünket a másodosztályban, a következő szezonban pedig már a megye I-be jutás lett a cél, amit sikerült is elérni. Ekkor vettem át az elnöki posztot.

Ahogy haladtunk előre, úgy nőtt az étvágyunk. Addig a megye I-ben még dobogón sem végzett a csapat, ekkor viszont első évben ezüstérmesek lettünk, míg a következő szezonban bajnoki címet nyertünk

– mondta Baki Imre.

A csapat, illetve maga a klub azonban ekkor még nem állt készen az NB III-ra, sem a pálya, sem a klubház, sem az utánpótláscsapatok száma és körülményei nem voltak adottak, így nem is vállalták az indulást. Ettől még az Iváncsa a megye I „nagymenője" maradt, egy negyedik hely mellett zsinórban négy bajnoki címet nyertek. A harmadik után vállalták az osztályozót, de a Veszprémmel szemben alulmaradtak a két meccses csatában.

„Itthon 2-1-re kikaptunk, Veszprémben pedig úgy játszottunk 2-2-t, hogy az utolsó percben kapufát rúgtunk. Ha az bemegy, feljutottunk volna, de a sors így akarta. A következő idényben a Balatonlelle ellen viszont már sikerült a feljutás."

A csapat így az ötödik szezonját töltötte az NB III-ban, ahol rögtön egy bronzéremmel nyitott, 2021-ben pedig bajnok lett, de ismét csak nem vállalta az indulást egy osztállyal feljebb. A tavalyi hetedik hely után a mögöttünk hagyott idényben ismét bajnok lett, még úgy is, hogy adminisztrációs félreértés miatt 4 pontot levontak a csapattól. És idén már vállalnák az NB II-t, ha az osztályozón legyőzik a Kozármislenyt. Még úgyis, hogy a másodosztály jóval nagyobb befektetést igényel, mint az NB III. Az MLSZ normatív támogatása, a győzelmekért járó prémium, a helyezés és a fiatalszabály után járó pénzek pedig megfelelő kiindulási alapot jelentenének a szerepléshez.

„Ezzel biztosan nem leszek népszerű, de szerintem borzasztóan elszálltak itthon a játékosfizetések. Az biztos, hogy, amennyiben sikerül feljutnunk, nálunk az NB II-ben sem lesznek milliós fizetések" – szögezte le a klubvezető.

Az év szenzációját jelentő Fradi-verésről Baki Imre elmondta, a lefújás pillanatában szinte fel sem fogták, hogy milyen sikert értek el, „kellett két-három nap, hogy leülepedjen mekkora bravúrt értek el a fiúk".

A két klub egyébként évekre visszanyúló jó viszonyt ápol, a zöld-fehérek többször is játszottak edzőmeccset a Fejér-megyei csapattal. A Fradi 2019-ben ugyancsak a Magyar Kupában 3-0-ra verte az Iváncsát, és „ezúttal sem számítottunk másra, a papírforma egy kényelmes Fradi-győzelmet ígért."

„A korai gól után kicsit meg is ijedtünk, nehogy egy nagy vereség legyen belőle, de aztán a gyors egyenlítő gólunk érezhetően meglepte a Fradit, nem beszélve arról, hogy másodszor is egyenlítettünk. Az utolsó percekben persze óriási nyomást helyeztek ránk, de vagy a szerencse pártolt el tőlük, vagy a játékosaink mentettek önfeláldozóan, vagy Varga Ádám védett óriásit. Már a hosszabbítás kiharcolása is óriási siker volt, ami meg az újabb gólunk után jött... Ne kerteljünk, óriási szerencsénk volt, a Fradi vagy tucatnyi óriási helyzetet kihagyott" – mondta őszintén Baki Imre.

A csapat egyelőre csak az osztályozóra készül és nem az NB II-re, azaz nem tárgyalnak leendő játékosokkal például.

„Ez egy nagyon faramuci helyzet, amit egyszer már átéltünk, amikor felkerültünk az NB III-ba. Igazából nem tudjuk pontosan, hogy mire kell készülnünk. Jövő vasárnap már okosabbak leszünk, és majd megkezdjük az adott osztályra való felkészülést."

Az Iváncsa KSE megkapta a másodosztályra érvényes licencet az MLSZ-től, de a pályahasználat ügye még nem lefutott. A klub mindent megtesz, hogy ne kényszerüljenek albérletbe, hiszen az nem csak extra költséget jelentene, de a helyieket is megfosztaná az igazi hazai meccsek élményétől. Mindenhogy építeni kell még egy lelátót, a vendégszektor ugyanis nem lehet a hazai mellett, ennek az alapozása már megkezdődött, villanyvilágítás viszont biztosan nem lesz a következő idényre. Könnyítést jelent viszont, hogy az energiaválság miatt a pályafűtés kikerült a kötelezettségek közül.

Épül az utánpótlás

Az Iváncsa KSE az NB III-ban megkívánt valamennyi utánpótláskorosztályban rendelkezik csapattal. Az U7-től U19-ig terjedő korosztályokat persze nem a 2800 fős községből „töltik fel", hanem a környező hét-nyolc település lurkói járnak át Iváncsára, főként onnan, ahol a Bozsik-program után nincs lehetősé tovább lépni. Baki Imre elmondta, már több gyereket tudtak NB I-es vagy NB II-es csapatok után utánpótlásába, vagy akadémiákra irányítani. Baki Imre bízik benne, hogy idővel lesz olyan NB I-es focista, akinek Iváncsán indult a karrierje."

Iváncsa szerencsés elhelyezkedése – Budapest, Székesfehérvár és Dunaújváros is egész közel van – miatt szívesen választják játékosok a csapatot, de van egy gerince a keretnek, akik több éve a csapatban játszanak. A csapatkapitány, a karrierje során már az NB II-ben is megforduló, dunaújvárosi Aradi Csaba egyenesen tíz éve focizik Iváncsán. Két, Fradi-mezben virító kisfia is otthonosan mozog a Károly István sporttelepen, még ha a nem megfelelő mezválasztást nem is hagyják szó nélkül az edzésre érkező focisták, akik ettől persze még vígan leállnak cselezgetni a két kis legénnyel.

Érdről kerültem ide, azon a nyáron tíz éve jöttem el az edzőm után, és itt ragadtam. De egyáltalán nem bántam meg, sőt utólag visszanézve az egyik legjobb döntésem volt.

Négyszer nyertük meg a megye I-et, kétszer az NB III-at, most pedig az NB II-ért játszunk. Nagyon várjuk a meccset, szerintem mindenki az ilyen lehetőségekért kezd el sportolni" – Aradi Csaba. A kapitány elmondása szerint nem izgulják túl a Kozármisleny elleni párharcot, tisztában vannak vele, hogy nem ők az esélyesek. „De szeretnénk megmutatni, hogy helyünk van akár az NB II-ben is."

A kiemelkedő szezon sikereit a csapat jó összetételében, a munkához ideális feltételekben, valamint a felkészült szakmai stábban látja a csapatkapitány. „És a csapategység is rendben van, összetartó brigád vagyunk."

Aradi Csaba szerint nehéz eldönteni, hogy a Fradi legyőzése, vagy a hosszú szezon végén kitartó munkával elért bajnoki cím jelenti-e a szezon csúcsát.

Ha választani kell, én a bajnoki címet többre tartom, még, ha tudjuk, hogy nem sokaknak adatik meg ezen a szinten, hogy megverjék a Fradit.

De az akkor is csak egy meccs volt, amikor kijött a lépés."

A csapat edzője az ötszörös magyar válogatott, Angyalföldön, azaz a Vasasnál klublegendának számító Tóth András, aki 2021 augusztusában vette át a csapat irányítását. Baki Imre határozott, céltudatos és felkészült edzőként jellemezte a 49 éves szakembert.

A bajnokcsapat – az Iváncsa ugyanis 2021-ben is bajnok lett, akkor azonban nem vállalta az indulást a másodosztályban, így került oda a Kecskemét, amelyik aztán rögtön feljutott az NB I-be, ahol most a második helyen végez, és kiharcolja az európai kupaindulást – azonban nem találta meg korábbi önmagát, rosszul kezdte a szezont, így került augusztusban a kispadra Tóth András.

Engem nem érdekelt, hogy egy kis falu NB III-as csapatához jövök. Én dolgozni akartam, mert az vagyok én, szeretek dolgozni. Fel sem merült bennem, hogy én most a nagy Vasastól lejövök Iváncsára, ugyan már! Nekem ez nem degradáló.

Amikor először megkeresett az elnök úr, még nem tudtam neki igent mondani, amit sajnáltam, mert rendkívül pozitívak voltak a benyomásaim. De szerencsére az élet csak összehozott minket, és nem bántam meg, hogy igent mondtam neki. A magunk szintjén remek körülmények között hagynak dolgozni, azaz ideális helyen vagyok" – mondja a pálya melletti egyik négy soros lelátó első sorában ülve Tóth András.

