Azért ezek vérre menő küzdelmek voltak. A Déli Krónika már elhangzott, benne az egy perces (de inkább 40 másodperces sporthírekkel), a legközelebbi megszólalás este fél 7-kor az Esti Krónikában volt esedékes. Nem volt még internet, nem kattogott a telexgép, nem kellett minden órában, minden percben a híreket lesni. A Molnár Dániel-Sipos János páros nagyon gyakran dolgozott együtt. Sőt, ők állandó párost alkottak.
"Akkor gyere Janóka, játszunk!" - mondta Molnár, lesöpörték az íróasztalt. A telexek, amelynek lukacsos szélét Molnár már régen leszaggatta a földön hevertek, jöhetett az asztalifoci. Mindez véresen komolyan zajlott. Az asztalon Albert, Fenyvesi, Rákosi, vagy éppen Rivellino, Pelé, Jairzinho - mindegy is volt ez. És a gólok, a két legendás riporter, az örök mókamester Molnár Dániel és a volt válogatott kerékpárversenyző, Sipos János szinte gyermeki öröme.
A falon néhány korábbi olimpia plakátja bekeretezve, egy villanyírógép, amelyet még akkor is használtunk, a jobb szélen egy hűtőgép. Aztán a nagy gólörömre persze benyitott az osztályvezető, a hótt elegáns Novotny Zoli, nyakkendő, ing, de amikor meglátta, mi folyik ott, csak elmosolyodott és két dolgot kérdezett.
A hírek rendben vannak, Dani, Sipi?
Persze, Zoli, mindent bemondtam. Még a jégkorong-vb eredményeit is.
Akkor jó. Játszhatok veletek?