Kis falumból Monacóba mentem, nagyherceggel teqballozni kezdtem

Vágólapra másolva!

Az Origo sportrovatának nyolc munkatársa emlékezik vissza a 2017-es évre - szubjektíven. A történeteket sajtó alá rendezte, a kilencedik tag, Lantos Gábor.

Kovács Gábor: Öt perc Figóval

Gyanútlanul aludtam csütörtök reggel, amikor egyszer csak megcsörrent a telefonom. A rovatvezető volt az.

Szevasz, papa, tudom, hogy alszol, de hétfőn mehetsz Monacóba. Ott lesz Figo, Simao, Gallas, Karembeu".

Váratlanul ért, de ilyenre nem mond nemet az ember. Az apropó a teqball volt, egy magyar focitalálmány, ami a monacói Sportel fórumon mutatkozott be II. Albert monacói hercegnek. A fő programnak a 2016-os portugál–francia Eb-döntő visszavágója számított, de a nemzetközi szövetségnek (FITEQ) nem csak emiatt volt fontos az esemény: már konkrét tárgyalásokat folytattak nemzetközi kupák és bajnokságok közvetítési jogainak eladásáról is.

Figo is jól nyomta Monacóban Forrás: Nemes Tamás

A szövetség először az All-stars világbajnokságot szeretné felfuttatni, ezért is hívtak meg olyan korábbi sztárfutballistákat, mint például Figo, akivel már rögtön az első napon, a Fairmont-hotel bejáratánál összefutottam. Akkor még kicsit morcos volt, de egy szelfire így is rá tudta őt venni az egyik portás. Másnap már jókedvűen érkezett meg a délelőtti – rögtönzött – bemutatóra:

Albert hercegnek annyira megtetszett a teqball, hogy ingben és vászonnadrágban is összeállt egy menetre a játékosokkal.

Ebéd után játszották a portugál–francia meccset, amit eredetileg kétszettesre terveztek (egy szett 12 nyert pontig tart). Végül négy lett. Az első kettőt Figo és Simao nyerte, de újra és újra esélyt adtak Gallaséknak a szépítésre. Valójában viszont nem erről volt szó. „Egyszerűen csak nem tudtuk abbahagyni” – mondta Figo az interjú alatt. Később én is tapasztaltam ugyanezt. A magyar futsalos fiúk megengedték, hogy beálljak játszani kicsit, de az a kicsi aztán több mint két óra lett. „Nem gondoltuk volna, hogy még itt leszel, amikor visszajövünk. Ugye, hogy nem lehet abbahagyni” – jegyezték meg a srácok, akik hétfőtől csütörtökig, szinte megállás nélkül teqballoztak a rendezvény bejáratánál felállított asztalon. A játék vonzotta az embereket, a fórumra érkező újságírók és üzletemberek mind megálltak néhány percre, hogy megnézzék a fiúkat. A turisták közül többen is beálltak. A teqball tényleg mindenkit megfertőzött.

Albert herceg (szemben) teqballozik Forrás: Nemes Tamás

A Monacóban töltött három nap örök élmény marad, nem is csak azért mert ott lehettem (hát dehogynem), és kipróbálhattam egy addig számomra teljesen ismeretlen játékot, hanem mert tényleg igaz, hogy egyik pillanatról a másikra felfordulhat az ember élete. Egyik nap még otthon alszol egy pici faluban, másnap meg a világ egyik leggazdagabb miniállamában, egy korábbi aranylabdás futballistával beszélgetsz. Még, ha csak öt percet is.

Antalics Ádám: Élem az álmaimat

Világéletemben rajongtam a sportokért, azon belül is főleg a labdarúgásért, így amikor eldőlt, hogy nem én leszek az, aki visszahelyezi Magyarországot Európa futballtérképére, elkezdtem latolgatni a lehetőségeket, milyen módon maradhatok a lehető legközelebbi kapcsolatban szeretett sportágammal. Már gyerekként is irigykedtem a tévében, rádióban, vagy a különböző magazinokban kedvenceimmel interjút készítő riporterekre, így adta magát a helyzet:

sportújságíró leszek.

Gimnáziumi és egyetemi tanulmányaimat már ennek szellemében végeztem, ráadásul abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy szakdolgozatom leadásakor már főállásban dolgoztam a Magyar Labdarúgó Szövetség Pest Megyei Igazgatóságán, ahol munkaköri feladataimhoz rengeteg sajtós feladat párosult.

Antalics Ádám egyik kedvence a balmazújvárosi Virág Aladár Fotó: Csudai Sándor - Origo

Egyszer valaki azt mondta nekem, egy munkahelyen öt év az ideálisan eltölthető idő, kevesebb vagy több már nem feltétlenül egészséges. Arról nincs szó, hogy belebetegedtem, de tény, több mint hat éve álltam már az MLSZ szolgálatában és úgy éreztem, muszáj váltanom, szükségem van a változásra. Így kerültem az éppen akkor újjáalakuló Origo sportrovatához, az azóta eltelt fél év pedig egyértelműen megerősített abban, életem egyik, ha nem a legjobb döntését hoztam. Júliusban kezdtem, és ha már lúd, legyen kövér alapon a budapesti vizes vb afféle száguldó riportere lettem. Testközelből, a helyszínen szurkolhattam a magyar versenyzőknek.