A bajoki címet követő 2021-22-es szezon 7. helyét az edző annyival árnyalja, hogy a borzasztó kezdés – az első hat-hét fordulóban egyetlen pontot szerzett csapat – után szépen egyenesbe jött a csapat, és az utolsó fordulóban kis szerencsével még az ötödik helyre is oda érhetett volna.

„Arra viszont nagyon jó volt az a szezon, hogy elkezdtünk építkezni, a játékosok megszokták azt a munkamorált, amit elvárok tőlük, és, akik itt maradtak, azok nyáron már pontosan tudták, hogy mire számíthatnak."

A tavaly nyáron kimondottan posztra igazoltak, és kicsit talán meglepő módon az NB III kiesőinél kopogtattak. Tóth András ugyanis olyan játékosokat keresett, akiken látszott, hogy többet akarnak a megye I-nél, és van bennük ambíció. Ahogy az edzőben is.

„Szezon elején az elnök úr az mondta, hogy jó lenne a dobogón végezni.

Én viszont azzal álltam játékosok elé, hogy, ha már a dobogó a cél, akkor legfelső fokát lőjük be.

Ennek megfelelően dolgoztunk, elhitték, amit ez a hülye edző mond, és amit tudtak, mindent megtettek."

Az Iváncsa játékosai ugyanis duplán megdolgoztak a sikerért: aki nem tanul, annak főállású munkája van, bolti eladó, pincér, fuvarozó. Ezt Tóth Andrásnak is meg kellett szoknia. Bizony nem mindenki tud minden alkalommal oda érni a délután fél 5-kor kezdődő edzésre, pláne nem egy órával a tréning előtt.

„Gondoljon bele, hogy vasárnap délután lejátsszuk a bajnokit, és van, aki másnap 6-ra megy dolgozni. De ezért is jutottunk el idáig, mert ilyen játékosaink vannak. És az, hogy év elején kijelentettük, hogy bajnokok akarunk lenni, majd minden nehézség, pontlevonás, kizárás, visszalépés ellenére is végigmentünk az úton, az nagy szó.

Ráadásul az utolsó hazai meccsünkön, a »bajnoki döntőn« úgy vertük 4-1-re a Hódmezővásárhelyt, hogy tulajdonképpen nekünk a döntetlen is jó lett volna, az szerintem mindent elmond a morálról.

Annyi szép dolog történt ebben a szezonban, hogy ez pont belepasszolt a képbe."

Tóth András szerint a falu magáénak érzi a csapatot, még akkor is, ha nem iváncsaiak alkotják. Nincs sok néző, de, akik kijárnak, azok biztatják a csapatot, és vannak, akik idegenbe is elkísérik a fiúkat. „Ez a családiasság az egyik bája ennek a klubnak."

Bár őszintén megmondja, hogy már kicsit unja, hogy úton-útfélen a Fradi-verésről kérdezik, Tóth András nem kerüli ki a választ.

Mindenki tisztában van vele, hogy százból kilencvenkilenc és fél alkalommal a Fradi simán verné az Iváncsát. Ez volt az a fél meccs, amikor nekünk minden sikerült.

Pontosan tudom, hogy milyen Groupama Arénából eljönni egy ilyen meccsre. De a Fradi becsületére legyen mondva, láthatóan komolyan vettek bennünket. Erős kezdővel álltak ki, nem a tarcsit tették fel a pályára, de nyilván nem úgy álltak hozzánk, mint a Monacóhoz. De vannak még csodák, egy meccsen mindenkit le lehet győzni, de nem is kérdés a két csapat közötti hatalmas különbség a Fradi javára. Mi ezzel tisztában vagyunk, de akkor is: azon a napon mi megvertük a Fradit!"

A meccs egyrészt a szezon csúcspontja volt, másrészt adott egy fajta magabiztosságot az egész szezonra, hogy elérhetik a kitűzött célt. És a Fradi elleni meccs rávilágított, hogy milyen focit szeret játszatni a csapattal Tóth András.

„Szeretem, ha egy csapat kezdeményez, építkezik. Tudom, hogy az öt védő, a 3-5-2 meg a stabilitás a trend, de jobban szeretem, ha egy játékos megpróbál focizni, megpróbálja kihozni magából, ami benne van, még ha ebben a fajta játékban jobban benne is van a hibázás lehetősége. Merjenek vállalkozni a támadó harmadban. Nagy hangsúlyt fektetünk az átmenetekre, ezeket próbáljuk sokat gyakorolni a heti három edzésen.

