12 botrányos nap, amikor Európa csodacsapata mindent elbukott

A Bayer 04 Leverkusen csak karnyújtásnyira van története első Bundesliga bajnoki címétől, a Német Kupában döntős, és az Európa-ligában is a csúcsra érhet. Vagyis triplázhat. Huszonkét évvel ezelőtt már volt teljesen hasonló helyzetben a klub, akkor az utolsó pillanatban mindent elbukott.

A legendás Omega együttes 1979-ben írta, és játszotta lemezre a klasszikussá vált Ezüst eső című számát. Nem biztos, hogy napra pontosan akkor (de még ez is lehet) mutatkozott be a Bundesliga első osztályában az 1904-ben alapított Bayer Leverkusen. Az Omega tagjai bizonyára reménykedtek abban, hogy 

daluk még 45 évvel később is népszerű lesz, 

de arra talán még a legvérmesebb Bayer 04 drukkerek sem gondoltak, hogy csapatuk a következő 45 évben folyamatosan a német élvonalban szerepelhet. Mondhatni a "slágerlista élvonalában". Ráadásul az onnan soha ki nem eső gárdák közül a Bayern München után a legrégebben ez a csapat van ott.

Amikor elkészült a csapatkép a 2001-2002-es szezon előtt senki nem gondolta, hogy ez a csapat minden fronton ezüstérmet szerez
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP 

A Bayer 04 Leverkusen az elmúlt 45 év során sok szép sikert ért el, nyert UEFA Kupát, Német Kupát, többször lett dobogós a Bundesligában. Ám a bajnoki cím eddig még hiányzik. Az eddigi öt második helye közül három alkalommal (1997, 1999, 2011) vehetett át kiharcolt ezüstérmet, két alkalommal (2000-ben és 2002-ben) viszont egyértelműen elbukott aranyérem helyetti vigaszdíjat.

BAYER 04 LÚZERKUSEN

Az előbbi esetben a záróforduló előtt még három ponttal vezetett a Bayern előtt, így elég lett volna neki egy döntetlen is az (azóta elfeledett) Unterhaching otthonában, de kikapott. A már akkor is világsztár, 

Michael Ballack öngólt rúgott,

és emiatt nem a Leverkusen focistái ünnepelhettek ’Hachingban, hanem a Bayern játékosai néhány kilométerrel odébb. Pedig az a Leverkusen akkor már „megérett” az aranyra, balszerencséje volt, hogy a rekordbajnok is. Hiszen ne feledjük, hogy az azt megelőző, és az ezt követő évben is Bajnokok Ligája döntőt játszott. A Bayern minden el is követett, hogy „megszabaduljon” újonnan érkezett vetélytársától, bár azt nem a müncheni klub akkori sportigazgatója (ma nyugdíjas tiszteletbeli elnöke) Uli Hoeness találta ki, hogy a gyógyszergyáriak edzője, 

Christoph Daum kábítószerfüggő, és még kereskedik is a szerrel.

 Csak felhívta rá a figyelmet.

Christoph Daum (középen) rakta le a leverkuseni ezüstcsapat alapjait, mégis megszégyenülten távozott
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP 

Daum távozása csak időlegesen rázta meg a csapatot, mert olyan nagyszerű futballistákból állt, hogy „kijárt neki” egy nagy diadal. Ám az nem jött el!

A 2001-2002-es szezon  hónapokon keresztül álomszerűen alakult. 

Három fronton is menetelt a csapat,

ráadásul a világbajnokság előtt álló válogatottba is többnyire a Leverkusen adta a legtöbb játékost. Ez volt az a selejtező sorozat, melyben Németország Angliával került egy csoportba, és mivel utóbbi Münchenben 5-1-es vereséget mért a Rudi Völler által irányított nemzeti 11-re, így az pótselejtezőre kényszerült.
Itt úgy ütötte ki Ukrajnát, hogy az 1-1-es első meccs után Dortmundban negyedóra után már 3-0-ra vezetett, a vége pedig 4-1 lett, Michael Ballack 2, Oliver Neuville és Marko Rehmer 1-1 góljával. Azon a meccsen a Leverkusent a két gólszerzőn kívül még Jens Nowotny, Carlsten Ramelow és Bernd Schneider  képviselte. A kezdő 11-ből öten.

