Nem tudnak saját válogatottjuknak szurkolni a németek

Ami működik a kluboknál, az nem működik a német válogatottnál. Hiába a rengeteg fekete, piros, arany trikolór a lelátón, mégsem beszélhetünk valódi szurkolásról, valódi szurkolótáborról és igazi focihangulatról. De ennek is megvan az oka.

Szemre tetszetős a német szurkolók megjelenése válogatottjuk meccsein, hiszen hazai pályán ilyenkor rendre beborítja a stadiont a fekete, piros, arany trikolórok erdeje. De érezni lehet, hogy valami nem stimmel, mert a hangulat nem olyan, mint a Bundesliga-meccseken, egy-egy Bayern-, Dortmund-, Köln- vagy Eintracht Frankfurt-meccsen. A Helsingin Sanomat finn oldal erre az ellentmondásra kereste a választ, és úgy tűnik, hogy meg is találta.

A baj az lehet, hogy a külsőségeket nem a szurkolótábor intézi. A lelátón megjelenő drapéria jellemzően a csapat főtámogatójától érkezik, a zászlókat pedig a német szövetség (DFB) osztja szét, készíti ki a székekre a meccs előtt.

Mintha két különböző futballvalóságban rendeznék a válogatott és a klubok meccseit. "Miért nem tudják szeretni a németek a németeket?" - teszi fel a kérdést a HS cikke.

"Németország igazi fociország, ez nem is vitás. De, ha az Európa-bajnokság közeledtével óriási futball-lázra számítanak, hát nagyon tévednek. Mert a válogatott nem olyan, mint a klubcsapatok. 

A kluboknál országszerte, szinte mindenhol emelkedik a nézőszám, fergeteges a hangulat, a csapataink pedig sikeresek az európai porondon. Ezzel szemben a válogatott meccsein szinte semmilyen hangulat nincs

 - mondta a lapnak a würzburgi egyetem focival és szurkolói kultúrával foglalkozó professzora, Harald Lange, aki évek óta foglalkozik a kérdéssel, hogy a német szurkolókat miért nem hozza lázba a német válogatott.

Borussia Dortmund fans, now. 🟡⚫️👏🏻 #BVB

🎥 @BVB pic.twitter.com/EWpiRy7CWF

— Fabrizio Romano (@FabrizioRomano) May 27, 2023

"A kollektív azonosulásról van szó" - mondja a professzor, és hoz is egy, a finn szívnek kedves példát, miszerint, ha egy finn síző nyer, akkor az egész ország mögé áll. "Egy közülünk, mondják ilyenkor. És, ha nem nyer, akkor mindenki szomorú. Nem egy komplikált dolog, tulajdonképpen ez a sport, a szurkolás eszenciája. Ami remekül működik a klubok esetében, viszont eltűnt a válogatott környékéről. Megtört a kollektív azonosulás" - mondja Lange.

Nacionalizmus vagy hazaszeretet?

A kutya az elvesztett második világháborúnál van elásva. A németeket azóta is gyötri a kollektív bűntudat, pedig nagyon sokat tettek azért, hogy ez ne így legyen. Még mindig sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a hazaszeretet kimutatása egyenlő az országot egykor a vesztes háborúba sodró nacionalista gőggel. Ezért aztán helyi, regionális vagy akár tartományi szinten nagyon is jelen van a büszke öntudat, de nemzeti mértéket egyszerűen képtelen ölteni.

A fekete, piros, arany  kellékeket, kalapokat, sapkákat sálakat minden további nélkül hordják a drukkerek, de például 

a Német Kupa berlini döntője előtt alig néhányan énekelték az ország himnuszát, még olyan is volt, aki fütyült közben.

 El tudjuk ezt képzelni egy olasz, francia vagy angol himnusz esetén? Pedig ezek az országok is nagyon sokszínűek a lakosságot, a nyelvjárásokat és a régiókat tekintve.

A cikk azt is megjegyzi, hogy míg sporteseményen minden további nélkül lehet lobogtatni a német zászlót, addig, ha valaki egy ilyennel jelenik meg a hétköznapokban, arra, különösen az egykori NSZK tartományaiban, rögtön rásütik, hogy a szélsőjobb szekerét tolja.

Valami megváltozott a sikerek után

A 2006-os hazai rendezésű világbajnokság és csapat bronzérme, még, ha keserű is volt egy kicsit az olaszokkal szemben elveszített elődöntő után összekovácsolta az ország lakóit, beleértve a válogatottat is, és egészen a 2014-es vb-diadalig meg is maradt ez az eufórikus hangulat. Aztán viszont valami történt.

