A belga Duchatelet család 2011-es érkezése óta Újpesten talán még a Fradit szidalmazó rigmusoknál is többször harsant fel a "Belga takarodj" kórus, különösen akkor, amikor nem ment a focicsapatnak. Ilyen alkalom pedig volt bőven, hiszen a klub az elmúlt bő évtizedben csupán egyszer, a 2017-18-as idény végén tudott a dobogón végezni. A három Magyar Kupa (2014, 2018, 2021) és a 2014-es Szuper-kupa-győzelem inkább csak helyi érzéstelenítés volt,
mert a csapat tulajdonképpen úgy nézett ki, mint, amelyiknek nincs gazdája, évről-évre egyre távolabb került az NB I legjobbjaitól.
Elfogytak a magyar válogatott játékosok a keretből, egy-kettő maradt mutatóban (most éppen Csoboth Kevin és Kiss Tamás tagja a bővebb keretnek), a légiósok pedig ugyancsak ritka kivételektől eltekintve a "két lába van, jó lesz" kategóriát képviselték. Aki felfelé lógott ki a sorból, azt gyorsan elvitték a riválisok, az Újpest pedig a legjobbjaiból sem tudott pénzt termelni.
Az viszonylag gyorsan kiderült, hogy a több országban színes fociportfóliót (Belgiumban a Germinal Beerschot, a Standard Liège és a Sint-Truidense, Németországban a FC Carl Zeiss Jena, Spanyolországban az AD Alcorcón, míg Angliában a Charlton Athletic volt a família birtokában, de mára minden érdekeltségükön túladtak) építő Duchatelet család valamilyen rejtélyes okból ragaszkodott a magyar klubhoz, hiszen azt tartották meg utolsónak.
Elképzelhető, hogy egy jó ajánlatra vártak, hogy minél kisebb veszteséggel szállhassanak ki az évtizedes üzletből.
Nem dőlt be holmi ózdi üzletembereknek, nemet mondott a világ leggazdagabb magyarjaként számontartott amerikai üzletembernek, és mindenféle kétes figuráknak. Megvárta, amíg valóban komolyan vehető vevő jelentkezik, és a Fehérváron bizonyító, illetve a magyar sportra általában is milliárdokat költő MOL csoport pont ez a kategória.
Az nem is lehet kérdés, hogy Roderick Duchatelet minden szempontból a lehető legjobb döntést hozta meg.
Az nem lehet kérdés, hogy Közép-Európa egyik legnagyobb vállalata jó gazdája a kezébe kerülő vagyontárgyaknak, még akkor is, ha erről a szakítás után Fehérváron alighanem másképp gondolkodnak. A lényeg azonban ezúttal az, hogy Újpesten újra van ok bizakodni, az újpestiek pedig ismét kicsit jobb színben láthatják a jövőt. Az adásvétel másnapján máris érkezett egy négyszeres bajnok védő a csapathoz, ami után még nem kell feltétlenül örömtüzeket gyújtani, hiszen korábban is igazolt már játékost az Újpest, de jóleső érzés lehet összekötni az új tulajdonos és az új játékos érkezését.
Ráfér az erősítés a keretre, de leginkább az, hogy végre nyerjenek egy meccset, hiszen a bajnokságban ilyenre 2023. október 21-én volt példa, ami embert próbálóan régen volt az újpesti drukkerek szemszögéből nézve.
A Debrecen elleni keddi meccsen a kezdés előtt az egyik büfénél ácsorgó korábbi újpesti játékost, Nagy Bélát kérdeztük, hogy mi a vélemény az Újpesten történtekről.
"Természetesen hallottam a híreket és örülök is neki, az egyetlen, amit nem értek, hogy miért kell még fél évig húzni az egészet. Mi legalábbis úgy hallottuk, hogy még fél évig marad a mostani tulajdonos és a menedzsment. Ez is furcsa eljárás... Más csapatoknál ez úgy megy, megveszik az egyesületet, tabula rasa, és onnantól az új tulajdonos irányít, vagy nem? Hogy mit jelenthet az új tulajdonos az Újpestnek, elkerülhetjük-e a kiesést, az megint egy másik kérdés.
Az biztos, hogy a jelenlegi játékoskeret nagyon gyenge az NB I-hez, kellene legalább négy-öt jó futballista, és akkor nem lesz gond a bennmaradás. És persze kell egy szakvezető, aki hiteles a játékosok és a közönség előtt is.
Az Újpesten sokáig amolyan helyi hősnek számító Nebojsa Vignjevic ezek szerint már eljátszotta a hitelét - vetettük közbe.
