Szoboszlai Dominik a kínaiak után a magyarokat is milliomossá teheti

A magyar labdarúgó-válogatott immáron évek óta tartó folyamatos sikerei a rajongók számára nem csupán a győzelmek és a hírnév miatt okoznak hatalmas boldogságot. Ugyanis a 2016-os Európa-bajnokságtól kezdve a sportkártyagyűjtés az egyik legnépszerűbb hobbivá vált Magyarországon, a focis kártyák gyűjtése több tízezer ember számára vált óriási szenvedéllyé. Aki pedig nem csupán gyűjteni akarja a különleges tárgyakat, az anyagilag is jól járhat, ha okosan cselekszik. Hogy ez mit is jelent? Ennek jártunk utána az ország egyik leglelkesebb sportkártyagyűjtője és -szakértője, Farkasházy Benedek segítségével.

Május végén derült ki, hogy Szoboszlai Dominik piaci értéke a Transfermarkt adatai alapján az Eb előtt 75 millió euró. 2018-ban ez az érték még 500 ezer euró volt, majd tavaly nyáron, amikor Lipcséből Liverpoolba szerződött, 50 millió euróra becsülték. A magyar fociválogatott Angliában kiválóan beilleszkedő középpályásának értéke ősszel még tovább, 75 millió euróra nőtt, ám miután tavasszal megsérült, majd kevesebb lehetőséget kapott a Liverpoolban, az érték se nem nőtt, se nem csökkent jelentősen. Magyarországon Jürgen Klopp döntése a szurkolók mellett a fociskártya-gyűjtőkre is komoly hatással volt, hiszen a Szoboszlai-kártyák értékét nagyban befolyásolja a játékos valóságban nyújtott teljesítménye. Ráadásul Liverpool-játékosként már szinte minden nagyobb kártyasorozatba is bekerült. De hogyan is kezdődött az egész sportkártyagyűjtés mint hobbi?

Szoboszlai Dominik az elmúlt években a fociskártya-gyűjtőinek is sok boldogságot okozott
Fotó: Origo - Csudai Sándor

A sportkártyagyűjtés története

A sportkártyagyűjtés történetének kezdete mintegy 150 évvel ezelőttre vezethető vissza – mesélte el az Origo Sportnak Farkasházy Benedek, a Kártyagyűjtő blog alapítója és szerkesztője, aki a 2016-os foci-Eb óta Magyarország egyik leglelkesebb fociskártya-gyűjtőjévé és -szakértőjévé vált. Eleinte a dohánygyárak próbálkoztak különböző kártyák behelyezésével a csomagokba, hogy ezzel próbálják növelni a vásárlóik márkahűségét. A dohánygyártók akkor még nem sportolókat, hanem híres épületeket, népviseleteket, városokat, zászlókat ábrázoltak a kiváló minőségű, élénk színű kártyáikon, amelyeket belecsúsztattak a dobozokba. Majd ezt a szokást több üzletág is átvette, és egyre inkább elmentek a sportolók irányába: 

Angliában a névjegykártyák túloldalára nyomtatták a közkedvelt sportolók arcképét, Európa-szerte pedig a bonbonos dobozok, a pezsgősüvegek és a húskonzervek mellé is csatoltak fényképeket, 

nagy boldogságot okozva a gyerekeknek és a sporteseményekre eljárni nem tudó felnőtteknek, akik közelről láthatták azoknak a fotóját, akikről addig csak a rádióban vagy az újságban értesültek.

1924 – a magyar fociválogatott a párizsi olimpián. Ez a kártya idén 100 éves, és ez a magyar válogatott első megjelenése sportkártyán. Spanyol kiadás, bonbonos dobozban jelent meg
Fotó: Farkasházy Benedek

Az első világháború után aztán az Amerikai Egyesült Államokban élő gyermekek is rákaptak erre a hobbira, méghozzá a rágógumik vásárlásával. Ugyanis előbb a rágóautomaták, majd a rágógumis dobozok mellé kezdtek el ajándékban adni fényképeket, elsősorban a kor ismert lova(sa)iról és baseballjátékosairól. A ma is használt sportkártyák mérete ekkor került kialakításra, hiszen éppen ekkora kártyák fértek el a rágós dobozokban, és később ilyen vállalkozásból indult a világ egyik legismertebb sportkártyakiadója, a Topps.

