Igazi foci és gazdasági forradalom van Szaúd-Arábiában, az óriási költekezés és a nagy gazdasági átalakulás mögött pedig nem más áll, mint a szaúdi koronaherceg, Mohamed Bin Szalman. Bin Szalman eldöntötte, hogy a régió és a világ egyik vezető gazdasági hatalma lesz a szülőhazájából. A 35 milliós országban óriási változások zajlanak le, annak ellenére, hogy nyugati szemmel megannyi szokatlan dolog is történik.
A szaúdiak nem titkolt célja, hogy 2030-ig bezárólag nagyjából 25 jelentős világbajnokságot rendezzenek, ezt a folyamatot zárhatná le a 2034-es labdarúgó-világbajnokság. Talán nem véletlen, hogy a koronaherceg többször is felbukkant Gianni Infantino FIFA elnök mellett és mint látjuk, pénz nem számít és ez a taktika már Katarnak is bevált. Arra is emlékezhetünk, hogy amikor a szaúdi válogatott a katari világbajnokság csoportmeccsén legyőzte a később világbajnoki címig jutó argentin csapatot, a herceg munkaszüneti napot hirdetett az arab országban, így az is biztos, hogy a válogatott és az érkező sztárok miatt is, a fociláz már kitört a szaúdiaknál.
A szaúdi kormány hivatalos álláspontja arról szól, hogy a sportesemények megfelelő befektetési lehetőségeket kínálnak a helyi vállalatoknak, közvetve fejlesztik a lakosság egészségügyi állapotát és kialakulnak a megfelelő infrastrukturális körülmények mindenféle sportághoz. A Saudi Pro League (a helyi első osztályú focibajnokság, SPL) nemrég jelentette be, hogy a PIF (Szaúd-Arábia szuverén befektetési alapja, a Public Investment Fund) többségi tulajdonjogot szerzett az ország négy legnépszerűbb csapatában.
Ezek a bajnok al-Ittihad, ahová Benzema is igazolt, az al-Hilal (Rúben Neves és Kalidou Koulibaly új klubja), az al-Ahli (ide Edouard Mendy és Roberto Firmino érkezett) és Cristiano Ronaldo csapata, az al-Nasszr.
A PIF szerezte meg egyébként az angol Premier League-ben szereplő Newcastle United többségi tulajdonjogát is. Arról nem is beszélve, hogy PIF beszállt a golfsportba is, hamarosan azt a szegmenst is teljesen felforgathatják majd.
Fontos adalék még, hogy az ország lakossága nagyon fiatal, a populáció 70 százaléka 35 év alatti. Az ország vezetői nem csak arra törekednek, hogy a fiatalok számára népszerű intézkedéseket tegyenek, hanem a fő cél az, hogy az arab ország szinte teljesen leváljon a fosszilis iparágról, azaz ne attól függjenek a bevételei, hogy mennyi olajat tudnak eladni, hiszen könnyen lehet, hogy pár évtized múltán már nem ez lesz a húzó iparág a világon. Ebbe a tervbe simul bele az is, ami a fociligában történik, ugyanis itt is az a cél, hogy a bajnokság piaci értéke megsokszorozódjon és komoly bevételt generáljon a helyieknek az idő előrehaladtával. Érdekes adat például, hogy Cristiano Ronaldo érkezése előtt az al-Nasszr meccseire nagyjából 1000 forintnyi riyálért lehetett bemenni, ma ugyanez az összeg majdnem a 15-szöröse.
A terv, azaz a Vision 2030 néven futó projekt része az is, hogy az emberek egészségesebben éljenek, a célszám az, hogy a 21 ezer igazolt férfi sportolóból 200 ezret csináljanak. A szaúdiak nem csak a külvilág felé akarnak nyitni, a nemzetközi befektetők felé, de a helyiek felé is és nem csak a pénzügyi vonalon, hanem népjóléti kérdésekben is, ugyanis komoly problémát jelent például az elhízás.
A fent említett tervben számszerűsítve is olvashatók a célok, ez alapján 2030-ra 2,1 milliárd dollárnyi bevételt kellene generálnia a profi ligának, az SPL-nek.
A szurkolók között nincs teljes egyetértés, hiszen a top 4 klubot nem feltétlen az erősorrendben jelölték ki, hanem a népszerűség, a földrajzi szempontok és a protekció is sokat számított.
Az al-Hilal és az al-Nasszr is Rijádban van, a másik két klub pedig Dzsiddában.
És az al-Ahli annak ellenére kapta meg a támogatást, hogy nemrég ki is kiesett az élvonalból, de egy dzsiddai rangadónak óriási a marketingértéke arrafelé. A szurkolók attól is tartanak, hogy a top 4 majd egy „külön ligában" játszik egymással, de erre az a válasz, hogy a többi csapat is erősödik majd, mivel az onnan kiszoruló játékosok, majd ezekben a csapatokban fognak szerepelni, így a középmezőny is erősödik majd.
A szaúdi csapatok hagyományosan a helyi sportminisztérium irányítása, így az állam alá tartoztak, de ezen is szeretnének változtatni.
Az állami szerepvállalásnak köszönhetően folyamatosan volt a klubok adósságainak eltörlése, de szeretnék, ha egyre több csapat tudna piaci szereplőként a saját lábára állni, akár külföldi befektetők segítségével is.
A cél az lenne, hogy a kluboknak hosszú távra szóló elképzelései legyenek, ne pedig csak évről évre gondolkodjanak, mondván, az állam majd úgyis segít, ugyanis ebben a szisztémában nincsenek igazi gazdáik a kluboknak, akik mindent megtennének a csapatokért. Ez a probléma nem csak ebben a térségben van jelen, alapvetően az ázsiai piac egészén nagy gondot jelent, hogy nagyon kevés klub tud megállni a lábán, ami abban a tekintetben nem csoda, hogy az első profi klubok csak a '80-as években jelentek meg a Távol-Keleten.
Ronaldo érkezésével már sok tengerentúli közvetítési jog kelt el, és az újabb sztárok érkezésével minden bizonnyal nőni fognak majd a közvetítési bevételek. A sztároknak köszönhetően először többen mennek ki a stadionokba, többen vesznek ajándékcikkeket, többen követik a bajnokságot odahaza, majd külföldön is és ehhez kellenek az újabb sztárok, hogy a folyamat ne apadjon el. Ebben egyelőre segít az állam, de a cél tehát az, hogy saját lábukra álljanak a szervezetek, önfenntartóak, majd idővel nyereségesek legyenek, de az ázsiai és a közel-keleti példák is azt mutatják, hogy egyelőre nem képesek megugrani ezt az akadályt a fociklubok.
A körülményekhez képest egyébként már most nagyon népszerűek a szaúdi csapatok, milliók követik a csapatokat a közösségi oldalakon, az al-Nasszrt például csak Twitteren 4 millióan követik, ami Angliában is kiugró szám lenne, ha nem vennénk figyelembe a top 6 klubot. Nyilván Ronaldo érkezése hatalmas lendületet adott, de itt nem állnának meg.
A klubok még bőven igazolhatnak,de már most elképesztő nevek érkeztek (de csak a négy támogatott csapatba mentek egyelőre igazi sztárok):
Eközben az első nagy csalódás is utolérte a helyi foci szerelmeseit, ugyanis Lionel Messit hiába csábították, ő inkább Amerikát és az Inter Miamit választotta. Pedig reménykedtek az érkezésében, ugyanis korábban turisztikai reklámot is vállalt az országban, sokan úgy gondolták, innen egyenes út vezet majd valamelyik helyi csapatba.
A sztárokra fordított pénzben tehát nincs hiány, Ronaldo évente 200 millió, dollár körül keres, de Benzema is 100 fölött vihet majd haza a következő három évben.
Kicsit térjünk ki az igazolásokra is. A klubok saját hatáskörben döntenek, milyen posztra, kiket szeretnének igazolni, majd ehhez meg kell kapniuk a minisztérium, illetve a PIF jóváhagyását, majd megkapják a fedezetet az igazolásokhoz. Az olyan nevek, mint Ronaldo vagy Benzema, természetesen különleges bánásmódban részesülnek. Az egyeztetésekre ilyenkor egész kormánydelegáció érkezik, a sportminisztériumból, a turisztikai minisztériumból is vannak delegáltak és természetesen a PIF is küld képviselőt. A klubok képviselői már csak akkor jelennek meg a színen, amikor az egyezség megszületett, és lehet pózolni a mezekkel. Így történt ez Karim Benzema esetében is, akivel a madridi Four Seasons Hotelben találkoztak az al-Hilal képviselői.