Ráadásul Hosszú Katinkán, Cseh Lászlón és a többi szenzációs úszónkon kívül, olyan nagymenőkkel sikerült beszélnem, mint Katie Ledecky, Chad le Clos, Adam Peaty, vagy éppen Sun Yang.

Az a bő két hét életem egyik legmegterhelőbb, mégis legemlékezetesebb 17 napja volt. De nem volt megállás. Hogy a futball se érezze megcsalatva magát, a Vasas és a Ferencváros hazai Európa-liga meccseiről is én tudósíthattam. Sőt, a Fradit még Dániába is elkísérhettem a Midtjylland elleni visszavágóra, amely a végeredményt és a kiesést leszámítva szintén hatalmas élmény volt. De volt itt minden, mint a búcsúban: Telekom-Veszprém, Győri Audi ETO, DAC-Slovan rangadó, Szoboszlai Dominik meccs Ausztriában, és még sorolhatnám.

Szoboszlai Dominik, a Liefering futballistája beszél Antalics Ádámnak Fotó: Mudra László - Origo

Aztán a személyes mélyinterjúk, többek között a hihetetlenül szórakoztató Kozma Dominikkel, a szenzációs Lékai Mátéval, az elképesztő ultratriatlonista Szőnyi Ferenccel, vagy éppen a lehengerlő és egyedi balmazújvárosi futballista-gazdával, Virág Aladárral. A szemem előtt váltott le és választott új elnököt a Magyar Úszó Szövetség, és ott voltam az OTP székház előtt, amikor Bernd Storcknak willkommen helyett auf wiedersehen-t mondtak. Úgyhogy én igyekszem 2018-ban is továbbmenni ugyanezen az úton, hiszen tudják, én nem álmodom az életemet. Élem az álmaimat!

Göbölyös András: Egy ünnepi este a Videotonnal

A Videoton FC, amely az OTP Bank Liga 2016-2017-es szezonjában a második helyen végzett, június végén kezdte meg szereplését az Európa-liga selejtezőjében. A székesfehérváriak az első körben a máltai Balzant búcsúztatták, majd a másodikban az észt Kaljut. A harmadik fordulóban igencsak belehúzott a Vidi, ugyanis a francia bajnokság hatodik helyezettjével, a Girondins Bordeaux-val került össze.

Mi nem sok esélyt láttunk a magyar csapat továbbjutására. A Matmut Atlantique-ban rendezett odavágón a székesfehérváriak 2-1-re kikaptak, így maradt némi reményük a visszavágóra.

A Felcsúton rendezett mérkőzésre viszonylag nyugodtan készültünk. A kezdő sípszó előtt az latolgattuk, hogy vajon a franciák milyen simán fogják lehozni a visszavágót. Fotós kollégámnak, Polyák Attilának külön a lelkére kötöttem, hogy Kovácsik Ádámot, a Videoton kapusát minél többször örökítse meg, mert ezen a mérkőzésen biztosan a franciák fogják uralni a játékot, és tuti, hogy a Vidi kapusa lesz a főszereplő. Nagyobbat talán nem is tévedhettem volna, ugyanis a Videoton parádés játékot mutatott be Felcsúton. Marko Nikolics csapata öt perc után már három ziccert is kihagyott, és láthatóan a bordeaux-i védők nem tudtak mit kezdeni a nigériai Ezekiel Hentyvel.

A Bordeaux elleni meccs után ünnepel a Videoton Felcsúton Fotó: Polyák Attila - Origo

Bő fél óra elteltével a sajtópáholyban már arról beszéltünk, hogy magyar csapatot ilyen szinten dominálni már időtlen idők óta nem láttunk európai kupamérkőzésen, de a gól csak nem akart jönni. A szkeptikusok meg is jegyezték, hogy a kihagyott helyzetek meg fogják bosszulni magukat, és ki fog esni a Vidi. Szerencsére nem lett igazuk, mert az első félidő hosszabbításában egy szöglet után Stopira a franciák kapujába csúsztatott, és ezzel már a Videoton állt továbbjutásra. A második félidő kezdetén a lelátón már mindenki elhitte, hogy összejöhet a bravúr, ugyanis a 47. percben Youssouf Sabaly kiállítása után megfogyatkozott a Bordeaux. Igaz, a 67. percben a Vidi középpályását, Varga Józsefet is kiállította a játékvezető, de ez komolyan nem befolyásolta meccset. A székesfehérváriak végig kontrollálták a meccset, és egy percig sem hagytak esélyt a Girondins Bordeaux-nak a továbbjutásra.

A lefújást követően óriási ünneplés vette kezdetét, és érezni lehetett, hogy ez a siker megmozgatott valamit a magyar futballközegben.

Gól lesz ez, akárki meglássa. Videoton-Bordeaux 1-0 Fotó: Polyák Attila - Origo

Fantasztikus volt ezt az eufóriát a helyszínen átélni, csakúgy, mint a Partizan elleni playoff-mérkőzés első felvonását Belgrádban. A szerbiai túrán remek embereket ismerhettem meg a székesfehérvári csapat szakmai stábjában, ráadásul életemben először jártam zárt kapus mérkőzésen. A gólnélküli odavágót követően a Videoton sajnos nem tudta kiharcolni az Európa Liga főtáblát, de a székesfehérváriak menetelése így is megdobogtatta az ember szívét. Azt kívánom, jövőre éljünk át még nagyobb sikereket, mi, újságírók és önök, szurkolók, és nem csak a Videotonnal, hanem minden magyar klubcsapattal, amely elindul meghódítani Európát.