Két ponttal gyűjtött eddig többet a Bayern München, mint a Borussia Dortmund, annak köszönhetően, hogy Der Klassiker mostani házigazdája eddig három döntetlent játszott, míg vendége csak kettőt. Ám ha valaki emlékszik a szezon elejére – nem volt az olyan régen – az nyugodtan mondhatja, hogy
ez a kétpontos különbség több is lehetne.
Mert a Dortmund gyakorlatilag még augusztusban sem tudott túllépni azon a sokkon, ami májusban, az elmúlt bajnokság zárónapján érte. Az utolsó fordulóban
hazai pályán kellett volna nyernie az aranyéremhez a Mainz ellen
(ez a csapat most győzelem nélkül utolsó), ám csak döntetlenre futotta az erejéből, ami még mindig elég lett volna a bajnoki címhez, ha Jamal Musiala nem szerez gólt a 89. percben a Köln otthonában. Ráadásul a dortmundi csatár
Sebastien Haller 11-est hibázott,
ha belövi szintén letaszítja a BVB a trónról riválisát.
Az eset leginkább a súlyos betegség után visszatérő csatárt viselte meg, de az egész Dortmundon érezhető volt a bajnokság első heteiben.
Az első három bajnokijából csak egyet nyert meg,
a Köln elleni hazait, de azon talán egy pontot sem érdemelt volna. Utána ikszelt a „kisderbin" Bochumban, majd elszórakozta a győzelmet az újonc Heidenheim ellen. Szétesettnek tűnt ekkor a csapat, pedig elvileg
van olyan jó állománya idén, mint a Bayernnek.
Ezen idő alatt a bajor vetélytárs ha nem is fölényesen, de nyugodt magabiztossággal nyert három bajnokit.
Mindkét csapatnál a negyedik forduló hozta el a változást.
Ellentétes előjellel.
A Dortmund két örökifjú focistájának, a világbajnok Mats Hummelsnek és a mindig a legrosszabb pillanatban megsérülő Marco Reusnak köszönhetően hajrágyőzelmet aratott Freiburgban, és
ezt újabb négy diadal követte a bajnokságban.
Nem voltak ezek lehengerlően , de olyanok, amilyeneket a gyakran látunk egy túlterhelt csapattól az ötcserés időszakban egy gyengébb állományúval szemben. A túlterheltség oka, hogy közben megkezdődött a Bajnokok Ligája is, és itt kegyetlenül nehéz csoportból kellene továbbjutnia. A BL-ben sem Párizsban, sem otthon a Milan ellen nem szerzett gólt (előbbi vereség lett, utóbbi döntetlen), de talán éppen
ezeken a találkozókon látszott, hogy túlvan a májusi sokkon.
A Newcastle vendégeként gyönyörű, és megérdemelt győzelmet aratott a BL-ben, majd a héten ellentmondást nem tűrően búcsúztatta a Német Kupától a Hoffenheimet.
November elejére a Dortmund összeállt.
A Bayern a negyedik fordulóban a látványosan és eredményesen kezdő Leverkusent fogadta, és úgy volt vele: ezt a gárdát a hagyományok alapján úgyis legyőzi. Ahhoz, hogy ez nem sikerült kellett a 94. percben egy buta megmozdulás Alphonso Daviestől, kellett a videobíró, és kellett Daniel Schlager játékvezető merész döntése. És persze az argentin világbajnok, Exequiel Palacios, aki a megítélt 11-ssel 2-2-re változtatta az állást.
A Leverkusen elleni félkudarc nem rázta meg a bajorokat,
amíg csak az „örök vesztessel" kell megküzdeni egy trófeáért, addig többnyire nyugodtan alszanak Münchenben.
Ám az a Leipzig, mely a bajnokság előtt a Szuperkupában 3-0-ra nyert Münchenben, már egy másik kategória! Nem jobb, mint a jelenlegi Leverkusen, ám utóbbi számtalanszor bizonyította mióta elsőosztályú, hogy mindig van egy olyan hónapja, mely során mindent lerombol, amit korábban felépített.