"Ő már nem ez a kategória. Valamikor szerették a szurkolók és a játékosok is, nem véletlenül hívták vissza, de én most úgy látom, hogy
ő mára egy sértett ember lett, ez jön le a nyilatkozataiból, a pálya melletti kommunikációjából. Nem hinném, hogy ő már bárkit képes lenne motiválni.
Hallani, hogy több játékossal összeveszett, ahogy mostanában divat mondani, elvesztette az öltözőt, de ez nem így megy. Higgye el, tudom, miről beszélek, én is focista voltam, játszottam itt, Újpesten is, az edzőnek tekintélye kell, hogy legyen. Ha akár a legjobb játékosnak azt mondja, hogy te ma nem kezdesz, arra az kell, legyen a válasz, hogy értem, mester, köszönöm, nem az, hogy nekiugrik a játékos az edzőnek.
De ki lenne az ideális utód az újpesti kispadra?
Nálam egyértelmű, hogy a Véber György, Szlezák Zoltán párost látnám legszívesebben a kispadon, vagy Mészöly Gézát. De mindenképpen magyar edző lenne jó
- zárta Nagy Béla, aki azt még leszögezte, megbízható és hiteles tulajt lát a MOL személyében. (Később kiderült, hogy az Újpest új edzője Mészöly Géza lett - a szerk.)
Ugyanezeket a neveket hallottuk viszont Sarlós Andrástól is, aki 1972 és 1985 között több mint 200 meccsen lépett pályára az Újpest színeiben.
"Csak pozitív fordulatot hozhat a tulajdonosváltás, végre biztos anyagi háttere lesz klubnak. Az előrelépéshez persze kellenek olyan játékosok, akikre eddig nem volt pénz a klubnak, és, akik lendíthetnek a csapat szekerén. Azonban fontos, hogy ehhez idő kell. Kell egy szakmai stáb, megfelelő háttér, új vezetőség" - mondta korábbi kiváló játékos, akinek az edzői posztra is van jelöltje.
"Én házon belül oldanám meg ezt a kérdést.
A Véber-Szlezák kettős már bizonyított, újpesti kötődésűek, elhivatottak, és a közönség szemében is megfelelőek lennének a feladatra, de ezt nyilván nem döntöm el. De, ha már itt tartunk, akkor Mészöly Géza is bizonyított már korábban. És nem mellékes, hogy talán anyagilag is olcsóbb lenne egy magyar edző, de, ami biztos, hogy mindenképpen kell változás.
Sarlós András szerint fontos, hogy a MOL Vagyonkezelő Nyrt. megjelenésével az Újpest a remények szerint már anyagilag is fel tudja venni a versenyt a mezőny elejével.
"Duchatelet egyedül nem tudott versenyre kelni olyan cégekkel mint a MOL vagy az OTP. Ezért jöttek Újpestre kisebb tudású játékosok, akik nem tudták a megfelelő színvonalat biztosítani."
Sarlós András szerint az is elgondolkodtató, hogy kevés a saját nevelésű játékos, holott biztos benne, hogy a saját utánpótlásukban is vannak tehetséges fiúk.
Ott van a Paks példája, amelyik magyarokkal szerepel kitűnően.
Idén szerinte egyelőre a legfontosabb, hogy a csapat ne essen ki, ami szerinte még úgy sem jelenthet gondot, hogy az utóbbi kilenc fordulóban megszerezhető 27 pontból csupán egyet gyűjtött be az Újpest.
"Ez valóban szégyenteljes, sajnos. De vigyázni kell nagyon, hogy ne essünk ki, mert a Honvéd és a Vasas példája is mutatja, hogy nagyon nehéz visszakapaszkodni az NB I-be. Sok-sok türelemre lesz szükség mindenki részéről. Azt tudomásul kell venni, hogy más időszakot élünk, de biztosra kell venni, hogy mindenkit bánt ez a vergődés egy ilyen nagy múltú klubnál" - tette még hozzá Sarlós András.
Ugyancsak a türelmet hangsúlyozta az Újpesthez családilag és szakmailag is ezer szállal kötődő Várhidi Péter is, akinek édesapja, Várhidi Pál játékosként egy, edzőként négy bajnoki címet nyert a lilákkal.
"A családi hagyomány révén feltétlenül örömmel tölt el a tulajdonosváltás, mert legyünk őszinték,
Duchatelet úr nem az újpesti hagyományoknak megfelelően vezette a klubot. Nem a minél jobb szereplés, a bajnoki cím megszerzése volt a célja,
csak az, hogy játékosokat tudjon innen viszonylag jobb pénzért eladni. Most egy olyan tulajdonos érkezett, aki szem előtt tartja a klub tradícióit" - mondta az Origónak Várhidi Péter, aki a folytatást illetően nem akart konkrétumokat megfogalmazni.