Pletykák szerint egyébként az ajtó mindenki számára nyitva áll, ugyanis ha sztárigazolásról van szó, akkor a hercegtől minden klub kap annyi pénzt, hogy olyan ajánlatot tehessenek, amire nem lehet nemet mondani, nem csak a négy nagy klub mehet bele ebbe a játékba.
A végső határ „természetesen" a csillagos ég, de komoly, elvárt célok is vannak. A herceg terve az, hogy 2030-ra a világ 10 legerősebb bajnoksága között legyen a szaúdi, ami most úgy az 50. hely környékén van. Ehhez az első lépéseket megtette a bajnokság, ugyanis Ronaldo és Benzema személyében hat aranylabdányi sztár már minimum lesz a következő szezonban a bajnokságban.
További célok is vannak az erősítésekre, amihez tervek is vannak. Az európai topcsapatoknál be nem vált játékosokra is elkezdett szemet vetni a szaúdi liga, mégpedig úgy, hogy a nagy szerződésekkel csak szenvedő játékosokat úgy vennék kölcsön, hogy a bérük nagy részét fizetnék.
Az egyelőre biztosnak tűnik, hogy aki sportsikerekre vágyik még, az marad Európában, egyelőre csak a pénzkereset szól a szaúdi bajnokság mellett. Ez a folyamat azonban gyorsan változhat, hiszen vannak, akiknek siker, ha éppen Benzema vagy Ronaldo ellen focizhat és már megindult a szakemberek vándorlása is, olyan szakemberek dolgoznak most is a szaúdi ligában, mint Nuno Espirito Santo, Jorge Jesus vagy éppen Steven Gerard.
Ahhoz, hogy topligaként gondolhassunk majd valamikor a szaúdi bajnokságra, sok dolognak kell még változnia.
A sztárok természetesen aranykanállal falhatják kint az életet, de a nem olyan magas polcon található légiósoknak gyakran meggyűlt a baja a szaúdi klubokkal ugyanis sok ígéretet és szerződést szegtek már meg a klubvezetők.
A FIFA hivatalos oldala alapján is viszonylag gyakoriak az ilyen esetek, ötvennél is több munkaügyi per van folyamatban szaúdi csapatok ellenében. Köztük van Lewis Grabban, a Nottingham Forest korábbi játékosa is, aki az al-Ahi játékosa volt. A veterán játékos augusztusban egy évre csatlakozott a csapathoz, de három hónap után szerződést bontottak vele. Grabban azt tette szóvá, hogy 400 ezer dollárral tartozott neki a klubja, erre pár nap elteltével elküldték a csapattól. A FIFA végül 500 ezer dollár kifizetésére és 700 ezer dollár kártérítés megfizetésére kötelezte a klubot. Az elmúlt másfél év alatt egyébként négy ilyen ügye volt csak az al-Ahlinak
Állítólag ezek az esetek nem ritkák, sőt, még olyan is rendszeresen előfordul, hogy a sérült focisták nem kapnak fizetést, de arra is volt már példa, hogy ilyen esetben visszavonják a vízumot és szélnek eresztik az adott játékost. A topklubok, mint az al-Nasszr is bajba került már az elmúlt hónapokban, novemberben két és fél millió dollárt kellett fizetniük a brazil Petrosnak, miután nem teljesítették felé a szerződésében foglaltakat.
A profi focistákat tömörítő szervezet, a FIFPRO például tavaly nyáron arra figyelmeztette a tagjait, hogy ne igazoljanak Szaúd-Arábiába, mert sok a problémás szerződés. Ugyanebbe a kategóriába esik például Algéria, Kína, Románia és Törökország.
Ahhoz, hogy ne a fenti négy ország kaotikus viszonyaival, hanem mondjuk a holland, a portugál, a brazil vagy az angol másodosztály színvonalával emlegessük egy lapon a szaúdi bajnokságot, ahhoz renegeteget kell még tenniük, de mint látjuk, pénzben nincs, hiány, nagyot segíthetne még egy biztos vb-rendezés, és akkor kiderül, mindez mire lesz elég a következő öt-tíz évben.