A Ferencváros focicsapata szeptemberben címvédőként látogatott Dunaharasztira a Magyar Kupában. A helyi szurkolók az esős idő ellenére megtöltötték a sporttelepen a pálya környékét és valóságos ünnepet varázsoltak a nagy Fradi látogatásából.
A meccs a helyieknek biztos nagyon sokáig emlékezetes marad, annak ellenére, hogy végül a Ferencváros jutott tovább. Az NB III-ban szereplő Dunaharaszti alaposan meglepte a Fradit. Króner Péter csapata az első perctől kezdődően méltó ellenfele volt a fővárosi csapatnak, nem látszódott a kétosztálynyi különbség.
Az első félidőben nem született gól, de a hazaiaknak volt több lehetőségük. Fordulás után megszerezte a vezetést a Fradi, majd jött a cserként beállt Mészáros Dániel, aki ollózva egyenlített a Fradi ellen. Mivel az M4 Sport is ott volt a helyszínen, ország-világ láthatta a remekbeszabott gólt. Az érintett is elmondta a lefújás után:
Gondoltam egy váratlan húzással meglepem Holczer Ádámot, ez szerencsére bejött és még a tévé is közvetítette. Mindenképp elteszem majd a felvételt."
Mikor, ha nem egy tévés meccsen próbálja meg élete gólját megszerezni egy NB III-as focista, aki valóban elsősorban a játék szeretete miatt játszik?
Az egészben az volt a legszebb, hogy hiába szerezte meg a győztes gólt a Fradi és nem kaptak hosszabbítást, valamint adott esetben bombameglepetést a nézők, senki nem volt csalódott.
A félidőben még Fradi-játékosok aláírásáért ácsingózó gyerekek a lefújás után már a hatalmasat küzdő, mindent beleadó hazai játékosokat éltették.
Mezekért, aláírásokért vagy csak egy-egy pacsiért álltak sorba hosszú percekig. Az igazi sportélményeket ma már talán könnyebb a szó jó értelmében vett amatőrök között megtalálni.
Férfiasan bevallom, brutálisan maga alá gyűrt a tavaly nyári franciaországi fociláz. A belgáktól elszenvedett vereség óta másra sem készültem, csak arra, hogy megírhassam, milyen felfoghatatlan gyönyört jelentett, amikor a magyar labdarúgó-válogatott 1986 után újra kijutott egy világbajnokságra. Aztán Andorrában történt, ami történt, én pedig sejtettem, hogy ebből itt nem lesz foci témájú harminc sor (vagy kevesebb, de biztosan nem több). Sebaj, egy hanyagnak tettetett vállrándítással túllépünk az újabb kudarcon, és új kedvenc után nézünk.
Minő szerencse, itt volt nekünk a nyáron egy vizes világbajnokság, ahol annyi örömteli esemény történt, hogy bőven tudunk szemezgetni közülük.
Lehetne a befutó a női vagy a férfi vízilabda-válogatott bármelyik elképesztő hangulatú meccse a Hajósban, Hosszú Katinka aranyérmei, vagy Cseh Laci újabb tündöklése, de engem valami, illetve valaki más fogott meg. Az úszóversenyek első napján rendezték a férfi 4x100 méteres gyorsváltók döntőjét, ahol a magyar válogatott délelőtt országos csúcsot úszva az ötödik helyen jutott a döntőbe, pillanatok alatt az egekig korbácsolva a kezdetben kissé tanácstalan közönség hangulatát.
A délutáni döntőben pedig tízezer hazai szurkoló olyan iszonyatos hangerővel szurkolt négy – hát, mit szépítsük – kvázi ismeretlen magyar fiúnak, hogy attól előbb megfagyott, majd felforrt a vér az ereinkben.
Kozma Dominik, Németh Nándor (azóta kétszeres ifi vb-arany- és -ezüstérmes), Holoda Péter és Bohus Richárd egy újabb országos csúccsal történelmi bronzérmet szerzett. 3 perc 11,99 másodperc színtiszta extázis volt ez a Duna Arénában.
Ami csak folytatódott a vegyes zónában, ahol Kozma Dominik egy személyes stand up show-jának első részét élvezhettük. Pályafutásunk során annyi, de annyi a festék száradásánál csak egy kicsivel izgalmasabb nyilatkozatot hallgattunk már végig, hogy eleinte hinni sem akartunk a fülünknek. 2017-ben ez a négy fiú volt a legnagyobb király, és Doma a legnagyobb sztár!
VAN MÉG HÁROM TÖRTÉNETÜNK, SZÓVAL, LAPOZZON