"Az Eb után gyakori volt, hogy tévében szerepeltem, főleg interjúkra, élménybeszámolókra kértek fel, ilyen sportolókról szóló sorozatba még nem hívtak meg.
Közvetlenül engem kerestek meg a műsor készítői, kicsit meg is lepődtem, pont azért, mert még nem volt ilyen"
- kezdte élménybeszámolóját a DAC magyar válogatott játékosa. Hatalmas lelkesedéssel mesélt arról is, hogy hogy érezte magát a forgatás alatt.
"Mindig is érdekelt, hogy hogy zajlik egy ilyen forgatás, nagyon kíváncsi voltam. Három-négy óra alatt fel is vettük.
Gördülékenyen ment minden, leszámítva, hogy a körülöttünk edző gyerekek folyamatosan jöttek aláírást kérni, és nem tudok nemet mondani nekik, mert tudom, hogy milyen nagy értéke van számukra egy-egy ilyen gesztusnak.
Kicsit kizökkentett, meg az is, amikor kicsit át kellett mozgatnunk a forgatási helyszínt, de ezzel együtt is örök emlék marad."
Az aláírást gyűjtő gyerekeket említve az 1999-es születésű sportoló elárulta azt is, számára ki volt olyan példakép, amilyen most ő a kicsiknek.
"Az én koromban még nem volt közösségi média, amikor meg már lett, akkor a szüleim nem igazán engedték, hogy használjam. Szóval inkább nagyon sok focimeccset néztem. 2007-2008-ban pont az MTK volt nagyon jó, épp emiatt volt hatalmas megtiszteltetés és elismerés, hogy a klubnál játszhattam.
Ha név szerint kell említeni játékosokat, akkor Kanta József és Németh Krisztián mindenképp azok között szerepel, akikre felnéztem és ma is felnézek."
Schäfer András arról is beszélt, hogy hogyan éli meg a hatalmas népszerűséget, ami körülveszi, és hogy felelősségnek tartja-e azt, hogy sokan példaképnek tekintik őt.
"Igazából ebbe még nem nagyon gondoltam bele. Szeretnék arra koncentrálni, hogy minél jobban játsszak. De szerintem
nem szabad, hogy terhet jelentsen, ez olyan jóleső plusz, hogy ennyien szurkolnak nekünk, és hogy a kisebbek csodálnak is, ami minden körülmények között erőt kell, hogy adjon nekünk."
És bár azt gondolnánk, hogy egy futballnemzet példaképe semmitől se jön zavarba, a középpályás elárulta, hogy a kamera előtt vagy a büntetőpont mögött remeg-e meg inkább a lába.
"Teljesen más a kettő, más-más okból leszek izgatott. Teljesen új volt számomra ez a fajta szereplés és nagyon vártam is.
Lehet ugyanakkor, hogy a harmincadik vagy a kétszázadik alkalmat már kevésbé várnám, miközben büntetőt rúgni nagy élmény, még ezredszerre is.
Azt viszont nem gondoltam, hogy ennyire fárasztó az ilyen jellegű tévés munka. Fejben vett ki nagyon sokat belőlem, mondhatom, hogy teljesen leszívott a folyamatos koncentrálás. A pályán mindez rutinból jön, de amikor az ember valami új dolgot próbál ki, az sokkal megerőltetőbb."
Legjobban a villámkérdések megválaszolását, valamint a műsorvezetők instruálásást élvezte.
"Olyan karakter is vagyok, aki szívesen irányít. Vezéregyéniségnek tartom magam, főleg most a klubcsapatomnál. Érdekes volt, hogy nekem kellett megmondani, mit csináljon Henry és Zozo.
Tudom, hogy minden játékos eljátszik a gondolattal, hogy milyen lesz majd edzőként a pálya szélén, most egy kicsit belekóstolhattam, még úgy is, hogy nem kellett komoly taktikai utasítást adni.
Érdekes és vicces is volt, főleg ahogy csinálták."
A focival kapcsolatos kihívást látva és emlegetve felmerül a kérdés, hogy látott-e hangyányi tehetséget a futballhoz a két műsorvezetőben.
"Látszott, hogy nem ezzel keresik a kenyerüket, de a feladatokat ügyenesen végrehajtották, maximálisan helytálltak."
És hogy van-e sport a focin túl Schäfer András számára? Mint mondja, a televízióban mindenképp.
"Azt nem mondom, hogy túl gyakran tudok tévét nézni, de ha igen, akkor szívesen kapcsolok teniszre, kézilabdára és kosárlabdára is. Egy NBA meccsre szívesen el is mennék, de ha már sportesemény, akkor r
észtvevőként még egy Eb-n szeretnék ott lenni, egyszer majd egy világbajnokságon is, klubszinten pedig természetesen a Bajnokok Ligája a nagy álom.
Ezek távoli vágyak, amiknek az eléréshez az kell, hogy a jelenlegi csapatomban szerepeljek minél jobban."
A Limit 2. része itt tekinthető meg: