Kiküldött munkatársunk helyszíni tudósítása Podgoricából.
Rázós menet várt a magyar válogatottra Podgoricában: az a Montenegró volt ugyanis az ellenfél amelyik ellen a két csapat eddigi három egymás elleni barátságos meccsén egyszer sem sikerült még nyerniük a mieinknek. A 2008-as budapesti 3-3-as döntetlen mellett két 2-1-es vereség csúfítja a mérleget, mindkettőt a podgoricai Városi Stadionban szenvedtük el, ott, ahol szombaton már tétmérkőzésen állt fel egymással szemben a két tizenegy.
Bár a papírforma - a mieink a 33., míg a hazaiak a 69. helyen állnak a világranglistán - alapján, lehettünk kicsit bátrabbak, és Marco Rossi szövetségi kapitány is azon az állásponton volt, hogy győzni kell szombat este.
Ezzel ugyanis gyakorlatilag leszakítanánk egy fontos riválist az első két, Európa-bajnoki részvételt jelentő hely megszerzéséért folytatott versenyből.
A magyar csapat összeállításában nem volt meglepetés, Marco Rossi a jól megszokott felállásban küldte pályára a csapatot, amelybe visszatért a sérüléséből felépült Callum Styles.
Dibusz – Lang, Orbán, Szalai – Bolla, Nagy Á., Styles, Kerkez – Sallai, Szoboszlai – Ádám M.
A magyar csapat félig-meddig hazai pályán játszatott, ugyanis alig voltak kevesebben a magyar drukkerek, mint a hazaiak, a tábor talán még nagyobb is volt.
A várakozásokkal szemben kissé rozsdásan és idegesen kezdett a magyar válogatott, amitől belelkesültek a hazaiak, akik a 7. percben kapufáig jutottak, egy jobboldali beadás után Nagy Ádám fejelt bele a labdába, ami a felső lécen csattant, a kipattanót aztán Lang Ádám eltakarította.
Az első magyar lehetőségre a 10. percig kellett várni, akkor Szoboszlai Dominik 25-27 méterről kapura küldött szabadrúgása ment 3-4 méterrel mellé, a következő percekben Szalai Attila fejesében már több volt a veszély, de kaput ő sem talált.
Ha Mirko Vucsinevics korábban azt mondta, hogy "túlságosan jó fiúk a mai focisták", akkkor honfitársai rácáfoltak, ugyanis keményen osztották a mieinket, az első negyedórában volt néhány brutális belépő. Tegyük hozzá, a mieink sem nagyon maradtak adósak.
Egyáltalán nem volt rossz iramú a mérkőzés, azt mondjuk nem bántuk volna, ha többet van a labda a mieinknél, és inkább az ellenfél kapuja előtt adódnak a helyzetek. A 27. percben a hazaiak csapatkapitánya, és talán legnagyobb sztárja, Sztevan Jovetics mutatta meg, miért játszott fénykorában a Fiorentinában, a Manchester Cityben és az Interben: gyönyörűen fordult le a védőjéről, és 12 méterről leadott lövése centikkel kerülte el Dibusz kapuját. A magyar kapus bizony aligha érte volna el a labdát, ha kicsivel beljebb megy...
A 33. percben Sallai Roland lőtt 26 méterről, nem volt tiszta lövőhelyzet, de neki onnan már vállalnia kell, és nem is sokkal ment a labda a léc fölé.
A következő percben Szoboszlai kapott az arcába egy montenegrói könyököst,
miután kiosztott egy kötényt Igor Vujacsicsnak, a tettes meg is kapta a jogos sárga lapot.
Nem igazán találtuk a ritmust, a támadóinkat szinte egyáltalán nem tudtuk megjátszani, Ádám Martinnak egyetlen csúsztatása volt a tizenhatoson belül, ugyanígy Szoboszlai Dominik és Sallai Roland sem tudott igazán közel kerülni a hazai kapuhoz.
A félidő utolsó perceiben azért Kerkez Milosnak volt egy lövése 19 méterről, Willi Orbán pedig fejjel küldte vissza a kapu felé a labdát jó 20 méterről tapsra ragadtatva a magyar tábort.
Marco Rossi nem változtatott a szünetben - pedig talán lett volna rá oka -, de öt játékosunk folyamatosan melegített, azaz várható volt, hogy, ha nem változik a játék képe, a magyar kapitány kénytelen lesz cseréni.
Az 54. percben Dibusznak egy félpályáról kapura küldött labdára kellett vetődnie a 11-es pont magasságában,
ami jól mutatta, hogy a hazaiak nem voltak híján az önbizalomnak.
Az 59. percben látta úgy végül Rossi, hogy eljött az ideje a változtatásnak: Sallai és Ádám Martin helyett Csoboth Kevin és Varga Barnabás érkezett. Különösen az NB I gólkiráyának beállása jelenthetett változást, aki sokkal mozgékonyabb, mint az Ulszan támadója.
Ehhez képest a 63. percben Szoboszlai lövését kellett védenie Mijatovicsnak, és ebben az időszakban már valóban aktívabb volt a magyar csapat támadásban, többet volt nálunk a labda, és gyakrabban jutottunk el a hazai kapu előterébe.
Talán arra gondoltunk, hogy a montenegróiak ellenünk is úgy járnak, mint tették a szerbek ellen, amikor a meccs utolsó tíz percében kapták mindkét gólt.
Nem tudjuk, hogy mi járhatott Rossi fejében, de 72. percben Styles helyére érkező Kalmár Zsolt beállásával még támadóbb lett a magyar középpálya.
Igazi fölényt azonban továbbra sem tudtunk kiharcolni, viszont már szorultunk be a saját térfelünkre, sőt a hazai tizenhatos közelében passzolva "hergeltük" a hazai szurkolókat.
A ráadásban még kaptunk egy szabadrúgást, amit 27 méterről Szoboszlai tekert középre, de helyzet nem lett belőle.
A magyar válogatott a 0-0-s döntetlennel a céját elérte, pontot hozott el egyik komoly riválisa otthonából. Folytatás kedden 20.45-kor Litvánia ellen a Puskás Arénában.
Eredmény, Európa-bajnoki selejtező:
Montenegró-Magyarország 0-0
Podgorica, Városi Stadion 6 ezer néző
Montenegró: Mijatovic - Tomasevics, Szavics, Vujacsics - Vukcsevics, Jankovics, Szavicsevics (Loncar 82.), Scsekics (Rajcskovics 61.), Vesovics (Vukcsevics 72.)- Krsztovics (Oszmajics 72.), Jovetics (Haksabanovics 83.)
Magyarország: Dibusz – Lang, Orbán, Szalai – Bolla (Botka E. 88.), Nagy Á., Styles (Kalmár 72.), Kerkez – Sallai (Csoboth 59.), Szoboszlai – Ádám M. (Varga B., 59.)