Az idei szezon eddig lejátszott mérkőzései alapján három csoportba sorolhatóak a csapatok:
győztesek, vesztesek, elvárt módon szereplők.
Kezdjük az utóbbiakkal, mert róluk nem érdemes sokat beszélni. Ahogy Demjén Rózsi énekelte, a V'Moto-Rock szólistájaként:
Csak annak kell a középút, akinek az út középen biztosan fut."
Nos, ezen a biztos középúton haladt 2023 őszén a szokásának megfelelően mindig tutista bajor Augsburg, a Ruhr-vidék legunalmasabb társasága, a Bochum, a '70-es évek szupercsapatából túlélésre játszóvá váló Mönchengladbach, az autógyár többi termékéhez hasonlóan megbízhatóan működő Wolfsburg, és a korábban gyakran sziporkázó, de mostanában már csak vegetáló Bremen. Szurkolóikon kívül
kevesen tudnak emlékezetes dolgokat mondani róluk
az elmúlt hónapokból. Tulajdonképpen ide lehet sorolni a 2022-ben Európa-ligát nyerő Frankfurtot is, ám neki volt egy szenzációs meccse, ezen 5-1-re kiütötte a Bayernt.
Vannak csapatok, melyekkel kapcsolatban a már idézett V' Moto-Rock dalból egy másik strófát kell idehozni:
Nincs középút, nézzél szét, felszedték az út közepét."
A középúthoz képest a lassítósáv felé húzódott az ősszel a Borussia Dortmund, mely tavaly néhány percre volt a bajnoki címtől, de idén 16 meccséből kilencet nem tudott megnyerni, és így közel a féltávhoz
15 pont a lemaradása a listavezetőhöz képest.
A Német Kupából kiesett, viszont a Bajnokok Ligájában csoportelső lett a PSG, a Milan, a Newcastle előtt, és a holland PSV Eindhoven ellen esélyes a legjobb nyolc közé jutásra is. Vagyis ami neki lassú tempó, az másoknak még eléggé gyors.
A Dortmundhoz hasonlóan lassított önmagához képest az a csapat, a Mainz, amely tavaly az utolsó fordulóban elvette tőle a bajnoki címet (és a Bayernnek adta azt ezüsttálcán), de ő azért ritkán diktál olyan tempót, mint a 2023-ban BL-döntős gárda. A középúton szépen tempósan, a gyorsítósáv felé húzódva haladók táborához tartozik
a Freiburg és a Hoffenheim,
róluk később még lesz szó, hiszen a mindkettőben szerepel magyar focista.
Az ősz legnagyobb csalódása az Union Berlin szereplése, legalábbis azok számára, akik úgy gondolják, hogy a fák néha az égig is nőhetnek. A főváros kis csapata tavaly kiharcolta a Bajnokok Ligájában szereplés lehetőségét, és annak ellenére, hogy a Real-Napoli-Braga csoportban tisztességesen teljesített (nem pontok, hanem mutatott játék terén) azért
neki inkább a Bundesliga2-ben a helye, mint a Bajnokok Ligájában.
A Darmstadtnak is, az ő esetében a BL emlegetése nyilván még szurkolói körében is hahotázásra adna okot. A hesseni csapat ennyit tud, tesz egy kis kirándulást a legjobbak között (története során ötödször) majd megy vissza a helyére, a másodosztályba.
A Köln viszont az elsőosztályba való a történelmét tekintve (az első Bundesliga-bajnokról van szó), ám amilyen merényleteket elkövetnek vezetői a szurkolók ellen egy-egy átigazolási szezonban, azt nem könnyű a fanatikus edzőnek, Steffen Baumgartnak korrigálni.
Az ősz kellemes meglepetését szolgáló csapatok közé kell sorolni a négy BL-indulást érő helyen karácsonyozón kívül az újonc Heidenheimet, mely az osztályozót érő 16-ik helyen lévő Mainznál 10 ponttal szerzett többet. Döbbenetes, de a tabella első felében feszítve koccinthatnak játékosai egy boldog új évre. Nyilván még nem biztos a bentmaradása, de okosan hozott négy győzelmet közvetlen vetélytárs ellen, bónuszként
megverte a Stuttgartot és a Freiburgot, ikszelt Dortmundban.
