A bajtársiasság megható, de mi lesz ezután?

A Porsche Le Mans-i vendéglátó egységében szívfacsaró jelenetek játszódtak le a 24 óráson aratott valószerűtlen győzelem után, amely azonban mind az ő térfelükön, mind a Toyotáén komoly kérdéseket vetett fel.

Vasárnap este 6-kor, percre pontosan három órával a 85. Le Mans-i 24 órás verseny leintése után hirtelen tapsvihar söpört végig a Porsche vendéglátó egységében, ahol csapattagok, újságírók és VIP-vendégek igyekeztek kiheverni az elmúlt nap fáradalmait. Az ováció a rivális Toyota vezetőinek szólt: mindenki állva ünnepelte a technikai igazgatót, Pascal Vasselont, a csapatfőnököt, Rob Leupent, és az elnököt, Szato Tosiót, akik a tragikus vereség keserűségén felülemelkedve átugrottak gratulálni a nagy ellenfélnek. A két gyári alakulat kulcsemberei megölelték egymást, és ellőttek pár közös fotót a pulton álló trófea előtt, aztán egy-egy üveg sörrel a kezükben elbeszélgettek egymással – és amúgy bárkivel, aki váltani akart velük pár szót.

Nem sokkal később még a Toyota néhány szerelője is felbukkant. A Forma-1-ben nem sokszor lehet látni ilyet.

2017. június 18.

A jelenetben az volt a szép, hogy egyáltalán nem tűnt megrendezettnek vagy erőltetettnek. A két rivális stáb közötti bajtársiasság valódi: mindketten ugyanabban az üzletben utaznak, és pontosan tudják, mekkora erőfeszítést és lelkesedést, mennyi munkaórát és persze nem utolsósorban anyagi áldozatot követel a felkészülés a világ legkeményebb gyorsasági autóversenyére.

Még a célvonalat végül elsőként átszelő 2-es rajtszámú Porsche egyik pilótája, Brendon Hartley is azt mondta, hogy amikor értesült a két, még talpon maradt Toyota kieséről, „megszakadt a szíve", mert pontosan ez járt a fejében. Tudta, hogy a másik csapat is ugyanannyit tett a győzelemért, és ugyanannyira vágyott rá, mint ők. Talán érzelgősen hangzik, de a vesztesnek itt tényleg mindig jár az őszinte együttérzés, ami persze nem jelenti azt, hogy a küzdelem ne lenne öldöklő.

Az 1-es Porsche sokáig vezetett a 7-es Toyota kiesése után, de vasárnap délelőtt olajellátási problémák miatt megállt a pályán Forrás: Farkas Péter - Origo

Ám az idei maraton mindkét táborban komoly kérdéseket vet fel.

Valószínűleg nem túlzás azt mondani, hogy ezt a versenyt mindenekelőtt a szerelők és a pilóták nyerték meg, mert a technika cserbenhagyta őket.

A Porsche valójában sem gyorsabb, sem megbízhatóbb nem volt a Toyotánál: a tempót az időmérőn és a versenyen is a japánok diktálták, és mindkét gyártónak elromlott két autója, amelyből csak egyet-egyet tudtak újra működőképessé tenni. A különbség az volt, hogy míg a 2-es rajtszámú Porschében nem egész egy óra alatt végeztek az ERS villanymotorjának cseréjével, a 8-as Toyota bő kétszer ennyi ideig vesztegelt a garázsban, mert nemcsak villanymotorból, hanem akkumulátorból is újat tettek bele.

A pályára visszatérve egyik autó versenyzői sem hitték, hogy lehet esélyük a győzelemre. Csakhogy az élen álló 7-es Toyotában megadta magát a kuplung, a 9-es lekörözés közben összeütközött egy LMP2-es autóval, a vezetést a 7-estől megöröklő 1-es Porschének pedig meghibásodott az olajellátása, így a 2-es rajtszámmal versenyző Brendon Hartley / Timo Bernhard / Earl Bamber trió újra a harc kellős közepén találta magát.

Rajtuk múlt, hogy megmentsék a gyártók becsületét: végül elképesztő rohammal visszatornázták magukat az élre egy órával a leintés előtt. Ám ha a futam elején a szerelők csak pár perccel tovább pepecselnek a javítással, szégyen-szemre egy dimenziókkal kisebb költségvetésből gazdálkodó, a kasztnit és a motort is külső beszállítótól készen vásároló LMP2-es csapat – egyébként Jackie Chané – nyerte volna a Le Mans-i 24 órásat.

Az idén is sokan, 258 ezren követték a helyszínről a mindig fesztiválhangulatú versenyt Le Mans-ban Forrás: Farkas Péter - Origo

Lássuk be, ez nagyot szólt volna, de nem lett volna épp a legjobb reklám a sportprogramra csillagászati összegeket áldozó gyártók számára.

Az eddig is rekordtartó Porsche még egyet hozzátett 18 korábbi győzelméhez, az eufória elmúltával azonban nekik is ugyanúgy vissza kell térniük a tervezőasztalhoz, mint bajtársaiknak a Toyotánál.

Az idei verseny nem a legedzettebb, hanem a legkevésbé beteg túléléséről szólt, és a gyári autók nyilvánvaló megbízhatatlansága nem igazán segített érvényesíteni a klasszikus „nyerj vasárnap, adj el hétfőn!" elvet sem. Vajon hányan kaptak kedveta hibrid utcai autók vásárlásához Le Mans alapján?

A Toyota elnöke, Toyoda Akio kerek-perec el is ismerte, hogy úgy tűnik, az LMP1-es versenyautókban használt, egyébként nagyon kifinomult hibrid technológia még egész egyszerűen nem áll készen a 24 órás száguldás kihívásaira. A műszaki hibákban a szokatlan hőségnek is lehetett szerepe, és persze annak, hogy a hosszú távú világbajnokság, a WEC többi fordulója csak 6 óráig tart, így értelemszerűen nem gyötri meg annyira az autókat, mint Le Mans. A tesztelés során sem feltétlenül derül fény mindenre.

Leupen szerint a Toyotákat sújtó hibák váratlanok voltak: a kuplungproblémához hasonló korábban soha nem merült fel, az ERS villanymotorját pedig 15 ezer kilométeres életciklusra tervezik, így nem szabadott volna bedobnia a törölközőt. A Porschének június elején, amikor a csapatok Le Mans-ban teszteltek a 24 órásra, már akadt gondja az olajellátással, de a verseny előtt rákérdeztük erre a német cég sportprogramját irányító Andreas Seidlnél, és ő azt mondta, nem szabad megismétlődnie. „Az egy tesztmotorral történt, minőségellenőrzési probléma merült fel az egyik alkatrésszel kapcsolatban" – árulta el.

A Toyota gyorsabb volt, de a garázsban töltött plusz időt nem tudta ledolgozni Forrás: Farkas Péter - Origo

A hibák valószínűségét nyilván növeli, hogy a két riválisnak műszaki és operatív téren egyaránt muszáj feszegetnie a határokat, ha győztesen akar kikerülni a küzdelemből, de ha öt autóból négy elromlik (csak a 9-es Toyotát nem sújtotta műszaki hiba), az még ezt figyelembe véve is aggasztó. Toyoda ennek ellenére meg van győződve róla, hogy a hibrid rendszerekre szükség van a WEC-ben, amivel nehéz is vitába szállni, hiszen a hosszú távú versenyzés – ellentétben például a Forma-1-gyel – ugyanannyira szól a hatékonyságról, mint a gyorsaságról és a megbízhatóságról. Az Audi már a 2012-es 24 órásat is egy hibrid autóval nyerte meg.

Le Mans kincset érő fejlesztőlaboratórium,

ahol a továbbiakban is szembe fogunk szállni az új technológiák által jelentett kihívásokkal, szélsőséges körülmények között tesztelve le a különféle megoldásokat" – jelentette ki Toyoda. A japán csapat csalódott versenyzői is arra biztatták a vállalatot, hogy ne adja fel a harcot, és Leupen azt ígérte, jövőre újra próbálkozni fognak.

Jackie Chan: Ez olyan, mint egy Oscar!

„Milyen izgalmas! Pont úgy érzem magam, mint amikor megkaptam az Oscar-díjat!" – lelkendezett a 63 éves Jackie Chan, miután csapatának egyik autója, a Ho-Pin Tung, Oliver Jarvis és Thomas Laurent által vezetett Oreca-Gibson kategóriagyőzelmet aratott Le Mans-ban. A 23. óra végén, mielőtt a 2-es rajtszámú Porsche megelőzte őket, hihetetlen módon még az abszolút rangsort is vezették. Chan – aki ezúttal nem tudta a helyszínről követni a versenyt, mert Sanghajban kellett lennie – megígérte, hogy keményen folytatják a munkát, és jövőre is visszatérnek.

Hogy a Toyota igazgatótanácsa meddig hajlandó pénzelni a drága LMP1-es projektet, az ugyanakkor így is kérdés. Elvégre már öt éve próbálkoznak hiába, s bár a WEC-ben az idén 2014 után újra bajnokok lehetnek, csak a Le Mans-i győzelem számít igazán. Tavaly az utolsó percekben csúszott ki a kezükből, úgyhogy most erőfeszítést és költséget nem kímélve három autót indítottak, de így sem jött össze nekik.

A vezérkarban ülő nagykutyák szemében kell lennie egy határnak, amelyen túl már egyszerűen nem méri meg tovább pénzt áldozni egy ilyen passzióra, pláne, ha még reklámnak sem túl jó.

Ami visszakézből a WEC jövőjét is megkérdőjelezi. Seidl a kérdésünkre azt felelte, a Porsche számára „nem kritikus fontosságú", hogy egy harmadik gyártó is beszálljon a sorozatba, pótolva a tavalyi szezon végén távozó Audit, a Toyotánál viszont elengedhetetlennek tartják ezt. A Peugeot-t már győzködik a visszatérésről egy ideje – a francia cég egyébként részt vesz a jövőbeli szabályok kialakításában is –, de ha a Toyota leállítja a programját, és senki nem lép a helyére, komoly ellenfél híján a Porschének sem lesz értelme maradnia. Pedig kár lenne ezért a bajtársiasságért...