"Azt ma még senki nem tudja, hova fog ez a váltás vezetni. Jönnek-e új játékosok, lesz-e új edző? Ha igen, akkor magyarok vagy külföldiek jönnek? Az biztos, hogy stabilizálni kell a szakmai vonalat, kell sportigazgató, és egy olyan vezető, aki valóban foglalkozik a napi ügyekkel. Mi legyen a követendő minta?
Nem könnyű kimondani, és biztos, hogy sokaknak nem tetszik, de talán azt az utat kellene követni, amin haladva a Fradi sikeressé tudott válni.
Kiépíteni a szakmai rendszert, megfogalmazni és számonkérni a követelményeket, megfelelő játékosokat venni, egy alkalmas edző keze alá. A Fradi most már elég jól keres a folyamatos európai szerepléssel, ilyesmi lehet a mi célunk is."
Várhidi Péter azonban valamire felhívja az Újpestért aggódók figyelmét. Ez pedig a türelem. Ennek, mondjuk, szemmel láthatóan nincs híján a Duchatelet-érában a sikervárásról leszoktatott szurkolótábor.
"Pici türelemre lesz szükség mindenki részéről. Ha feláll egy szakmai stáb és a szurkolók is látják, hogy komolyak a tervek, akkor szerintem meglesz a bizalom.
A Fradinál is évekbe telt, mire elértek a nemzetközi kupaszereplést hozó szintre. Egyenesen ki kell állni a szurkolók, szimpatizánsok elé, nem mismásolni és akkor meg fogják kapni a türelmet
- mondta Várhidi Péter.
A Várhidi Pál-féle újpesti aranycsapat egyik oszlopos játékosa volt Nagy László, aki 1968 és 1983 között szerepelt a Dózsában. Ő szinte elismételte Várhidi Péter szavait.
"Új játékosok, négy-öt valóban minőséget jelentő focista, új edző, új szakmai vezetés, új, rendesen kidolgozott koncepció kell. Anyagi téren szerintem eddig sem lett volna gond, de a belga tulaj nem igazán akart a csapatra áldozni.
A MOL révén most már pláne nem lesz gond, ráadásul egy olyan tulajdonos érkezett Újpestre, amelyik Fehérvártól Eszéken át Dunaszerdahelyig többször is bizonyította, hogy tud és akar is tenni az adott csapatért.
Az nem kérdés, hogy kell egy új edző is! Vignjevic a Loki ellen megmutatta, hogy már egy csepp tűz sincs benne. Viszont sok-sok türelemre lesz szükség, mert elég megnézni a Fradit, ahol szintén minden adott volt, mégis évekbe telt, mire a mai szintre értek. Ez nem megy egyik napról a másikra" - mondta az Origónak az egykori 25-szörös válogatott focista.
Tóth Andrásnak lila-fehér a vére, ő tizenkét szezont töltött a Dózsában, és a többi megkérdezetthez hasonlóan bizakodva tekint a jövőbe a váltás után.
"Talán elindul valami most, hogy a sportot támogató magyar tulajdonos kezébe került az egyesület. Elindulhat egy olyan folyamat, amit a belga annak idején beharangozott, habár a 70-es évek már aligha fog visszatérni.
Ezekkel a játékosokkal idén még a bennmaradást is nehéz lesz kiharcolni.
Nagy változásokra van szükség, kell legalább négy-öt meghatározó játékos, hogy legalább a középmezőnyt elérjük" - mondta Tóth András, aki valamelyest kipártolta Nebojsa Vignjevicet is.
"Az én szememben Vignjevic nem rossz edző. A szurkolók persze csak az eredményt nézik, de nem egyszerű egy nyolc nemzetiségű csapatot összefogni. Kezdetben sikerült neki, de aztán, ahogy ő mondta, valami megtört. A legnagyobb gond, hogy nem értik meg egymást a játékosok. Folyton csak jöttek az új játékosok, akiket újra és újra be kellett építeni, hogy pénzt hozzanak a belgának. Ennek végre vége, egy sportszerető és szakmailag hozzáértő cég kezébe kerül a klub. A jövőt persze nem lehet előre látni, senki nem tudja, hova juthat el a csapat, de azt el kell fogadni, hogy
nem lehet egyik napról a másikra bajnokcsapatot építeni, ezt a Fradi is jól mutatja. De bízom benne, hogy pár éven belül méltó vetélytársai leszünk a Ferencvárosnak.