A Topps egy dedikált Sandy Koufax-baseballkártyája 1955-ből -– 2023-ban majdnem 10 ezer dollárért kelt el
Fotó: Robyn Beck / AFP

Európában a nagy áttörésre még kellett néhány évtizedet várni, ez végül Olaszországban, a hatvanas években, az újságárus-hálózatot üzemeltető Panini testvérek jóvoltából jött el. Eleinte a népszerű focicsapatokat egyben, egy nagy ív lapon árulták, és a játékosokat otthon vághatták ki ollóval a gyűjtők, majd ragaszthatták be az albumba. Ez azonban nem volt túl sikeres üzlet, így a modenai fivéreknek taktikát kellett változtatniuk a raktáron maradt hatalmas mennyiség miatt: 

külön kezdték el eladni a focistákat, véletlenszerűen, hármasával becsomagolva, hogy senki ne tudja, pontosan melyeket vásárolta meg. Ez aztán bombasiker lett, hiszen a véletlen szerencse nagyobb élménynek számított, mint tutira megvenni az egész csapatot.

Olyannyira, hogy más gyártók is átvették ezt a módszert, ami a mai napig a legnépszerűbb a sportkártyapiacon.

A Bologna 1948-49-es csapata az akkortájt jellemző, olasz kiadású íveken. A csapatban két magyar játékossal, Sárosi III. Bélával (jobbra felül) és Mike (Mayer) Istvánnal (a középső sorban balról a második)
Fotó: Farkasházy Benedek

Ahogy teltek az évek, egyre több és több gyártó jelent meg, így megint újat kellett kitalálni: az egyes játékosokból különböző színváltozatban kezdtek el megjelenni kártyák (a háttérnél vagy a szegélyeknél), mindez számozott sorozatban, de nem egyforma mennyiségben. Egy szivárványt – azaz egy kártya összes színváltozatát – kigyűjteni évekig tartó, embert próbáló kihívás, ez az ötlet pedig azért volt fontos, mert így a legritkább színek jóval értékesebbnek bizonyultak. A következő lépés aztán a kártyák aláírással történő értéknövelése volt, amely jellemzően úgy nézett ki, hogy a sportoló nem magát a kártyát írta alá, hanem egy matricát, amelyet később ráragasztottak az eladásra szánt kártyára – ez pedig mind a mai napig így történik, elsősorban az amerikai prémiumkiadások esetén. Idehaza leginkább Budapesten, a Dembinszky utcában van olyan, kifejezetten sportkártyákra szakosodott üzlet, amelyben lényegében bármely amerikai kiadású sorozat kapható, és akad olyan doboz, amelyben akár több aláírt is garantáltan megtalálható.

Az 1992-es labdarúgó Európa-bajnokság néhány ikonikus matricája
Fotó: NICHOLAS RATZENBOECK / AFP

Farkasházy Benedek elárulta, a mai sztárfocisták közül nem mindenki hajlandó (olcsón) aláírni a matricákat, így aztán a liverpooli Mohamed Szalah-nak például jelenleg sincs hivatalos aláírt kártyája, de (korábban)

Zinédine Zidane, Lionel Messi, Cristiano Ronaldo, Kylian Mbappé és Erling Haaland is több száz dollárt kér(t) el egy-egy aláírásért. 

Nem minden, profittermelésre vágyó gyártó bólintott erre rá, így sokan inkább a klubokkal kötnek szerződést az aláírásokkal kapcsolatban, hiszen így olcsóbb a kártyakiadáshoz szükséges előállítási költsége. Szintén pluszt ad hozzá a kártyák értékéhez, ha egy állapotminősítő-hitelesítő cég magas osztályzatot ad a vizsgált tárgyakra, ezzel biztosítva azt, hogy nem sérültek, hanem igenis jó minőségűek a szóban forgó kártyák, amelyek a vizsgálat után lezárt tokba kerülnek, így ezután csupán a direkt napfény marad az "ellenségük" a vásárlásig.