Szurkolók tízezrei ünneplik a vb-győztes német csapatot 2014 nyarán Berlinben
Fotó: AFP

És persze, hogy a pénz áll a háttérben. A minden korábbinál népszerűbb DFB ugyanis megpróbálta ezt a népszerűséget eurosítani, magyarán pénzre váltani. Ekkor lett a csapat neve Mannschaft, amivel nem igazán barátkoztak meg a szurkolók, mert messziről üvöltött róla, hogy reklámcélokat szolgál. És idővel a helyzet csak rosszabb lett. 

Aki jegyet akart a válogatott meccseire, annak be kellett lépnie a Coca-Cola által szponzorált szurkolói klubba, miközben a válogatott egyre drágább hotelekben lakott és még a Stuttgarttól egy kőhajításnyira, 200 kilométerre lévő Baselbe is repülővel utazott.

 A válogatott elszakadt a szurkolóktól, akire már mint csak vásárlóként tekintettek a DFB irodáiban. Ezek után nem csoda, hogy a 2018-as vb-lebőgés, a csoportból való kiesés után, a szurkolók simán hátat fordítottak a Mannschaftnak.

"A szurkolókkal való kapcsolat a minden. Az, hogy ez "a mi csapatunk", és a pályán lévő 11 focista a "mi fiunk". Ez a kapcsolat tört meg" - mondja Lange professzor.

Vajon értik, hogy mi történik?

"Nem hinném, hogy a DFB irányítói megértik, hogy mi történt. Ezúttal is mindent egy lapra tettek fel: a sikerre. Azt hiszik, ha a csapat sikeres lesz, a szurkolók ismét mögé állnak és minden olyan lesz, mint régen. De nem így kell kapcsolatot építeni a drukkerekkel. 

Meg kéne érteniük, hogy az igazi szurkolóknak a siker csak másodlagos, mert ő mindig szurkol a csapatnak, vereség esetén pedig együtt szenved vele. Ettől lesz értékes egy szurkolói kultúra.

 Nem biztos, hogy a végtelenségig mantrázott "mi csapatunk" szlogen önmagában elég ehhez" - monda a professzor.

Aki szerint ezt az összetartozást (we-spirit) lett volna hivatott erősíteni a válogatott kerethirdetése körüli felhajtás, amikor naponta csak egy-két focistát neveztek meg az Eb-keretből, őket is a közösségi felületeken keresztül, ilyen-olyan videós (amúgy meglehetősen kreatív) formában.

"Remek csapat. Ugyan én állítottam össze, de ez a mi csapatunk" - mondta egy újabb reklámszlogennek beillő üzenetet megfogalmazva Julian Nagelsmann, szövetségi kapitány. Mégis úgy tűnik, hogy kezd leesni a tantusz a szövetség vezetőinek. Tavaly megszüntették a szurkolói klub monopóliumát a jegyvásárlások terén, és a drukkerek által létrehozott szurkolói csoportokra bízták magukat. Pillanatokon belül több mint 150 klubnál alakultak szurkolói csoportok.

"Szeretnénk egy egyedi szurkolói kultúrát kialakítani, de tisztában vagyunk vele, hogy ez valójában nem a mi dolgunk, mert ezt a kultúrát maguk a szurkolók alakítják ki idővel" - mondta a legendás futball-kiadvány, az 11Freunde Eb-különszámában Andreas Rettig, a DFB igazgatója. De azért ez nem megy olyan könnyen. Hiába verte meg a csapat márciusban a vb-ezüstérmes franciákat és az ősi rivális hollandokat, a stadionok hangulata leginkább egy ballett-előadást idézett. Ezt a válogatott csatára, Nicolas Füllkrug is szóvá tette utóbbi meccset követően.

A csapat is igyekszik visszatérni a földre. A német játékosok köszönték, de nem kérnek Eb-jutalmat, azt inkább a futsal szövetség használja majd fel utánpótlás-képzésre. Julian Nagelsmann az Eb-edzőtáborban tartott első beszédében gyerekkori klubjával példálózott, és elmondta, hogy annak idején egészen biztosan nem a pénzért és közösségi médiában szerzett követőkért kezdett játszani. A kapitány éppen ezért azt szeretné, ha csapata visszahozná a látványos támadófocit, ezzel együtt pedig az örömöt a játékba.

Ami szép dolog, de még így is nagyon sokan vannak, akik az elmúlt évek kudarcai, botrányai, a DFB körüli gyanús ügyek miatt egyáltalán nem várják az Európa-bajnokságot. A következő nagy feladat az ő meggyőzésük lesz, amihez nagyszerű alapot adhat egy újabb "nyári tündérmese", ahogy egykor a 2006-os vb-t nevezték.

Kapcsolódó cikkek: