A német futball megváltójának tartották, de a térde és a depressziója tönkretette

Sebastian Deisler élete nem éppen egy tündérmese. Már fiatalon felfigyeltek a tehetségére, nem volt még 20 éves sem, amikor kikiáltották a német futball megmentőjének, a következő megváltónak, aki ismét naggyá teszi a válogatottat. Azzal azonban senki sem számolt, hogy a média és a szurkolók által támasztott elvárások súlyos teherként nyomják majd a remek középpályást, aki a reflektorfény helyett csupán csak focizni szeretett volna. Deisler élete egy tragikusan fiatalon kettétört karrier története is egyben, ami intő példaként szolgálhat minden "új Messi"-ként aposztrofált futballista számára. A 27 évesen visszavonult és a nyilvánosság elől azóta is eltűnt futballista sorsáról korábbi herthás csapattársát, a magyar válogatott egykori legendás kapusát, Király Gábort is megkérdeztük.

Egy új megváltó felemelkedése

Sebastian Toni Deisler 1980 januárjában született a németországi Lörrach városában, közel a svájci és a francia határhoz. Hatévesen már aktívan focizott a Tumringen gyerek csapatában, 15 éves korára pedig már a Bundesligában szereplő Borussia Mönchengladbach együttese figyelt fel rá és szerződtette a korosztályos együtteséhez. Deisler karrierje ígéretesen alakult, azonban ez az időszak rengeteg megpróbáltatást is hozott a számára. 

A kortársai szinte kivétel nélkül magasabbak voltak nála, és hiába volt sokkal ügyesebb náluk a labdával, állandó céltáblája lett az alig 150 cm-ével a gúnyolódásoknak.

Ráadásul a fizikai paraméterei mellett amiatt is "megtalálták", mert nem voltak márkás ruhái. Saját elmondása alapján a szülei teljesen más értékrend mentén nevelték, ezért nem kapott drága holmikat. Ahogy cikkünk főhőse is fogalmaz ezzel kapcsolatban egy korábbi interjújában: 

Ma már rendkívül hálás vagyok a szüleimnek ezért, de 15 évesen ez maga volt a pokol, ami miatt sokat szenvedtem.

A megpróbáltatások ellenére a pályán nem volt ellenfele, élvezte a játékot és a tehetségének, valamint a kemény munkának köszönhetően 18 évesen lehetőséget kapott arra, hogy a felnőtt csapatban is bemutatkozzon a Bundesligában. Itt álljunk is meg egy pillanatra. 1998 nyarán úgy kezdődött el a német első osztályú labdarúgó bajnokság, hogy az ország még mindig nem heverte ki a világbajnokság által okozott sokkot. A válogatott Európa-bajnokként, a torna egyik nagy esélyeseként érkezett Franciaországba, ahol váratlanul egészen sima, 3-0-s vereséget szenvedett Horvátországtól a negyeddöntőben. A szurkolók és a szakma ezután kétségbeesetten kereste az új reményt, egy feltörekvő csillagot, aki majd ismét naggyá teszi a német futballt. 

Ahogy ilyenkor az lenni szokott, egy pazar gól vagy egy remek teljesítmény azonnal egy emberre irányítja a reflektorfényt, és ez a németeknél sem volt másként.

Amikor Deisler 18 évesen egy fantasztikus, félpályás szóló után óriási gólt lőtt az 1860 Münchennek a bajnokságban, mindenki róla beszélt.

Ugyan a Mönchengladbach kiesett a Bundesligából a szezon végén, de az addig 17 bajnokin lehetőséget kapott tinédzser középpályásért sorban álltak a csapatok. Utóbbi kifejezés ebben az esetben szó szerint volt értendő, ugyanis 26! klub jelentkezett be Deisler játékjogáért. A kiélezett versenyt végül a Hertha Berlin nyerte, nem kevesebb mint 4,5 millió német márkát fizetve 1999 nyarán a másodosztályba kiesett egyesületnek.

"Basti fantasztik" Berlinben varázsolt

"Basti nagyon fiatalon került a Herthához. Már akkor láttuk, hogy hihetetlen nagy tehetség és emberileg is fantasztikus volt." - emlékezett vissza a kezdetekre Király Gábor Deisler kapcsán. "Németország David Beckham"-je pedig olyan lehetőség kapujába érkezett, amiről minden focista álmodik. Egy top bajnokságban pályára lépni, mellette pedig nemzetközi szinten, a Bajnokok Ligájában is megmutatnia magát, kell ennél több? 

