Úgy született új magyar hős a hétvégi hidegfront alatt Mogyoródon, hogy néhány napja még nemcsak kiskorú volt, de
egy héttel korábban akkorát esett a Salzburgringen, hogy eltartott egy darabig, míg az ember rájött, melyik az autó eleje és melyik a vége.
A hatalmas balesete másnapján második lett az Alpok lábánál, még csak meg sem remegett a lába a gázpedálon, az pedig eszébe sem jutott, hogy ne üljön autóba csupán azért, mert előző nap bukfencezett egy derekasat a Honda Civic Type-R TCR-rel.
Michelisz Norbert és csapata, a M1RA óriási erőkkel készült a hazai versenyükre. Pedig sokáig kérdéses volt, hogy egyáltalán megvalósul-e a TCR International Series magyarországi fordulója. A túraautó-világbajnokság konkurenciájaként létrejött sorozat népszerűsége idén robbanásszerűen megnőtt, egyrészt a kedvezőbb költségeknek, másrészt a kiegyenlített erőviszonyoknak köszönhetően.
Az izgalmasabb versenyek és az akciódúsabb futamok nemcsak a mezőnyt teszik egyre népesebbé, hanem hétről hétre több embert ültetnek a tévék elé és a lelátókra is.
A kezdeti bizonytalanság után végül eldőlt, hogy megrendezik a mogyoródi hétvégét, méghozzá a DTM betétfutamaként. Amint fix helye lett a versenynaptárban a Hungaroringnek, egymás után érkeztek a plusz magyar nevezők, köztük a csapattulajdonos Michelisz Norbert is.
A WTCC-pilóta esélyei mellett szólt pálya- és az autóismerete, ugyanakkor sejteni lehetett, hogy segíteni fogja pilótáit. Az időmérőn nem volt ellenfele a rutinos magyarnak: megszerezte a pole pozíciót, Tassi Attila pedig a harmadik helyet.
Várható volt az izgalmas start, annál is inkább, hogy főnök és beosztottja egyaránt jó rajtolónak számít.
Hogy, hogy nem, Michelisz saját bevallása szerint "elfelejtette" a rajtot gyakorolni, így az első versenyen a piros lámpák kialvása után Tassi hamar megelőzte, és tartani is tudta a pozícióját. A tizennégy körös verseny végéig már nem is változott az élen semmi:
Tassi életében először futamot nyert egy nemzetközi sorozatban, Michelisz másodikként ért célba.
Mindezt rengeteg magyar szurkoló előtt, hazai pályán, négy nappal Tassi tizennyolcadik születésnapja után. Így már legálisan kortyolhatott volna a pezsgőből,
mivel azonban a második verseny még hátravolt, inkább a lentről önkívületi állapotban örömködő édesapját locsolta az itallal.
Öröm, meghatottság, felszabadultság, boldogság, hála - annyi érzelem halmozódott fel az eredményhirdetés alatt a pódiumon, csoda, hogy még mindig áll és nem rogyott össze.
Tassi - vagy ahogy mindenki hívja, Attika - a sorozatos jó szereplésnek köszönhetően nemcsak a pályán, hanem a sajtótájékoztatókon is egyre magabiztosabb. Sőt,
időnként olyan pimasz mondatokat szúr be, amilyen pimaszul az autója orrát teszi be a rutinos nagy öregek mellé a versenyeken.
A hungaroringi első hely után például a leglazábban közölte az újságírókkal, hogy köszönetet kell mondania Norbinak, amiért védte fenekét. A kedves szemtelenség azonban nem csap át nagyképűségbe, még úgy sem, hogy az első verseny után összetettben feljött a harmadik helyre, mindössze kilenc pontra lemaradva élen álló csapattársától, Roberto Colciagótól. A történtek után is higgadtan, reálisan nyilatkozott az Origónak:
"A cél mindenkinek - nekem is - mindig az, hogy bajnok legyen. Mielőtt elkezdődött a szezon, azt mondtam reálisan, hogy szeretnék a legjobb ötben lenni, de ahogy haladtunk előre a versenyekkel, már nem tűnt elérhetetlennek a top3 sem. Most pedig mondhatom, hogy
mindent meg fogok tenni a bajnoki cím eléréséért, persze tudom nagyon meg kell dolgozni érte, nagy kihívás lesz."