Az okozhatja a vesztét, hogy a Kölnön és a Mainzon kívül nem nagyon fogad a tavasszal olyan csapatot (talán még a Gladbachot), mely ellen győzelmi esélye lehet, a többi sorsdöntőnek tűnő meccsére utaznia kell.
A Stuttgart a másik kellemes meglepetése az ősznek,
jó nézni a svábok meccseit, kérdés, hogy az ősz felfedezettje, a bajnokságban 17 gólt szerző guineai Serhou Guirassy hány mérkőzést hagy majd ki a januári Afrika Kupa miatt.
Az Afrika Kupa leginkább a veretlenül karácsonyozó Bayer 04 Leverkusent érinti, mert neki úgy tűnik, hogy négy meghatározó focistája is elmegy arra a kontinenstornára, és
ez mindenkinek minimum két meccs kiesést jelent a bajnokságból, de a végjátékig menetelőknek ötöt.
A 16 forduló után listavezető Leverkusenből Edmond Tapsoba Burkina Faso, Odilon Kossounou a házigazda Elefántcsontpart, Amine Adli Marokkó, Victor Boniface Nigéria színeiben lehet ott a tornán. Utóbbi a nyár második legnagyobb csatárigazolása a Bundesligában (az első Harry Kane), vagyis nagyon fog hiányozni januárban. Lehet, hogy az a néhány hét fékezi le az egykori világsztár focista, Xabi Alonso által remekül összerakott csapatot? Bár a 16. játéknapon a Boniface helyett kezdő nagy visszatérő,
Patrik Schick negyedóra alatt mesterhármast szerzett
a Bochum ellen.
Az örök vesztes Leverkusen az ősszel remek teljesítményt nyújtott, a bajnokságban 16 meccséből 13-at megnyert, az Európa-ligában mind a hatot, ahogy a Német Kupában is mindhárom ellenfelénél jobbnak bizonyult 90 perc során. Utóbbiban a legjobb nyolc között van, és a mezőny ismeretében az elsőszámú esélyes, de tulajdonképpen
az Európa-ligát is megnyerheti.
Az biztos, hogy azt könnyebb lenne, mint a Bundesligát, mert az El-ben nincs ott a Bayern München!
A Bayern München nem minden mérkőzésén volt lehengerlő, néha kimondottan bosszantotta szurkolóit (a teljesség igénye nélkül: frankfurti 1-5, kölni szenvedős győzelem, lipcsei első félidő, a harmadosztályú Saarbrücken ellen kupakiesés, vagy a BL-ben a Köbenhavn-nel szemben a hazai 0-0), de a tabella jelenlegi állása ellenére ennek
a pontvadászatnak továbbra is a 32-szeres Bundesliga-bajnok az esélyese,
és nem az 1904-ben alapított, de bajnoki címet soha nem nyerő Leverkusen. A kérdés igazából az,
más is megelőzi majd a folytatásban a Leverkusent, vagy csak a Bayern?
A Stuttgart nem fogja (valószínűleg a dobogóra sem állhat majd), a Dortmundnak meg elég nagy a hátránya vele szemben. Talán a Leipzig lehet vetélytársa a Leverkusennek az ezüstéremért, a szász gárda nagyon jól átvészelte a keretátalakítás okozta nehézségeket.
A Leipzig szóba kerülésével térjünk is át a magyarok szereplésére!
Röviden: régen kaptak ilyen kevés szerepet honfitársaink, mint idén.
Az öt játékos összesen 23 mérkőzésen volt érdekelt,
és ami a legszomorúbb, hogy csak hét (!) olyan volt, melyen egy magyar focista a kezdősípszótól a lefújásig a pályán tartózkodott. Igaz, az öt közül négy hosszabb-rövidebb ideig sérült volt az ősszel.
A Leipzig kupagyőztes gárdájából Szoboszlai Dominik Liverpoolba igazolt a nyáron.
Maradt a kapus Gulácsi Péter, és a középhátvéd Willi Orban.