Deisler élt is a lehetőséggel, a Bundesligában 20 mérkőzésen három gólpasszt és két találatot is jegyzett és a BL-ben is hozzájárult egy gólhoz. Mellette zsenge kora ellenére is beilleszkedett a csapatba, egyik legjobb barátja az akkor a Herthában játszó amerikai Tonny Sanneh volt. A szabadidejük nagy részében együtt mozgó játékosok munkamoráljára sem lehetett panasz, ezzel kapcsolatban visszaadjuk a szót Király Gábornak: 

Emlékszem egyszer Tonny Sannehhel együtt lekéste a csapat gépét, amikor egy idegenbeli mérkőzésre utaztunk. Elmentek ketten meginni egy üdítőt és egész egyszerűen nem értek vissza a felszállásra. Már a levegőben voltunk, amikor feltűnt, van két üres hely és akkor tettük fel a kérdést, hogy Basti és Sanneh vajon merre vannak. Persze aztán a következő géppel jöttek utánunk és estére már a szálláson voltak és az edzést sem hagyták ki.

Sebastian Deisler ugyan nem lett megváltó a Herthában, de hamar megtalálta a helyét a csapatban (Fotó: BERND THISSEN / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)

Aztán a 2001/2002-es idényben megérkezett az első komolyabb sérülés, amit kisebb egészségügyi problémák előztek meg. Bastira jellemző volt, hogy még sérülten is mindenképpen focizni akart, annyira élvezte a futballt. 

"Hamburgban 4-0-ra nyertünk egy nem létfontosságú meccsen, és hiába állt még kezelés alatt, Basti mindenképpen játszani akart és pályára is lépett. Hihetetlen akarat és alázat volt benne és nagyon szeretett játszani"

 - osztotta meg gondolatait Király Gábor a 2001. októberi bajnoki mérkőzésről. Valószínűleg ennek is köze lehet ahhoz, hogy ezután a térde súlyosan megsérült, ami már majd féléves kihagyáshoz vezetett és egy rövid, mindössze két hónapos visszatérés után jött a valódi hidegzuhany, a világbajnokság előtt súlyos porckárosodást állapítottak meg az orvosok Deislernél. Emiatt a régóta várt világbajnoki debütálás nem jött össze és majdnem egy évig nem állhatott a Hertha rendelkezésére, ami nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is megviselte a még mindig csak 22 éves focistát. Az egykori berlini magyar válogatott kapus így látta ezt az időszakot:

Véleményem szerint túl sikeres lett túl fiatalon, és szakmailag ugyan teljesen érett volt a profi futballhoz, de arra nem volt mentálisan felkészülve, ami ezen a szinten az emberre vár ebben a közegben. Ráadásul ő tényleg olyan ember volt, akivel nem lehetett összeveszni, igazi csapatember, Gera Zoltánhoz tudnám hasonlítani játékstílusa és a személyisége kapcsán is. Az öltözőben is azt beszéltük, 19 évesen talán nem kellett volna a megszokott környezetéből még eljönnie.

Deisler a válogatottban egyáltalán nem tudott kiteljesedni Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP / dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit

Botrány Németországban: Titokban Münchenbe szerződött a fiatal sztár

Még a térdsérülésével bajlódott Deisler, amikor egy német újság megszellőztette, a Bayern Münchenbe igazol a Hertha sztárja. A szurkolók egyrészt dühösek voltak az árulás miatt, másrészt nem értették, miért fogadta el a bajorok egészen óriási, 20 millió márkás fizetési ajánlatát. A középpályás mind a szimpatizánsok, mind a média részéről össztűz alá került és nehezen tudta kezelni a rengeteg negatív, éles kritikát, ráadásul ebben a szélmalomharcban senki sem volt a segítségére. Deisler azzal védekezett, hogy a menedzsere arra kérte, ne hozza még nyilvánosságra az átigazolást és a fizetéséről is hallgasson. A Herthán belül így látták a játékosok a dolgot:

Az átigazolásnál a két klub részéről nem volt minden tiszta, így ez egy kicsit negatívan érintette a szurkolókat. Mi azonban inkább arról beszéltünk, Basti érett-e annyira, hogy egy ilyen Bayern Münchenben szerepeljen. Úgy gondoltuk, szakmailag nem volt korai ez a lépés a részéről, persze mi azt szerettük volna, ha nálunk marad. Az átigazolással aztán bekerült egy erős megfelelési és nem kevés eredmény kényszerrel átitatott környezetbe, Basti pedig csendes srác volt, nem szeretett a középpontban lenni, és azt sem szerette, ha róla beszéltek. Márpedig a Bayernben a magabiztosság kifelé mutatása a klub identitásának szerves részét képezte, ő pedig nem ilyen ember volt

- emlékezett vissza Király Gábor.

