Egy hónap alatt 51 meccs még az edzettebb fociőrülteknek is képes megfeküdni a gyomrát, a sportágban kevésbé járatosak, pedig előszeretettel húzzák a szájukat, ha nem minden meccs 5-4-re végződik. Valahol persze nekik is igazuk van, mert ilyen meccsből pont egy sem akadt, de azért a minden idők legótvarabb, nézhetetlen trágyadomb, hulladék az egész megközelítés is erősen túlzó. Most, hogy már a távolból tekinthetünk vissza, talán még arra is vetemedhetünk, hogy azt mondjuk: nem volt ez annyira rossz.
Végülis az 51 meccsen született 117 gól, ami 2,29-es meccsenkénti gólátlagot jelent, ez pedig messze nem kirívóan alacsony.
Képzeljék csak el, hogy az 1968-as tornán (a cetanaccio fénykorában, Olaszországban, hol máshol) 1,14 volt a gólátlag, de az 1996-os (2,06), az 1992-es (2,13) vagy az 1988-as (2,27) tornán is elmaradtak a mostani számoktól. Az 1976-os 4,75-ös átlagra mi is könnyes szemmel nézünk, de olyan már soha többé nem lesz, ebbe bele kell nyugodnunk.
Az Eb nagyszerűen indult, hiszen a német-skót meccs hat gólt (5-1) hozott, és
a mieinket is felvonultató A csoport első két meccse a maga 10 góljával becsülettel megadta az alaphangot a továbbiakhoz.
Kár, hogy süketekkel volt teli a többi csoport és nem hallották meg. A C csoport hat meccsén például összesen 7 gól született...
Ugyanebben a négyesben játszottak többet is a torna legrosszabb meccsei közül, amely tényleg felért egy kínzással. Az angol-dán, a dán-szerb és az angol-szlovén is olyan bűnrossz volt, hogy csak üveges tekintettel tudtuk bámulni a képernyőt. Az utolsó fordulóban játszott két borzalmas 0-0, és az angol illetve a szlovén csapat öröme a lefújás után még
fel is dühített bennünket, hiszen pofátlanul használták ki, hogy egy békés döntetlennel mindketten biztosan bejutnak a nyolcaddöntőbe.
Dicséret jár az F csoportnak is, de a Georgia-Portugália 2-0-s végeredményét ugyancsak nehezen tudtuk megemészteni, még, ha később láthattuk is, hogy ez a portugál csapat alaposan túl lett becsülve. De ebben a csoportban csak esett 6 meccsen 17 gól, ráadásul az itt játszott török-grúz (3-1) az Eb egyik legjobb, de egész biztosan legszórakoztatóbb meccse volt. És kaptunk új csillagokat is.
El kell fogadnunk, hogy azok a csapatok, amelyek egy nagy tornára, Eb-ra, vb-re győzelmi reményekkel érkeznek, nem fognak megszakadni, amíg nem muszáj. Ez alól üdítő kivételt jelentettek a spanyolok és hazai pályán bizonyítani akaró németek, míg a portugálok és a hollandok olykor-olykor villantak, az angolok szinte csak akkor fociztak, amikor hátrányba kerültek (és rögtön kiderült, hogy tudnak is focizni),
a franciák és belgák pedig kis túlzással még akkor sem, amikor már nagyon muszáj lett volna.
Bezzeg az úgynevezett kicsik!
Georgia látványos kontrafocijára mindenki rácsodálkozott, ahogy az osztrák Red Bull-alapú már-már totális focija is elég volt a nyolcaddöntőkig, a csehek kőkemény és helyenként szórakoztató focival estek ki, míg a törökök ilyennel jutottak a legjobb nyolc közé, ahogy Svájc is hozta a megszokott, jól kitalált, masszív játékát.
Aligha van olyan tippjáték, ahol a tippelők nagy része nem hármuk közül az egyiket tette meg gólkirálynak. Utólag belegondolva, ez csak a fracia sztár, azaz Kylian Mbappé esetében volt reális, hiszen Ronaldo ugyan 35 találattal gólkirály lett a szaúdi bajnokságban, de az ugye egyrészt a szaúdi bajnokság, másrészt pedig a portugál zseni már a 40-et tapossa (2025. február 5-én tölti be), míg Lewandowski hosszú sérülés, rengeteg kihagyás után inkább csak az ellenfelek ijesztgetésére volt jó.
A lengyel sztárcsatár nem meglepő módon egyetlen tizenegyes értékesítésével zárt, ahogy Mbappé is, ami már annál inkább váratlan volt, de neki legalább van egy gólpassza is.
Ronaldo régi önmaga árnyékaként számos helyzetet kihagyott, és életében először rúgott gól nélkül távozott egy nagy tornáról.
Ujjal mutogatni rájuk, hogy ez milyen égő, nem lenne tisztességes a fantasztikus karrierjük fényében, de mindenképpen szomorú volt látni, ahogy szenvedtek a gyepen.