Az Ukrajna ellen győztes csapat, öt leverkusenivel. Az álló sor bal szélén Jens Nowotny és Michael Ballack, a guggolók Oli Kahn mellett: Oliver Neuville, Bernd Schneider és Carsten Ramelow
   AFP PHOTO FRANCK FIFE 

A bajnokságban a Leverkusen a 24. fordulóban 4-0-ra ütötte ki a Dortmundot, és ezzel az élre állt, és bejelentkezett a bajnoki címre. A Német Kupában az elődöntőben volt,

 a Bajnokok Ligájában pedig a legjobb 16 között vitézkedett

(akkor ott négy csoportban küzdöttek a csapatok a negyeddöntőbe jutásért). Utóbbi sorozatban a selejtezőben a Crvena zvezdat búcsúztatta, az első csoportkörből a Lyont és a Fenerbahcét maga mögé utasítva a Barcelonával együtt ment tovább, a második csoportkörből  a Deportivo La Corunát, az Arsenalt és a Juventust megelőzve jutott a legjobb nyolc közé.

 A negyeddöntőben a Liverpoolt ütötte ki 4-3-as összesítéssel, az elődöntőben pedig a Manchester United-ot, 3-3-al,

 idegenben szerzett több góllal. Ezeket az eredményeket felsorolva is beleborzong az ember: félelmetesen nehéz úton jutott a döntőbe, 18 nagy csatát kellett vívnia ezért. Ma egyébként egy német csapatnak 12 találkozót kell játszania a fináléért.
A Leverkusen Glasgow-ban, 

a döntőben a Real Madriddal találkozott.

Ez volt az a bizonyos „galaktikus” Real, mindenki „elalélt” az ottani nevektől, de bármilyen furcsa ezt kijelenteni, nagy játékosok tekintetében alig maradt el tőle a Bayer 04, és talán nem túlzás kijelenteni, hogy a kor további két nagy csapatánál, a Manchester Unitednél, és a Bayern Münchennél jobb focistákkal rendelkezett. Az alábbi nevekre mindenki emlékszik, aki akkor már szurkolói korban volt.

A kapuban Hans-Jörg Butt, a védelemben Jens Novotny, Carsten Ramelow, Lucio, a középpályán Michael Ballack, Bernd Schneider, Yildiray Bastürk, Zé Roberto, míg elöl Oliver Neuville, Ulf Kirsten, Dimitar Berbatov és Thomas Brdaric. Klaus Toppmöller irányította a gárdát, és neki köszönhetően csapatjáték terén még az említett szupercsapatokat is felülmúlta.

Az ezredforduló környékén a Leverkusenben játszó sok remek focista közül is kiemelkedett a világsztár Michael Ballack
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP / dpa Picture-Alliance via AFP/picture alliance / firo Sportphoto

Az első olyan csapat lehetett volna (ma sincs még ilyen!) amely úgy nyeri meg a Bajnokok Ligáját, hogy hazájában soha nem nyert bajnoki címet. Mert úgy ment a BL-döntőre, hogy 2002-ben sem szerezte meg a salátástálat, pedig a hajrában nehezebb volt azt elbukni, mint megszerezni. Olyan „leverkusenesen” mégis sikerült neki.

A bevezetőben szóba került az Omega együttes Ezüst eső című klasszikusa, és nem lehet nem idecitálni belőle két sort, ha az ember felidézi a 2002-es bajnoki hajrát:

Sötéten néz le rám az éj 

A múltak árnya itt kisért

Bizony, visszaköszöntek a két évvel korábbi események!

Három fordulóval a vége előtt öt ponttal előzte meg a második helyezett Borussia Dortmundot. A sorsolása nem tűnt rossznak, hazai pályán fogadhatta a Werder Brement és a Herthát, és utaznia kellett a kiesőjelölt Nürnberghez. Az üldözőnek Hamburgba kellett vendégszerepelnie, míg otthon fogadhatta a Kölnt és azt a Brement, akit az éllovas is. Ráadásul a Dortmund az UEFA Kupában menetelt a döntőig, vagyis 

a sárga-feketék sem unatkozták végig a két bajnoki közötti időket.