A német futball két korszakos ikonja a Bayernben: Ballack és Deisler Fotó: ddp images via AFP / ddp images via AFP/2005 AFP

A bajor sztárcsapatnál aztán tovább folytatódott Basti vesszőfutása, a jobb térde ismét megsérült, műteni is kellett, ráadásul 2003-ban és 2004-ben a fizikai sérülések mellé a lelkiek is megérkeztek, ekkor depresszió miatt több mint félévet nem focizott a Bayern új középpályása. Ha az olvasó ezen a ponton úgy gondolja, ennél több szerencsétlenség már biztos nem érte Deislert, akkor sajnos el kell, keserítsük. 

Pont, amikor már úgy tűnt, hogy testileg és lelkileg is minden összeállt, 2006 márciusában ismét közbeszólt a jobb térde. Ezúttal 240 nap kihagyás volt az ítélet és ismét egy elbukott, ráadásul hazai rendezésű világbajnokság, ahol a német szurkolók Deisler nevét akarták sokszor hallani, nem pedig a brazil Ronaldóét. 

27 évesen sokkolta a világot

2007 januárjában a Bayern München Dubaiba érkezett a téli edzőtáborába. Uli Hoeness, a bajorok akkori elnöke is elkísérte a csapatot, és utólag elismerte,  minden egyes nap le kellett, hogy üljön Deislerrel beszélgetni, mert a játékosnak annyira elege volt már az általa korábban rajongásig szeretett futballból, hogy ki akart az egészből szállni. 

Ez egészen az utolsó előtti napig így ment, amikor éjjel megcsörrent Hoeness telefonja a szobájában. Deisler volt az, azonnal beszélni akart vele. Az elnök áthívta a lakosztályába, ahol a focista elmondta, nem tudja ezt tovább csinálni, befejezte.

Ezután hajnalig folytatódott az eszmecsere, amelynek a végén Hoeness felajánlotta, hogy aludjon nála a másik szobájában. Másnap reggel aztán Deisler olyan teljesítményt nyújtott az edzésen, amivel messze kiemelkedett a többiek közül. Az elnök ekkor azt gondolta, jól van, akkor ennek a vitának vége. Nos, nem egészen így lett. 

Miután leszállt a csapat gépe Németországban, még a reptérről kifelé menet Deisler odament Hoenesshez és azt mondta: "Nem akarok többet focizni." A bajorok vezetője megdöbbent ugyan, de belátta, ezt a csatát elvesztette, így hamarosan összehívott egy sajtótájékoztatót, ahol bejelentették, az ígéretes pályafutásnak vége. 

Ahogy később maga az érintett is fogalmazott: "A végére üresnek, fáradtnak és öregnek éreztem magam." Súlyos szavak a német futball megváltójának kikiáltott emberétől, aki nemcsak a profi labdarúgás színpadáról tűnt el teljesen, hanem a nyilvánosság szeme elől is. 

Deisler részéről ez egy teljesen tudatos döntés volt, egyrészt elege lett abból, hogy az életének minden pillanatát emberek milliói követik és mindenféle elvárásoknak kell, megfeleljen, másrészt egy olyan életet akart magának, amire csak és kizárólag neki van ráhatása, ő döntheti el, mit és mikor szeretne. 2009-ben erről és a labdarúgó pályafutásáról is bővebben írt az önéletrajzi könyvében, ahol őszintén megvallja, mennyire nehezen viselte a testi és a lelki sérüléseit, amelyek a karrierje alatt sújtották.

Deisler kapcsán rengeteg kérdést fel lehetne tenni, de leginkább a Mi lett volna, ha...? felvetésre kíváncsi mindenki, azaz, másképp is alakulhatott volna-e ez a pályafutás, ha hagyják még érni az ifjú tehetséget az első komolyabb csapatában, vagy ha nem aggattak volna olyan súlyos terheket a nyakába, hogy neki kell megmentenie a komplett német labdarúgást? Ezzel kapcsolatban legyen Király Gáboré az utolsó szó:

Toni Kroos példáját tudom említeni, ő volt kölcsönben a Leverkusennél már a Bayern játékosaként, és utána tudott nagy karriert csinálni Madridban. Őt hagyták, hogy kiteljesedjen és a saját tempójában megérjen, nem siettették nála a dolgot. Ez a nagy különbség Toni és Basti pályafutásában, és emiatt érhetett fel az előbbi a csúcsra.