Az utolsó újságírói kérdésekre is türelmesen válaszol, miközben Michelisz finoman noszogatja, hogy induljon végre az autogramosztásra. Olyanok együtt, mint egy bölcs fivér a szertelen kisöccsével. Minden szituációban évődnek egymással, nincs olyan mondatuk, amivel ne szúrnának oda a másiknak, de
az eredmények jól mutatják, hogy nem csak céltalan vihorászással telnek napjaik.
Ezt erősíti, hogy Tassi Attila a második versenyen gyakorlatilag azt csinált a mezőnnyel, amit akart. A nyolcadik helyről rajtolva körről-körre közeledett az élen autózókhoz,
majd a világ legtermészetesebb dolgaként megnyerte a második magyarországi TCR-futamot is.
A győzelemmel pedig átvette a vezetést összetettben, vagyis amit az első futam után még óvatosan valószínűsített, az néhány órával később valósággá vált.
"Korai még azt mondani, hogy kézben van a bajnoki cím, egy olyan hétvége kell csak, amikor minden rosszul jön ki, és dobhatjuk a bajnokságot. Persze azon leszünk, hogy ez ne történhessen meg"
- erre a két mondatra futja az újdonsült "local hero"-tól, mert a szurkolók nem fogynak el. Órák óta állnak sorba egy autogramkártyáért és egy közös fotóért a M1RA boxa előtt viharos szélben a tűző napon. Legtöbbjük csillogó szemű gyerek, akik mindannyian példaképet látnak a náluk alig néhány évvel idősebb versenyzőben.
A csapatvezető Michelisznek is csak annyi ideje van, hogy összegezzen: "Vezetjük a csapatbajnokságot, egyéniben pedig az első és a második helyen is M1RA-s versenyző áll.
Egyszerűen álomszerű az egész"
- mondja mosolyogva és már fordul is a következő rajongóhoz.
Bári Dávid csapatvezetőt szerencsére nem veszi körbe elszánt tömeg, így tőle hosszabb értékelésre is futja, igaz, a beszélgetésünk közben többször is megjegyzi, hogy 15:15-kor ünneplik Attika születésnapját.
Nem gondoltam volna előre, hogy ekkorát fog szólni ez a hétvége, valószínűleg ezért szabadult fel bennem sok érzelem a leintéskor.
Magunkkal foglalkoztunk csak, mindig a következő feladatra koncentráltunk. Nehéz most nem arra gondolni, hogy két pilótánk áll az élen, és a csapat is vezeti a bajnokságot, de ez nem változtat a hozzáállásunkon, mert nagyon jó a csomag. Szeretnénk a már meglévő tapasztalatainkat kamatoztatni és
szeretnénk Norbit minél többször az autóba ültetni, szeretnénk, hogy többször legyen ott velünk.
Ez az, amiben várható változás a jövőben."
A kérdésre, hogy mekkora bulit csapnak vasárnap este, Bári azt mondja, alvással ünnepelnek. "Az elmúlt két-három hétben embertelen munkát végzett a csapat, ráadásul hétfő reggel már találkozunk is a srácokkal a műhelyben. A hét elején viszont szeretnénk majd lazítani egy kicsit." És már rohan is, kezében a hétvégi sikerrel bezsebelt trófeákkal, mert a szemközti sátorban Tassi Attilát ünneplik. Tortával, pezsgővel, tűzijátékkal, végtelen mennyiségű öleléssel és puszival, ahogy az egy egyszerre születő és nagykorúvá váló hősnek kijár.