Elképzelhetetlennek tűnt, hogy az utolsó három találkozón a BVB hat ponttal szerezzen többet, mint a Bayer 04. Mivel a Leverkusennek sokkal jobb volt a gólkülönbsége, elég volt ha négy pontot gyűjt. Vagyis egy győzelemmel és egy döntetlennel a csúcsra érhetett, 

egy meccsét még el is bukhatta.

Ezt az egyet gyorsan el is bukta, egy magyar focistának köszönhetően.

Lisztes Krisztián azt a gólt ünnepli, mellyel elindította a három ezüstérem irányába a Leverkusent, a háttérben a világbajnok Lucio döbbenten néz
(Photo by TOBIAS HEYER / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

A 32. játéknapon a Werder Bremen az 5. percben szerzett vezetést, Lisztes Krisztián révén. A magyar játékos vagy 30 méterről bombázott Hans-Jörg Butt kapujába. A később a Bayern Münchennel is BL-döntőt játszó kapus nagyban okolható ezért a vereségért, ugyanis Zé Roberto egyenlítése után az első félidő hajrájában elvállalt egy 11-est, de hibázott. A második játékrészben pedig Ailton gólja miatt 

pont nélkül maradt az éllovas.

Brémában akkor már gyakorlatilag kialakult a két évvel később bajnokságot nyerő társulat, vagyis ez a vereség még talán magyarázható, bár úgy kezdték a találkozót a BayArena-ban a csapatok, hogy annak végén esetleg már ünnepelni is lehet. Ám a remélt nyolcpontos (esetleg hétpontos) előnyből kettő lett, mert a Dortmund az utolsó pillanatban (vitatható 11-esből) szerzett találattal legyőzte a Kölnt. A Dóm városa, és a kis Leverkusen nevű település szinte összeér a Ruhr-vidéken, nagy a rivalizálás a két klub között, és a Köln nem segített úgy a „szomszédon”, ahogy két évvel korábban (éppen a Leverkusen kárára) segített az Unterhaching a Bayernen. 

A Köln a szezon végén ki is esett.

Az utolsó előtti játéknapon még mindig az tűnt valószínűbbnek, hogy a Leverkusen javára eldől a bajnoki cím, mintsem a helycsere az élen. Ugyanis az éllovas a kiesőjelölt Nürnberghez ment, a Dortmund pedig az akkor még komolynak számító Hamburghoz. 

Klaus Toppmöller a triplázás felé mutatja az utat, de csak ezüst eső lett a "dal" vége
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP / dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit

Toppmöller a hét közben a BL-elődöntőben Manchesterben hősies 2-2-t elérő csapatát több helyen megváltoztatta, védekezőbb taktikát választott, és kikapott. A Nürnberg ezzel biztosította bentmaradását, 

a Leverkusen viszont lekerült az élről, 

mert a Dortmund egy két kiállítást hozó, őrült meccsen 4-3-ra nyert Hamburgban. Az utolsó játéknapon így már csak a csodában bízhatott a Leverkusen, de az nem következett be. A Manchester United elleni BL-döntőt érő hazai 1-1 után négy nappal 

hiába verte meg a Király Gáborral és Dárdai Pállal felálló Herthát,

a Dortmund nem hibázott. Azt a Brement győzte le, melytől a Leverkusen sorsdöntő vereséget szenvedett két héttel korábban. Pedig Lisztes Krisztián Dortmundban még jobb teljesítményt nyújtott, mint Leverkusenben, de ez is kevés volt a Werder pontszerzéséhez.

Május 4-én hat éven belül negyedszer lett második a bajnokságban a Leverkusen.