Mára pedig eljutott odáig a nemzetközi fociskártya-piac, hogy míg Európában főleg gyűjtők, addig az Egyesült Államokban és Kínában főként befektetők próbálnak hozzájutni a kártyákhoz. Utóbbiak célja, hogy egy tehetséges fiatal játékos kártyáját olcsón megvegyék, hogy aztán később, világhírű focistaként drágán eladják. (Ők még nem tanulták meg, hogy nem lesz minden évtizedben egy Messi-C. Ronaldo-páros, tehát néha túlzóak az elvárásaik.) Ennek a tetőzése a koronavírus-járvány kirobbanásakor volt, amikor nekik kellett a pénz, a sportkártya-influenszerek is népszerűsítették a tárgyakat, a fociszurkolók pedig a karanténban ülve egyre inkább beleszerelmesedtek a sportkártyákba, és a vámot/postaköltséget sem sajnálták kifizetni a kedvenceikért, így aztán a piac berobbant.

Ehhez az üzlethez természetesen kell némi szerencse is, hiszen például 

az exlipcsei Sidney Raebiger kártyájáért valaki 1500 dollárt fizetett 2021-ben, hogy aztán ma már alig pár dollárt érjenek a tehetségét eltékozló focistát ábrázoló tárgyak. 

De ennek az ellentétét érte el egy amerikai sportkártya-blogger, aki évekkel ezelőtt meglátta a potenciált Kylian Mbappéban, akiről a 2018-as vb-sorozatban megjelent Prizm-kártyája a a covid-időszakban kúszott fel pár hét alatt 4-5 dollárról mintegy 1000-re, majd azóta csökkent vissza 20-30-ra – mesélte Farkasházy Benedek. Anyagilag a legjobban tehát azok a befektetők járnak, akiknek jó szemük van egy tehetség észrevételéhez, hiszen évek alatt a sokszorosára nőhet egy őt ábrázoló kártya értéke.

A Topps Finest 2020-as Bundesliga-kártyái Gulácsi Péterről, különböző színváltozatokban
Fotó: Farkasházy Benedek

A kevés hátrány egyikét azonban az jelenti, hogy manapság nem csupán egy-két sorozatban szerepel egy népszerű focista, hanem akár már több tucatban is, a különböző gyártók különböző listái miatt pedig egyre ritkább egy-egy egyedi kártya – ebben persze segítenek a korábban már említett számozások, színváltozatok és aláírások. A gyűjtés ugyanakkor nem művelhető csak befektetői- vagy csak gyűjtői szemlélettel. A befektetőnek is tudnia kell, kibe fektet, és a gyűjtő sem árt, ha megfontoltan, a kártya vélt jövőbeli értékére tekintettel vásárol vagy cserél. Alapvető fontosságú, hogy ne a „mindenáron kell” szemlélet uralja a gyűjtőt, korlátozott anyagi lehetőségekkel is lehet lassan, évek alatt, kivárva a jó árakat csodaszép gyűjteményt építeni. Lehet csak egy országra vagy csapatra, vagy akár egyetlen játékosra szűkíteni. Vagy például egyetlen csapat játékosainak aláírtjaira. vagy csak az évtizedes kedvencekére. Egy aláírt Figo, Scholes vagy Totti például kis szerencsével 30-40 ezer forintból is elérhető idehaza, ennél pedig a védők és kapusok többnyire olcsóbbak, őket valamiért kevesebbre értékeli a piac. Évente vagy pár havonta egy-egy ilyenből is csodás gyűjteményt lehet építeni, ki mit engedhet meg magának.

Szoboszlai Dominik focis kártyái

Szoboszlai Dominik neve először 2017-ben, az U17-es Európa-bajnokságon és annak selejtezőiben vált országszerte ismertté, amikor fantasztikus góljaival előbb a horvátországi tornára, majd ott a hatodik helyre vezette a csapatot. A következő télen Salzburgba igazolt, ahol másfél szezont Erling Haalanddal együtt töltött, és mindketten itt tettek szert világhírnévre. Mindkettejük első megjelenése egy osztrák Bundesliga-matricasorban volt, amit olyan tempóban vásároltak miattuk a gyűjtők és befektetők (miután mindkettejüket szóba hozták egy nagyobb csapattal), hogy újra kellett nyomni.

A Panini Mosaic magyar focistás kártyái piros, fehér és zöld színváltozatban, a 2021-es Eb-ről
Fotó: Farkasházy Benedek

A legjobb Szoboszlai-kártyák már a Leipzighez igazolásakor is több száz dollárt értek, de 

a különlegesebbekért több ezer dollárt sem sajnáltak a gyűjtők. 