Az ötszörös aranylabdás portugál sztárról írunk majd bővebben is a napokban, most csak annyit jegyezzünk meg, hogy ugyan a nyaralós képein még mindig úgy néz ki Michelangelo márványból faragott istenei, de focista szerelésben már nem egyáltalán nem tudja azt nyújtani a pályán, amit Portugália 10,5 millió lakosa vár tőle meccsről meccsre.
A tökéletes atlétán is fog a kor, már nem olyan gyors, mint régen, nem jönnek be a cselei, ha helyzetbe kerül képes elbizonytalanodni, és miután a társak láthatón mélységesen tisztelik és minden áron gólt akarnak vele rúgatni, még a portugál támadójáték élét is elveszi. Nem kellene egy gyönyörű karriert kövenként lerombolni...
Bízzunk benne! A nagy öreg, azaz Ronaldo után foglalkozzunk a torna egyetlen igazi felfedezettjével, Yamine Lamallal! Az FC Barcelona és a spanyol válogatott ifjú szélsője, éppen csak betöltötte a 16-ot, amikor 2023. augusztus 13-án pályára lépett a La Liga 1. fordulójában a Getafe otthonában. A következő fordulóban a Cádiz már kezdő volt, és amikor a 85. percben lecserélték, az egész stadion, beleértve a vendég szurkolókat is, állva tapsolta meg. Ha a Barca nem kerül anyagi válságba, lehet, hogy még éveket kellett volna erre várnia, így viszont az előző idényben egy kivételével valamennyi bajnokin pályára lépett, 12-szer kezdőként és öt góllal zárt.
De még így is meglepő volt, hogy Luis de la Fuente beválogatta az Eb-keretbe. Németországban azonban gyorsan kiderült, hogy nem hiába került a keretbe. Rögtön az első csoportmeccsen pályára lépett és gólpasszt adott (mindkettő Eb-korrekord), majd adott még kettőt a torna során, utólsó egyenesen a döntőben. Ő lett legfiatalabb játékos az Eb-n, a legfiatalalbb gólpasszt adó, a legfiatalabb gólszerző (a franciák elleni Eb-elődöntőben!), a döntők történetének legfiatalabb játékosa 17 évesen és 1 naposan, és persze a döntők legfiatalabb gólpassz kiosztója. Yamal előtt óriási karrier áll, és, ha nem is lesz az új Messi (soha senkiből nem lesz új Messi, csak szólunk), de korszakos játékos lehet belőle, az nem is kérdés.
El ne menjünk szó nélkül a magyar válogatott szereplése mellett! A mieink sorozatban harmadszor jutottak ki a tornára, ezúttal ráadásul pótselejtezni sem kellett, mert simán nyertük a selejtező csoportunkat.
Marco Rossi abból főzött, amije volt és van: egy sztárjátékosa, Szoboszlai Dominik személyében,
két jó kapusa (Gulácsi és Dibusz), valamint egy-egy Bundesliga-szinten is jónak számító védője (Orbán Willi) és támadója (Sallai Roland). Erre a gerincre kellett felépítenie egy olyan csapatot, amelyik képes lehet a csoportból való továbbjutásra.
Rossi, minden nehézség ellenére nem végzett rossz munkát, és továbbjutás ugyan nem sikerült, de a magyar csapat emelt fővel utazhatott haza a tornáról. Svájc ellen sokan talán jobb eredményre számítottak, de látszott, hogy a házigazda ellen szinte végig vezető, majd a nyolcaddöntőben a címvédő olaszokat hazaküldő svájci csapat jobb a miénknél.
A kapitánynak folyamatosan variálnia kellett védelmet, amiből az első meccs után, a Rossinál egyébként alapembernek számító, de erősen meccshiányos Lang Ádám és Szalai Attila is kikerült. Ezúttal Orbán sem volt az a magabiztos vezér, mint korábban, de,
ami igazán szembetűnő volt, hogy a középpályán alig-alig tudtuk megtartani a labdákat, anélkül pedig nehéz támadást építeni.
Szoboszlain - hiába nem mondta egyetlen szóval sem - látszott az Izrael elleni utolsó felkészülési meccsen összeszedett combsérülés, nagyon messze volt a valós tudásától. A horrorsérülést szenvedő Varga Barnabást pedig a legrosszabbkor, a skótok elleni sorsdöntő meccsen vesztettük el. Tulajdonképpen szinte csak Sallai Roland tudta hozni magát, akit több helyen is dicsértek.
Viszont még így is nagyon közel volt a továbbjutás, még, ha a skótok elleni 1-0-s győzelem után már nem a mi kezünkben volt a sorsunk, hanem a többi csoport eredményeit kellett figyelnünk. Az olaszok utolsó másodperces horvátok elleni döntetlenje után örültünk,
az angolok szlovénok elleni vérlázító 0-0-ja után dühöngtünk, az E csoport utolsó fordulós két döntetlenje papírforma volt
(az ukránok az Eb-k történetében elsőként zúgtak ki 4 ponttal), a csehek, ahogy kell kikaptak a törököktől, viszont portugálok Georgia ellen 2-0-s veresége után alighanem sok tévé került a szeméttdombra...