Gyűlölöm, ha egy csapat csak arra játszik, hogy valahogy túléljen, legyen meg a védekezés, és majd lesz valami. Persze van ellen példa, hiszen Szabó István mester például remek csapatot épített Kecskeméten az ötvédős rendszerre alapozva.

Mi viszont nem adjuk fel az identitásunkat, úgy akarunk mérkőzést nyerni, hogy azokat a tulajdonságokat, amikben jók vagyunk, megpróbáljuk felerősíteni és ráerőltetni arra, aki éppen szembe jön."

Május 29-én és június 4-én osztályozó vár a csapatra, mégpedig az NB II 16. helyén végző Kozármisleny ellen. Miközben Baki Imre annak örül, hogy nem Nyíregyházára, a legtávolabbi ellenfélhez kell utazniuk, addig az elnök egyet ért az edzővel, miszerint a legnehezebb ellenfelet kapták a sorsoláson.

„Nagyon nagy falat. Azért hétről-hétre az NB II-ben játszani, több edzéssel, magasabb színvonalú meccsekkel, az bizony osztálykülönbséget jelent. Tudjuk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek.

Ami igazán fájó, hogy bajnokként, mert bajnokságot nyerni semelyik osztályban nem könnyű, még a megye II-ben sem, szóval, hogy bajnokként osztályozóra kényszerülünk. Nem tudom, van-e még ilyen a világon. És akkor oda-vissza meg kell mérkőznünk egy sokkal jobb feltételekkel bíró, papíron nálunk jobb csapattal. Ha már osztályozó, akkor miért nem egy meccs dönt az alacsonyabb osztályú csapat otthonában? Jöjjön ide az NB II-es csapat, verjen agyon minket a saját pályánkon, és akkor nincs kérdés.

Szerintem a legerősebb ellenfelet kaptuk, egy focizós, kezdeményező csapat, amelyik ráadásul kimondottan jó formában van."

Tóth András szerint most már csalódás lenne, ha alulmaradnának az osztályozón, hiszen az a bajnoki címet is beárnyékolná. „Nem arra fognak emlékezni, hogy megnyerted a bajnokságot, hanem arra, hogy elbuktad az osztályozót. De nem úgy állunk neki, hogy csalódás legyen a vége!"

Az edző szerint az NB II-es tagságnak csak úgy lenne értelme, ha a csapat otthon játszhatná a meccseit, és nem kényszerülne albérletbe. „A legnehezebb évben nyerünk bajnokságot, ha feljutunk, akkor meg bent kéne maradni, de ahhoz az átszervezés miatt négy csapatot kéne megelőzni. Ez emberes kihívás lenne" – mondja.

Főszurkolók a korlát mellett

A fél ötkor kezdődő edzésre befutott a csapat két leghűségesebb szurkolója, Kulcsár Csaba és Bogár Sándor. Mindketten túl a 70-en, de az Iváncsa iránti olthatatlan lelkesedéssel a szívükben.
„Hogy mindennap itt vagyok-e a pályán? Én magam vagyok a pálya! Nincs olyan nap, hogy ne lennék itt kétszer. 78 éves vagyok, abban a házban élek, ahol születtem. Szeretek ide járni, szeretem a csapatot, az edzőt, el szoktunk beszélgetni. De tanácsot nem adok neki, úgy látom, érti a dolgát. Elégedett vagyok a csapattal, de én olyan vagyok, hogy az olimpián egy nyolcadik helynek is úgy örülök, mint a győzelemnek. Persze a mi gyerekeink nagyon jók, hiszen, akik a Fradit elverik, azok bárkit elvernek. Hétvégén ikszet várok, itthon meg győzelmet. Megyünk nagy busszal szurkolni a csapatnak. Amott az ultrák mellett, a büfé előtt van a törzshelyem meccseken, ha NB II-es lesz a csapat én akkor is itt leszek, de, ha NB I-es, vagy megye I-es akkor is. Megnyugtat, ha látom a csapatot. Mindegyik gyerek a barátom, aki tegnap jött ide az is. Ezek a fiúk mind iváncsaiak, ott van a hátukon. Vita lezárva, én a fiammá fogadtam mindet" – mondja Kulcsár Csaba a pálya széli korlátot támasztva.