Szomorú részegként tengeti napjait a borzalmas állapotban lévő focista

Angliában minden idők legjobb focistái között tartják számon Paul Gascoigne-t, aki saját bevallása szerint is borzalmas állapotban van. Az egykori fenegyerek most - hosszú idő után - megtörte a csendet és egy podcastban beszélt rettenetes sorsáról.

Paul Gascoigne 57 alkalommal szerepelt hazája labdarúgó-válogatottjában. Annak a csapatnak a tagja volt, amely 1990-ben, az olaszországi labdarúgó vb-n, majd 1996-ban a hazai rendezésű Európa-bajnokságon bejutott a négy közé. A szurkolók számára az sem titok, hogy Gascoigne évek óta nagyon komoly harcot vív az életben maradásért. A focista nagyon beteg. Súlyos alkoholista és drogfüggő.

Egy szomorú részeg ember

Régebben boldog részeg voltam, ma már csak egy szomorú részeg ember vagyok.

Nem megyek ki az utcára inni, itt maradok ebben a szobában és itt vedelek" - ezzel nyitotta meg a beszélgetést Gazza, aki azt is elárulta, hogy tulajdonképpen hajléktalan ember. Ha egykori menedzsere nem adna neki saját lakásában egy szobát, akkor az egykori válogatott labdarúgó hajléktalan lenne. 

"Az emberek ismerik Paul Gascoigne-t, de Gazzát nem. Gazzát senki sem ismeri, még én sem" - folytatta. "Szoktam gondolkodni azon, mi miért történt velem. Hogy simán lehetnék 100-szoros angol válogatott is. Az én világom sokszor összetört már, de mindig próbálok életben maradni. Ehhez kell az ital. Ha nagyon szomorú leszek, a pia után nyúlok és azzal felvidítom magam. 

Mondják rólam, hogy hálátlan vagyok, mert cserben hagytam a szurkolókat és a menedzsereket. Ez nem igaz. Senkit sem hagytam soha bajban. 

Ha valakit cserbenhagytam, az én magam voltam."

Rossz napok, jó napok

Paul Gascoigne 2002-ben került be az angol focisták Hírességének csarnokába. 2004 óta alkoholista. Rengeteg kezelésen vett részt, de ezek nem segítettek rajta. 2021-ben vallotta be, hogy nem tud mit tenni, örökre alkoholista marad. Az elmúlt években többször is letartóztatták, mert részegen verekedett vagy tört-zúzott. Saját bevallása szerint ma már alig néz focit, megcsömörlött a labdarúgástól. 

"Ha azt akarom, hogy rossz napom legyen, lemegyek a kocsmába és iszom. Ha jó napom van, elmegyek horgászni.

Ha részeg vagyok, kiesik minden, elsötétül a világ. Kijózanodom, ránézek a telefonomra, látom, hogy 30 üzenetem meg nem fogadott hívásom van.

Ekkor tudom meg, hogy eltelt egy kis idő, amíg nem voltam magamnál. A tavalyi év ebből a szempontból nem volt valami fényes, hónapokig folyamatosan részeg voltam."

Alkohol helyett kávé

Gascoigne korábban többször felkereste az Anonim Alkoholisták elnevezésű csoport foglalkozásait. Sok sikert ezek a látogatások sem értek el nála. Most azonban talán történt vele valami változás. Az alkoholt kávéra cserélte. Minden nap délelőtt 10 óráig megiszik hat kávét, a nap során meg legalább 15 csészét dönt magába.  "Most ezzel próbálom magam távol tartani a kocsmáktól. Itthon vagyok és vedelem a kávét. Gondolkodom az életemen, nem hibáztatok senkit."

Az angol szurkolók sem segítenek az egykori legendának. 

Bár egykori menedzsere nem tart odahaza alkoholt, a drukkerek jól tudják, hol lakik Gascoigne és mindig hagynak a bejárati ajtó előtt egy-egy üveg gint. Majd az utcán lesben állva várják, hogy Gascoigne kilépjen, felemelje az üveget és igyon. Ekkor lefényképezik és a fotók máris felkerülnek a közösségi média oldalaira.

Sírás a színpadon

"Sokszor tettem olyat, amit nem kellett volna. Egyszer részegen elloptam egy csokit a közeli boltból. Persze a kamerák előtt történt meg mindez, az eladó azonban rendes volt velem. Nem tett feljelentést, mert tudta, ki vagyok" - mondta Gascoigne. "Az életem egy börtön, pedig nem vagyok rács mögött. Olykor borzalmasan érzem magam. 

Paul Gascoigne. Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP 

Régebben hívtak mindenféle közönségtalálkozóra. Volt olyan, hogy a színpadon állva sírtam el magam. Amikor ezeken az előadásokon ott voltam, kevés szó esett a fociról, inkább a borzalmas életem egy-egy momentumáról kérdezgettek. Érzelmileg én egy lágy ember vagyok. Rengeteg minden van bennem, amit szívesen elmondanék másoknak. De félek ezeket megosztani. Azt hiszem, soha nem fogok felnőni, amit nem bánok. Büszke vagyok arra, amit az embereknek adtam. Közel egymillió fontot adtam 10 különböző jótékonysági szervezetnek, miközben arra kértem, hogy ne adjanak ki, ne mondják meg, ki volt az adományozó. 

Soha nem adtam fel semmit. De azt hiszem, akkor fogok igazán megnyugodni, amikor egy fából ácsolt koporsóban fekszem. De nem gondolok most erre. 

Folytatom a harcot."

Kapcsolódó cikkek