Május elején elbukta a bajnokságot a Leverkusen
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP / dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit

A biztosnak hitt bajnoki arany elbukásának a terhével kellett egy héttel később Berlinbe menni a Schalke elleni kupadöntőre. Továbbá azzal a tudattal, hogy a BL-döntő előtt egy kupagyőzelem nagy lökést adhat. Nem adott, és ez megint egy 

tipikusan „leverkusenes” bukás volt.

A szezon 59. meccsére is fel tudta pörgetni magát Toppmöller gárdája, és miután a fiatal bolgár, Dimitar Berbatov megszerezte a vezetést elsöpörhette volna a Schalkét. Legalábbis a helyzetek száma és minősége alapján. 

Az első 45 percben csak egy csapat volt a pályán,

ám amikor letelt ez az idő, Jörg Böhme egyenlítő góllal életet lehelt a királykékekbe. A második félidő pedig már róluk szólt, hármat rúgtak a talán már a következő hét szerdájára gondoló gyógyszergyáriaknak, így a vége 4-2 lett, és május 11-én a szezonban második ezüstérmüket is átvehették a Bayer 04 focistái.

Május második hétvégéjén a Leverkusen focistái végig nézhették, amint a Schalke edzője és játékosai  a Német Kupával ünnepelnek
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP / dpa Picture-Alliance via AFP/picture alliance / firo Sportphoto

Négy nappal a kupadöntő után, május 15-én jött a Bayer 04 Leverkusen történetének legfontosabb találkozója. Ez a kijelentés valószínűleg soha nem lesz idejétmúlt, mert ennél jelentősebb meccse nem lehet, és ehhez hasonló sem várható számára a jövőben. 

Mindhárom vas kihullott a tűzből

Két hatalmas csalódás után kellett pályára lépnie a Bajnokok Ligája döntőjében a sokkal esélyesebb Real Madrid ellen. Igazából nem lehet eldönteni, hogy azok a focisták, akik néhány héten belül kikaptak a Brementől, a Nürnbergtől és a Schalkétől elhitték, hogy legyőzhetik a spanyol szuperarmadát, vagy sem. Valószínűleg elhitték, mert sportemberek, és azok nemhogy feltartott kézzel nem mehetnek a csatába, de még kisebbségi érzéssel sem.

Minden idők egyik legigazságtalanabb BEK/BL-döntője volt az, 

bár ezen cím kiosztása során sok 90 (120, néha több) perc áll a képzeletbeli sorban. Remekeltek a Leverkusen játékosai, minden korábbi bánatukat feledve próbáltak történelmet írni. Miattuk emlékezetes az a találkozó! 

Bátran játszottak, sorra dolgozták ki a helyzeteket, gyakran néhány centiméter hiányzott a gólhoz.

Ám végül 90 perc alatt csak egyet szereztek (Lucio révén), a csereként beálló kapus, a 20 éves Iker Casillas személyében egy új, Zinedine Zidane személyében pedig egy állócsillagot ünnepelhettek a spanyol fővárosban. A Real 2-1-re győzött.

A brazil Lucio a három ezüstérem után a világbajnokságon aranyat vehetett át, ellentétben leverkuseni társaival, akiknek ott is az ezüst jutott
Photo by ROLAND WEIHRAUCH / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

A történet itt tulajdonképpen (szomorú) véget ér, de a Leverkusen öt német játékosa számára még tartogatott keserű pirulát a közeljövő. Ugyanis a National11 június 30-án világbajnokságon döntőt vívhatott Brazília ellen. 

Carsten Ramelow, Bernd Schneider és Oliver Neuville a fináléban a kezdőcsapat tagja volt, 

Michael Ballack csak azért nem, mert az elődöntőben megkapta második sárga lapját, Hans-Jörg Butt kapus pedig az élete legjobb formájában lévő Oli Kahn tartalékjaként mehetett az érem átadáshoz. Ahol egy leverkuseni focista, a brazil Lucio aranyat, öt viszont újabb ezüstérmet vehetett át. 
Ezek a focisták ekkor nyugodtan énekelhették volna a német Scorpions együttessel baráti kapcsolatot ápoló Kóbor János, az Omega néhai frontemberének dalát:
 

Csak hull, és hull reám: ezüst eső.