A Leipzig egy félidőn át remekelt a Bayern ellen
(2-0-ra vezetett is), de a szász gárda még mindig nem érti, hogy egy rangadó két félidőből áll. Így mentette 2-2-re a meccset a Bayern, és így van két döntetlenje. A győzelmek között pedig ott van
a Darmstadt elleni 8-0, és a Bochum elleni 7-0.
Meg a három magabiztos siker a Bajnokok Ligájában.
Mégsem lehet azt mondani, hogy jelenleg a Bayern jobb formában van, mint a Dortmund.
Sőt!
A Borussia felfelé ívelő pályán van,
míg a Bayernen szurkolói a mindent elsöprő, Heynckes-, vagy Flick-féle látványos játékot kérik számon. Gyakran statikus, támadásban ötletszegény a csapat játéka, nem gyártja futószalagon a helyzeteket. Bármilyen vicces, ez még a 8-0 első félidejére is igaz, ugyanis
az összes gól a második játékrészben született,
amikor kiállítások miatt a müncheni gárda 9 mezőnyjátékosát csak 8 darmstadti próbálta megállítani.
A győzelmeket persze nem kell magyarázni, erről egy egész könyvtárat megtöltő irodalmat tudnának összehozni pl. az olasz klubok, de
Münchenben el van kényeztetve a közönség.
Ám amikor nincs győzelem, sőt a csapat kikap a Német Kupában a harmadosztály kiesőjelöltjétől, a Saarbrückentől, akkor már jogosak a kritikus hangok.
Ráadásul baj is lehet a csapatnál, mert a történelmi kudarc után
csak néhány játékos ment oda a szurkolókhoz szerdán,
a Saar-vidéken. Természetesen ezek egyike az edző által mostanában látványosan mellőzött Thomas Müller volt, aki ezt mondta erről:
A futballban veszíteni lehet, de az nem lehetséges, hogy csak 3-4 játékos értse meg, hogy a szurkolók mindennél fontosabbak. Ők hét közben többszáz kilométert utaztak, hogy mellénk álljanak, a legkevesebb, hogy egy ilyen vereség után bocsánatot kérjünk tőlük."
Münchenben egyébként arról is suttognak, hogy Thomas Tuchel edző kommunikációja sem azonos mindenki irányába, ezt nevezik a magyar iskolákban „kivételezésnek."
A kupakiesés egyértelműen az ő hibája, a csapat taktikáját is rajta kell számon kérni, de azért mostanában „az ág is húzza".
Az egyébként sem túl bő keretből a mai rangadóra gyakorlatilag nem tud összerakni egy ütőképes csapatot. A védelem közepén szóbajöhető három ember közül Matthijs de Lightet szerdán hetekre elveszítette a csapat, Dayot Upamecano hetek óta sérült, míg a koreai
Kim Min-Jae németországi pályafutása legnagyobb bénázását adta elő Saarbrückenben,
de jelenleg neki bombabiztos helye van. Mellette tudna játszani Joshua Kimmich, de őt a múlt héten kiállították, és kétmeccses eltiltást kapott. Ó pótolhatatlan a védekezésben, a szervezésben, és a pontrúgások többségét is ő végzi el. Játszhatna a védelem tengelyében a "szűrő", Leon Goretzka is, de neki súlyos kézsérülése van.
Tuchel azt mondta, hogy ugyan óriási a kockázata, de
vagy Upamecanot, vagy Goretzkat „összedrótozzák" 90 percre,
de ez csak közvetlenül a meccs előtt derül ki. Egy igazán bevállalós edző „elkérné" az amatőr csapat legjobb középhátvédjét (számtalan nagy karrier kezdődött így), de ezt Tuchel aligha fogja megtenni.
Inkább félig sérült embert fog odatenni.
Ha Goretzka lesz az, (vagy ő egyáltalán nem játszhat), akkor viszont a Dortmund ellen nagyon fontos középpályás szűrés lesz megoldhatatlan, mert csak az osztrák Konrad Laimer képvisel minőséget itt.