És ezek az árak csak tovább nőttek, amikor a magyar válogatott csapatkapitánya tavaly nyáron az angol Liverpoolhoz szerződött, majd ősszel a csapat húzóembere volt. A frissen megjelent Liverpool-kártyái értéke akkor tetőzött, ugyanis az idei év eleji sérülése, majd a főleg csereként való szereplése miatt az elmúlt hónapokban csökkentek a kártyák értékei, de amennyiben a németországi foci-Eb jól sikerül, majd Arne Slot alapemberként számít Szoboszlaira, úgy ismét komoly magasságokba emelkedhet a valós futballpiaci értéke, és a kártyák értéke egyaránt.

Az Eb előtti hetekben tehát senki ne adjon el Szoboszlai-kártyát, mert pár hétre-hónapra rá magasabb árat is kaphat értük. 

Pláne, ha azon a kártyán mondjuk Salzburg-mezben szerepel a magyar középpályás. Ám Magyarországon nagyon kevesen vannak ilyenek, ugyanis – mint Farkasházy Benedek is megerősítette – hazánkban a focis kártyák gyűjtése a 2016-os Eb-ig inkább csak pár tucat ember kissé lenézett hobbija volt, és az ottani siker dobta meg a gyűjtők számát, akiket a legtöbben már nem kezelnek csodabogárként. Azelőtt idehaza talán csak a harmincas években, a Szent István Csokoládégyár focistákat ábrázoló csomagolásai esetén volt népszerű a fociskártyák gyűjtése. Később, a rendszerváltás után (és még talán manapság is) az országban inkább a kosaras kártyák voltak népszerűek, amelyet még a Michael Jordan- és Dávid Kornél-féle Chicago Bulls sikerei, és az éjszakai NBA-közvetítések eredményeztek.

Magyarországon alig-alig gyűjtött valaki focis kártyákat bő tíz évvel ezelőtt, de azóta nem csak nálunk és Európában, de Kínában is hatalmas előrelépés történt: Farkasházy Benedek elárulta, hogy noha becslése szerint mostanra világszerte 300-600 millió forint értékben vásároltak fel gyűjteményi és befektetési céllal Szoboszlai-kártyákat, de

a mai napig egy kínai férfinak van a legnagyobb kártyagyűjteménye (készlete) Szoboszlairól.

A 2024-es foci-Eb egyik hivatalos gyűjtőalbuma
Fotó: Miriam Schmidt / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

A sportkártyagyűjtés tehát a világ egyik legnépszerűbb hobbija, amely eredményeképpen az albumok otthon ékesítik a könyvespolcot, vagy éppen megfelelő háttértudással és szerencsével, befektetésként gyarapítják az emberek pénzét. Farkasházy Benedek azt tanácsolja, hogy aki szeretne maga is gyűjtővé válni, az számoljon vele, hogy a ritka és keresett kártyák nem feltétlenül szerezhetők meg olcsón, viszont akár ezer vagy pár ezer forintért is szert lehet tenni csodaszép darabokra szinte bármely játékosról. Aki most szállna be, az ne sajnálja rá az időt, megfelelően járjon utána az információknak és építsen ki kapcsolatokat, hogy ne lehessen átverés áldozata. Manapság csak Magyarországon több tucat csoport létezik (elsősorban a Facebookon), ahol emberek ezrei próbálnak különböző tematikájú sportkártyákra licitálni, azokat megvenni, vagy éppen egymással kicserélni – sok mindent el lehet lesni tőlük. Emellett több, erre szakosodott üzlet is létezik (akár online, akár offline), és Budapesten és vidéken is rendszeresen tartanak börzéket több száz érdeklődővel, ahol kifejezetten sportkártyákkal is lehet foglalkozni. Az azonban már most biztosra vehető, hogy a magyar fociválogatott sikeres Eb-szereplése esetén a hazai fociskártya-gyűjtők és -kereskedők száma sosem látott magasságba emelkedik – hogy a fizikai sportkártyának továbbra is legyen helye a mára sok tekintetben teljesen digitálissá vált világban.

Kapcsolódó cikkek