Villognak a vakuk, csillognak a fogsorok és az ékszerek – érkeznek az új igazolások. Ideális esetben érkezik egy mindenkinek kedvező ajánlat: a klub komoly összeget kap, a játékos több fizetést, és az új szerzemény egy nívósabb klubhoz, bajnokságba szerződik. Abba ritkán gondolunk bele, hogy sok esetben egy profi focistának eszében sincs klubot váltania. Remekül érzi magát a csapatban, a bajnokságban, a városban, az adott országban. Sikerült beilleszkednie neki és a családjának, de mennie kell.
Ennek több oka is lehet: a játékos öregszik, nem vele képzelik el a jövőt. A focistáért egy olyan ajánlat érkezik – akár egy gyengébben rangsorolt csapattól –, amire az adott klub nem tud és nem is akar nemet mondani. Érkezik egy edző vagy egy sportigazgató, akinek az elképzelésébe nem fér bele a játékos, ezért mennie kell.
Ebben a cikkben olyan játékosokról lesz szó, akiknek akaratuk ellenére kellett klubot váltaniuk, pedig vélhetően még komoly hasznot hozhattak volna korábbi csapataiknak is.
A nyár egyik nagy igazolása volt az olasz Sandro Tonali klubváltása.
Sokáig arról lehetett olvasni, hogy a Newcastle United Szoboszlai Dominikkal erősíti majd meg a keretét a Bajnokok Ligája indulásra, de végül a Szarkák az AC Milan olasz középpályását vették meg. Az újgazdag Newcastle végül nagyjából ugyanannyiért vette meg Tonalit, mint a Liverpool Szoboszlait és míg Szoboszlai a legdrágább magyar igazolás lett, addig Tonali minden idők legdrágább olasz játékosává vált.
Sandro Tonali a hírek szerint eleinte nem fogadta kitörő örömmel a távozás lehetőségét, ugyanis a 23 éves játékos döntése szerint inkább maradt volna Milánóban. Ebben az esetben viszont nem az érzelmek döntöttek, hanem a pénz. Tonali 2021-ben lett a Milan játékosa, az akkori hírek szerint fizetéscsökkentésbe is belement, hogy a San Siróba kerüljön, ahol bajnoki címet is nyert és stabil tagja lett az olasz válogatottnak.
Több olasz sajtótermék is odáig ment, hogy Tonali sírva vette tudomásul, hogy mennie kell mert a klubnak jobban kell a pénz, mint a lojális focista. Eközben az angolok persze abban reménykednek, hogy az új Pirlónak kikiáltott játékos olyan hatással lesz majd új csapatára, mint amilyennel anno Dennis Bergkamp volt az az Arsenalra.
Most már múlt időben kell beszélnünk Mesut Özil pályafutásáról, pedig még mindig csak 34 éves. A német válogatottal világbajnok focistának előbb a politikai megnyilvánulásai miatt kellett idő előtt visszavonulnia a válogatottól, majd a klubcsapataiban is furcsa dolgok következtek.
Az Arsenalnál Mikel Arteta érkezése után akadtak gondjai, ugyanis nem jött ki jól a spanyol mesterrel. Özil a londoni pályafutása vége felé már egyáltalán nm játszott, de ennek ellenére nem akart távozni, pedig sokkal egyértelműbb jelzéseket kevésbé kaphatott volna. Sok meccsen csak a nézőtéren ücsörgött, annak ellenére, hogy heti 350 ezer fontjába került az Arsenalnak. Arteta később kihagyta Özilt a klub bajnoki és nemzetközi kupakeretéből is, de Özil annyira nem akart távozni, hogy az utolsó meccse 2020. március 20-án volt, miközben csak 2021 januárjában távozott a csapattól.
„Nagyon csalódott vagyok, amiért nem regisztráltak a bajnokságba. 2018-ban kötöttem új szerződést a klubbal, melyet szeretek, de sajnos a lojalitásomat nem viszonozták. Próbáltam pozitív maradni hétről-hétre, hogy hátha visszakerülök a csapatba, ezért is maradtam csöndben eddig" – mondta akkor Özil, mikor kiderült, hogy nem játszhat többet a csapatban.
Özil később gyerekkori kedvenc csapatához, a Fenerbahcéhoz került, de ott sem járt sokkal jobban, ugyanis alig egy évvel az érkezése után, 2022 márciusában kitették a csapatból. Özil több játéklehetőségre vágyott, miközben a csapata jobb teljesítményt várt tőle és azt, hogy Özil ne a reklámtevékenységeivel legyen elfoglalva, hanem a játékkal. Végül nyáron végleg megvált a játékostól a Fener, aki egy rövid kitérő után (4 meccs) a Basaksehirtől vonult vissza.
Visszavonulása után pályafutása egyik legnagyobb hibájának nevezte a Manchester United ikonikus menedzsere azt, hogy 2001-ben elzavarta akkor a világ egyik legjobb hátvédjét, a holland Jaap Stamot. A marcona védő nem akart távozni, de éppen akkor jelent meg az önéletrajzi könyve, amiben olyan dolgokat is írt, ami nem tetszett a skót edzőfejedelemnek. Ferguson rögtön közölte, jobb ha a kopasz bekk új csapatot keres, majd jött a Lazio ajánlata, amire rá is bólintott a menedzser.
Ferguson mottója egyébként is az volt, hogy egy játékos sem lehet nagyobb a klubnál,
így volt több vezéráldozata is a klubnak abban az érában. Híres példa volt David Beckham, akit akkoriban többen ismertek Spice Boyként, hála a feleségének, a Spice Girlsben éneklő Victoriának. Beckham elképesztő ismertségre tett szert, de a celebkedés nem tetszett Fergusonnak, ezért elkezdte nem játszatni a szélsőt, sőt, egy alkalommal egy stoplissal fejbe is rúgta a legendás 7-est, akinek felszakadt a szemöldöke az esetet követően. Beckhamet végül a Real Madrid vette meg, a galaktikus csapatnak éppen ilyen kaliberű focisták kellettek, miközben Ferguson nyugodtan dolgozhatott tovább. Beckham szíve szerint maradt volna, akkoriban többször is elmondta, álma volt, hogy Manchesterből vonuljon vissza, de később a könyvében arról írt, nem csodálja, hogy Fergusonnak akkoriban több kifogása is volt ellene.
Ferguson nem volt szívbajos, amikor nehéz döntéseket kellett meghoznia. 2005-ben kedvenc csapatkapitányát, Roy Keane-t is elküldte a csapattól, miután nyilvánosan kritizálta a csapattársait, de kitette a szűrét Ruud van Nistelrooynak is, aki szintén a csapatmorált rombolta. A holland gólvágó hiába lőtt 150-nél is több bajnoki gólt Angliában, miután összevesezett Cristiano Ronaldóval az édesapja halála után, mennie kellett. A holland Ronado pótapjának nevezte a United másodedzőjét, a szintén portugál Carlos Queirozt, de nem jó értelemben, ami nemfért bele, így Van Nistelrooy csomagolhatott és mehetett a Real Madridhoz.
Ismerjük a nagy Zlatan mondásait, de bizony vele is megesett, hogy elküldték, nem pedig ő küldött el valakit. Pontosabban elküldött valakit, amiből következett a másik állítás. Zlatan Ibrahimovic 2009-ben lett a Barcelona játékosa és a második szezonjában éppen korábbi csapata, az Inter jött szembe a Bajnokok Ligájában. A katalánok elődöntős kiesése után veszett össze az edzővel, Pep Guardiolával. „Töketlen vagy, menj a pokolba, és még rosszabbakat is mondtam, de Guardiola reagálni sem tudott" – mondta később Ibra, aki szerint már februárban elromlott minden, amikor Messi beszélni kezdett arról, hogy már nem a szélen, hanem középen szeretne focizni, így elfogyott a levegő Ibrahimovic körül, szeptemberben pedig már az AC Milan focistája volt.
Érdekesség, de Guardiola Ibrahimovic elődjét is elküldte, ugyanis a sikert sikerre halmozó Samuel Eto'ó-t egy kis plusz pénzzel Milánóba küldte, hogy megkapja Ibrahimovicot, és az Interrel triplázhasson a kameruni, így ő lett az első focista, aki két éven belül, két különböző csapattal is triplázni tudott, azaz bajnokságot, kupát és BL-t is nyert.
„Amikor el akart küldeni, figyelmeztettem őt, hogy soha nem volt nagy játékos. Amikor egy hihetetlen keleti ajánlatot kaptam, azt mondta, menjek, jót fog tenni nekem. Amerikában egy edzőmeccs előtt azt mondta az öltözőben, cseréljem el a mezszámomat Thierry Henryval, mindenkit meglepett. A Chivas ellen húsz percet adott, én meg lőttem három gólt, olyan volt, mintha szelemet átott volna. Később a spanyol játékosokkal várt. Xavi azt mondta, szeretnék, hogy maradjak, de ki kell békülnöm Peppel, de mondtam, hogy nem beszélek vele, ameddig nem kér bocsánatot, ő pedig meg sem szólalt. Ha nem tisztel, én sem tisztelem őt.
A szezonban kétszer beszéltünk: egyszer valamit mondanom kellett Yaya Tourénak, egyszer pedig azt akarta elmondani, hogy kell mozognia egy csatárnak.
Meg akarta nekem magyarázni, hogyan kell játszanom, hogy hogyan mozogjak. 35 gólt szereztem a szezonban, megnyertünk, mindent, mégis mennem kellett" – mondta később a közös emlékekről Eto'o.
A Barcelonánál itt még nem ér éget a sor, ugyanis további csatárlegendáknak mutattak ajtót a katalánok. A brazil Ronaldót sem marasztalták, miután 49 meccsen 47 gólt szerzett. Az akkor még ifjú brazil abban a tudatban ment el a nyári szünetre, hogy marad Barcelonában, de befutott az akkor rekordnak számító, 27 millió dolláros ajánlat az Intertől.
„Szerződést hosszabbítottam, elmentem a válogatottba, majd öt nap múlva szóltak, hogy nem maradhatok. Maradni akartam, de nem rajtam múlt" – mondta később Ronaldo, aki így a Real Madrid legendája lett később.
Nem járt sokkal jobban Luis Suárez sem, aki remek barcelonai időszak után dicstelenül távozott. A Bayern elleni 2-8 volt az utolsó meccse, majd Ronald Koemanra fogták azt, hogy el kell mennie, de a klubvezetők akarták, hogy elmenjen a csapattól. Suárez kiharcolta, hogy megfelelő kompenzációt kapjon, majd a rivális Atlético Madridhoz ment, hogy elhappolja velük a bajnoki címet.
Suárez után egy évvel Lionel Messinek is mennie kellett, miután a Barcelona a felelőtlen költekezés után olyan adósságot halmozott fel, hogy nem tudott új szerződést adni az argentin szupersztárnak. Messi mellett még jónéhány sztárjátékosnak mutatott ajtót a klub.
LAPOZZON HA MÉG TÖBB FURCSA KLUBVÁLTÁSRA KÍVÁNCSI