A Leipzig kapujából éveken át „kirobbanthatatlan" Gulácsi tavaly őszi súlyos sérülése és műtétje óta még
egy percet nem kapott a bajnokságban.
A negyedik fordulóban került először keretbe, de mivel a helyette védő Janis Blaswich hónapokon át olyan remekül teljesített, hogy még a német válogatott keretébe is bekerült, így nem kapta vissza az őt megillető helyét.
A Német Kupában két találkozón védett,
a második kiesést hozott Wolfsburgban. A Bajnokok Ligájában hozzátette a maga részét a továbbjutáshoz a Young Boys elleni meccsen, de ha nem történik semmi baj Németország holtversenyben 4-5. legjobb kapusával, aligha Gulácsi fog védeni tavasszal a Real elleni találkozókon.
Willi Orban viszont remélhetően ott lesz
ezeken a BL-nyolcaddöntőkön, bár ő is szinte a teljes őszt kihagyta. A harmadik fordulót követő csehek elleni, barátságosnak alig nevezhető válogatott találkozón sérült meg súlyosan, de felépülését követően szinte kötelező visszatenni őt a csapatba Marco Rose-nak.
A Hoffenheim védőjéről, Szalai Attiláról viszont nem gondolja úgy edzője, hogy be kell tennie a csapatba. Az első fordulóban kezdett, de a balszerencsésen sikerült első félidőben véletlenül a saját kapujába pattant róla a labda, a másodikra pedig már nem is küldte ki őt Pellegrino Matarazzo.
A következő hat fordulóban csak egyszer játszott, azt követően is csak kétszer.
Olyan mintha az edző tudta nélkül igazolták volna, és ő nem akar számolni vele.
Csak két meccset játszhatott végig a 16-ból.
A Hoffenheim a várakozásoknak megfelelően előre lépett tavaly óta, ezt tekintve nem lesz könnyű a magyar hátvédnek beverekednie magát a csapatba, bár a gárda védekezése időnként jócskán hagy kívánnivalót maga után.
A botrányos őszt produkáló Union Berlin sérülése miatt nem tudta nevezni Schäfer Andrást a BL-be, a magyar középpályás csak
a 12. fordulóban tudott pályára lépni először, csereként.
Ezen kívül még háromszor kapott lehetőséget, a négy találkozón összesen 168 percet töltött a pályán. Rá nagy szükség lenne tavasszal, ha a fővárosi gárda legalább a középmezőnyt szeretné elérni.
A magyar focisták közül
a legtöbb időt Sallai Roland játszhatta az ősszel.
Sajnos őt is gátolta egy sérülés, de amikor egészséges volt, akkor számított rá Christian Streich. Ez 12 meccset jelent (ez több mint rajta kívül a többi honfitársunk összes találkozója), de Streich évek óta megszokott támadó-rotációja miatt
csak kettőn szerepelt az elejétől a végéig.
Meg a West Ham United elleni hazai Európa-liga mérkőzésen.
A bajnokságban gólt szerzett a Hoffenheim és a Köln ellen, a Német Kupában az Oberachern otthonában, és az Európa-ligában betalált a West Ham és az Olimpiakosz kapujába.
Utóbbi góljáról majd mesélhet a Ferencváros támadóinak!
A Freiburg ott lesz tavasszal is a másodikszámú kontinentális sorozatban, és a bajnokságban is van esélye kiharcolni a jövő évi szereplést lehetőségét.
A Freiburg őszi szereplése a Hoffenheiméhez hasonlóan a pozitív kategóriába sorolandó, a Leipzig jobban teljesített, mint várható volt, és az Unionnak van esélye a felzárkózásra a folytatásban.
Reméljük minél több „magyar perccel" tér vissza a Bundesliga rövid téli álmáról
2024. január 12-én, pénteken a Bayern-Hoffenheim meccsel. Ám addig pihen a labda a német pályákon, a játékosok és a szurkolók is erőt gyűjtenek a második felvonásra.
Mert a németországi Európa-bajnokság előtt komoly izgalmakra van kilátás a Bundesligában is.