Csak itthon nem világhírű a világ legjobb akrobatikus műkorcsolyázója

Nádas Ádámnak, amikor nagy ritkán Magyarországon tölt néhány napot, úgy kell egy kis szabad jégfelületért könyörögnie, hogy gyakorolni tudjon, miközben az amszterdami Schiphol repülőtér az őt ábrázoló óriásplakátokkal van kitapétázva, ha éppen Hollandiában lép fel. Mexikóban pedig naponta húszezren váltanak jegyet arra a show-ra, amelyiknek ő és csapata az egyik fő attrakciója.

Nem hallott még Nádas Ádámról és az Acro Ice akrobatikus műkorcsolya csapatról? Ne ostorozza magát, nem ön az egyetlen idehaza. Persze, ha Nyugat-Európában, Észak-Amerikában, Mexikóban vagy Dél-Koreában él és szereti a műkorcsolyát, a show-t és a modern cirkuszi látványosságokat, akkor kizárt, hogy ne találkozott volna a 27 éves hatvani származású fiatalemberrel, aki a hosszúnál is hosszabb utat járt be, míg a szakma csúcsára ért. Mert most kétségtelenül ott van: aki, ha nem is könnyen, és egy már futó szerződés miatt is, de képes nemet mondani a Cirque du Soleilnek, az igazi világsztár.

Nádas Ádám nem tűnik világsztárnak, pedig az Fotó: Csudai Sándor - Origo

Az újpesti Pólus Center kis jégpályáján találkoztunk Ádámmal még november elején, amikor pár napra hazalátogatott. Nem sűrűn van ilyen, de, ha igen, akkor sem telhet el nap edzés nélkül, formában kell maradni, gyakorolni kell a kunsztokat, még ha a körülmények nem is a legideálisabbak Budapesten. „Kicsi a jég, de jég, és ez a legfontosabb – mondja egy szűk órányi korizás után Nádas Ádám. – Amikor itthon vagyok, ez a legnehezebb feladat, jeget találni, ahol tudok gyakorolni. Voltunk már több helyen, de előbb-utóbb, mindenhol falakba ütköztünk, kivéve itt, ahol mindig szívesen látnak.”

A Pólus Center jegén kedvére gyakorolhat Fotó: Csudai Sándor - Origo

De miért baj az, ha egy műkorcsolyázó műkorcsolyázik a jégen, adjuk az értetlent.

„Azért, mert, amit én csinálok, az valóban veszélyes. Nem csak annak látszik, az is. És a legtöbb jégpálya üzemeltetője nem szívesen vállalja a kockázatot, hogy esetleg náluk történjen egy súlyos baleset, amit meg is lehet érteni. Ugyanakkor nekem még nem volt komoly balesetem. A hozzám hasonló profiknál nem mondom, hogy nem történik baleset, de sokkal ritkábbak a komolyabbak. Megtanulunk már gyerekkorban esni, tompítani, egy esetleges esés közben is koordinálni a testünket, hogy legkevésbé érjen minket sérülés. Szemben azokkal az amatőrökkel, akiket az üzemeltetőknek inkább jobban kellene félteniük,

ők törik el a lábukat, esnek a fejükre, és mennek át egymás kezén, ujjain,

mert nem képesek kikerülni egymást sem olykor, és miattuk fordul naponta négyszer a mentő.”

Nem miatta fordul naponta négyszer a mentő Fotó: Csudai Sándor - Origo

Nádas Ádám négyévesen állt először jégre, ami alatt egy fellocsolt teniszpályát kell érteni, ahol bizony komoly ügyességre volt szükség, hogy a gyerkőc talpon tudjon maradni. Innen a Hatvanhoz közeli Selypen működő kis jégkorongcsapathoz vitt az útja, majd 14 évesen Budapestre került, ahol némi balszerencse után végül csak szerencsés fordulatot vett a pályafutása.