A támadószekció rendben van, bár Harry Kane-t kisebb sérülése miatt csak a hosszabbításban akarta pályára küldeni az edző Saarbrückenben. Ám addig nem jutott el a csapat.
Leroy Sané élete legjobb formájában van hetek óta,
ám a még mindig nyegle stílusának is köszönhető, hogy nem döntötte el a kupamecset a csapat szerdán az első félidőben. Serge Gnabry kéztörése miatt nagyon visszafogott, fél a párharcoktól, Jamal Musiala formája kicsit ingadozik, Kingsley Coman sem stabil, Mathys Tel úgy tűnik csak csereként alkalmas jó teljesítményre,
Thomas Müller rutinjára pedig nem akar támaszkodni Tuchel.
Viccesen hangzik, de a Bayernnek akkor van igazán esélye, ha nem engedi ki a Dortmundot a saját kapuja elöl.
A híres 25.000-es állószektor, a Sárga Fal előtt!
A Dortmundnál szinte minden rendben van. Csak Marius Wolf és Emre Can szereplése kérdéses kisebb sérülés miatt. Az ő játékukra egyrészt több esély van, mint a müncheni két sérült védekezőére, másrészt könnyebben is pótolhatóak. A védelem közepén a sokadik virágzását élő
Mats Hummels, és a mostanában jó teljesítményt nyújtó Nico Schlotterbeck a padra szoríthatja a német válogatott Niklas Sület.
Ezt a mondatot nemcsak Tuchel, konstatálhatja irigykedve, de a világ fociedzőinek többsége.
Amennyiben Can nem tud játszani, akkor a védekező középpályások lesznek a BVB gyenge pontjai: Salih Özcan és Marcel Sabitzer, utóbbi müncheni ideje alatt nem sok pozitív dolgot produkált.
Az előttük lévő négy pozícióra viszont nyolc minőségi focista is van.
Egy fáradó (és egyébként is kicsit szedett-vedett) védelemre a 65-70. percben olyan szintű játékosokat lehet „ráküldeni", mint Giovanni Reyna, Karim Adeyemi, Youssoufa Moukoko vagy Sebastien Haller. Miután előtte őrületbe kergette az ellenfelet az uralkodó gólkirály,
Niclas Füllkrug, továbbá Marco Reus, Donyel Mallen esetleg Julian Brandt.
Régen fordult elő utoljára, hogy a két német topcsapat randevúján a Dortmund valamivel esélyesebb.
Ám azt sem felejtse senki, hogy az említett május 27-i szombat délutánon fél négykor is mennyivel esélyesebb volt a bajnoki címre a sárga-fekete alakulat, mint a bajor. És mi lett a vége!
Végezetül egy sokkal távolabbi visszatekintés azok számára, akik úgy gondolják, hogy a kezdőjátékosok, a bevethető cserék, és a hazai pálya előnyén túl a szerdai történelmi kupakiesés miatt is csekély sansza van a Bayernnek!
Utoljára a Rekordbajnok
2000. november 1-jén esett ki a Német Kupából
másodosztálynál lejjebb játszó ellenféllel szemben. Akkor a volt keletnémet Magdeburg győzte le. Most, november 1-jén a Saarbrücken.
2000. november 4-én a nagy blama után a bajnokságban a Borussia Dortmunddal találkozott.
6-2-re győzött, az elmúlt években Münchenben sportigazgatóként ténykedő Haszan Szalihamidzsics és a zseni, Mehmet Scholl 2-2, továbbá a két brazil, Paulo Sergio és Giovane Elber 1-1 találatával (dortmundi részről Heiko Herrlich és Otto Addo volt eredményes).
A szezon végén öt ponttal előzte meg a BVB-t, vagyis,
ha 2000. november 4-én a Dortmund nyert volna, akkor a Bayern előtt végez.
Így 2000-ben a mérföldkövet jelentő kupakudarc után három nappal a Klassikeren aratott győzelmének köszönhetően a Bayern München 2001-ben bajnok lett.
És – nem mellesleg! – megnyerte a Bajnokok Ligáját.
Nem is olyan rossz előjel a Bayernnek, ha egy kiscsapat kicsapja a kupából.