A mieink így végül két vereséggel és egy győzelemmel, 2-5-ös gólkülönbséggel zártak, és nem jutottak tovább a csoportból. De szégyenkezni nem kell, csak menni tovább előre!
Ha már ott volt a csapat, csak nem jött haza egy rekord nélkül. A katari-vb megmagyarázhatatlan hosszabbításait idéző magyar-skót csoportmeccsen Varga Barnabás sérülése miatt valóban alaposan rá kellett pakolnia a 90 percre az argentin vendégbírónak, Facundo Tellónak. Így történhetett meg, hogy Csoboth Kevin a rendes játékidő 100. percében lőtte a mieink győztes gólját. Márpedig rendes játékidőben ennél később még soha nem született gól a foci-Eb-k történetében.
Évek óta videobírózunk már, de még mindig rengeteg vitát generál a monitor előtt ülők ténykedése. Ezúttal is volt téma bőven, amit ebben a remek a cikkünkben alaposan körül jártunk már. Ismétlésként csak annyit, hogy Gündogan Orábnon bemutatott lökését a mezőnyben lefújták volna, a német-magyaron nem fújták és gól lett belőle. Romelu Lukakutól összesen három gólt vett el a VAR, ennyi találattal hatan osztoztak a gólkirályi címen.
Ami tizenegyest érő kezezés volt Joachim Andersen esetében (akitől egy perccel korábban vettek el egy gólt les címén), annak a sokszorosa nem volt az Marc Cucurellától
a németek ellen (ahol egyébiránt 15 sárgát és egy pirosat osztott ki Anthony Taylor játékvezető.
A játékvezetők a mezőnyben maguktól is rengeteg rossz, de minimum vitatható ítéletet hoztak, így a labdák örökös fejlesztgetése helyett inkább ezzel kellene kezdeni valamit.
Nem múlhatott el botrányok nélkül ez a nagy focitorna sem. Kezdődött rögtön az első magyar érdekeltségű meccsel, amikor egy sok-sok magyar drukkert szállító gép csak közel két óra késéssel tudott elindulni Budapestről. A csoportkörben állandó problémát jelentettek a szerb, a horvát és az albán csapat meccsei, amelyeken rendre obszcén, helyenként nyomdafestéket is nehezen tűrő rigmusok hangzottak, újságírók vetkőztek ki magukból, és a szerbek már a visszalépésükkel is fenyegetőztek, amennyiben nem lép az UEFA.
Alaposan megnehezítette a rendezők dolgát és a szurkolók életét a szokatlanul sok eső. Dortmundban még a német-dán nyolcaddöntőt is félbe kellett szakítani egy vihar miatt, melynek során vízesésszerűen ömlött a víz a BVB Arena több pontján is. De ugyanitt füleltek egy fickót, aki egy gyanús hátizsákkal a hátán mászkált a tetőszerkezetet tartó vastraverzen.
Voltak persze utcai verekedések is: hol a rendőrök vertek szerb huligánokat, hol csak egy járókelő tette ugyanezt, de komoly bunyók voltak az angol-holland elődöntőt felvezetéseként is.
Mindent összevetve azonban nagyon jó volt a torna hangulata. Minden meccset telt ház előtt játszottak, és a szurkolók döntő többsége valóban szórakozni akart, ha már Németországig utazott. Így az egész világ láthatta az együtt söröző magyar és skót szurkolókat, a Southgate-hasonmás német rendőrnek éneklő angolokat, az angol drukkereknek játszó holland rezesbandát, és a csapatuk színeibe öltözött drukkerseregek vonulásait.
A tornán során több nagy klasszist is utoljára láthattunk válogatott mezben, de volt olyan is, akinek a karrierje ért véget egy meccs lefújásának pillanatában. Utóbbiak közé tartozott a németek irányítója, Toni Kroos, aki jószerével csak a hazai rendezésű torna kedvéért tért vissza a nemzeti csapatba. A 34 éves klasszis a spanyolok ellen 2-1-re elveszített negyeddöntőben lépett pályára utoljára, mint profi focista.
Egyelőre csak válogatott mezben lépett le a nagy színpadról a horvátok aranylabdás zsenije, Luka Modric, aki szeptemberben már 39 éves lesz, de a Real Madridban még lehúz egy évet, immár csak kiegészítő emberként. Ő a csoportkör utolsó fordulójában az olaszoknak lőtt góllal köszönt el. Ugyancsak nem látjuk többé válogatott mezben Pepét, a portugál védelem 41 éves oszlopát, akinek a franciák ellen tizenegyesekkel elveszített negyeddöntő volt a hattyúdala. A spanyolok ikonja, Jesús Navas is utoljára volt válogatott a franciák elleni elődöntőben, ő az Eb-trófeát lengetve köszönt el a szurkolóktól.