„A MAC csapatában kezdtem edzésre járni, de néhány hónap után beláttam, hogy nem fog menni. Nem szerettem a közeget, nem szerettem oda járni, mást akartam csinálni. Anyukám el is vitt egy jégtánc oktatóhoz,

aki meg sem nézett, azonnal elküldött, azzal, hogy már menthetetlenül túlkoros vagyok a váltáshoz.

Ugyanígy jártunk a következő tanárral is, majd végül a harmadik helyen, az MTK-nál befogadtak, és Világos Beáta elkezdett velem foglalkozni."

A rekreációs edzéseket tartó, azaz hobbi jellegű, de élsportnak versenyzőket kinevelő edző meglátta Ádámban a tehetséget és az elhivatottságot, így itt tanulhatta meg az alapokat, és azóta is tartják egymással a kapcsolatot.

Ezek már nem az alapok: könnyedén emeli ki barátnőjét, egy holland korcsolyázó lányt Fotó: Csudai Sándor - Origo

A szerencsés véletlenek sora azonban itt nem ért véget, sőt még csak ezután lendült bele igazán a forgatókönyvíró.

„Másfél éve korizhattam, amikor a Városligetben egy hétköznapi közönségkorcsolyázáson egy idősebb férfi megszólított azzal, hogy szerinte nagyon ügyes vagyok, és hallottam-e, hogy a Jégszínháznál éppen toborzás van, meg kellene próbálnom. Kiderült, hogy valóban csapatot gyűjtöttek, ugyanis elvállaltak egy dubaji túrát, amire viszont nem volt elég emberük, mert le voltak szerződve a Sztárok a jégen című tévés műsorhoz.”

Ádám elment a castingra, ahol megfelelt, felvették, és pár hét elteltével már Dubaiban korcsolyázott a Jégszínház színeiben. „Nem kell nagy dologra gondolni, mert utolsó kóruskorcsolyázó voltam, azaz nem igényelt nagy technikai tudást, viszont, miután hazajöttünk, egy lánynak és nekem állandó szerződést kínáltak, amit el is fogadtam."

Így lett belőle profi műkorcsolyázó, és ekkor már a napnál világosabban látta, hogy semmi mást nem akar csinálni.

Csak korizni akart, semmi mást Fotó: Csudai Sándor - Origo

Végre sínre került az élete azok után, hogy a súlyos diszlexiája miatt 14 évesen Budapestre kellett költöznie, hogy egy speciális iskolába járhasson, ahol viszont nem tudta elviselni a kollégiumi légkört, így inkább a Déli-, majd a Keleti-pályaudvar mellett lakott egy munkásszállón. A középiskolát végül magántanulóként fejezte be, mert a dubaji túra után a korcsolya került az első helyre. „Négy évig voltam a Jégszínháznál, és mindent meg akartam tanulni. Szinte éjjel-nappal bent voltam, gyakoroltam, hogy minél jobb legyek. Az sem érdekelt, ha csak a fizetésem felét kaptam meg, vagy éppen egyáltalán nem tudtak fizetni a sokszor nagyon súlyos anyagi gondok miatt, én tanulni és fejlődni akartam."

Olimpia helyett kibontakozás

Ádám nap mint nap olimpiai és világbajnokok között lép fel, úgy, hogy ő maga soha nem indult egyetlen versenyen sem. De mint mondja, soha nem bánta meg, hogy nem az élsport felé kanyarodott a korcsolyázó karrierje. Nem tetszett neki a pontozás szubjektivitása, az pedig még kevésbé, hogy a versenysportban nem lehet teljesen kibontakozni. „Sok dolgot egyenesen tiltanak, amire én ma a műsoraimat építem. Ami engem éltet, az nem a sémák szerinti a korcsolyázás, a kitörés a keretek közül, ami most a munkám, az mind-mind tilos ott."

Bátorság, szerencse és átvirrasztott éjszakák. A következő oldalon indul csak be igazán Nádas Ádám karrierje, azaz érdemes lapozni!