Az utóbbi hetekben felgyorsultak az események, igaz ez egy autóversenyző esetében talán nem számít meglepőnek.
Az első két versenyhétvégénk még a tanulásról szólt, az Európa-bajnokság megismeréséről, a számtalan újdonság megtapasztalásáról,
és itt nemcsak a pályán történtekre gondolok, hanem a körítésre, az utazásra, az idegen környezetre is. Meg kellett találni az egyensúlyt a magánélet, a saját vállalkozás irányítása, és a versenyzés között is, hiszen ezek az arányok is megváltoztak azzal, hogy a nemzetközi porondra léptünk.
Most azonban újra változott a feladat, mert jön az Akropolisz-rali, két héttel utána a Ciprus-rali, és a két forduló között csak szűk egy hetet tölthetünk otthon,
így párhuzamosan készültünk a két megmérettetésre. Számítottunk erre, mert év elején elkészítettük a magunk menetrendjét. Az első két forduló hosszabb felkészülési időszaka után most már az eddigi tanultakat is fel kellett használnunk, hogy a két egymást követő versenyre már ebben az új ritmusban készüljünk.
Az Akropolisz-rali nevének hallatán minden ralirajongó szíve megdobban egy kicsit. Az 50-es években útjára indult verseny legendás helyszíneken zajlik, a nagy nevek mind versenyeztek már itt a világbajnoki futamokon.
Elég csak az ötszörös győztes Colin McRae-re gondolni, vagy Carlos Sainzra, Walter Röhrlre, Miki Biasionra, Sebastian Loebre, akik háromszor nyerték meg ezt a versenyt.
A pályák is legendásak, és hírhedten nehezek. A szervezők sem könnyítették meg a dolgunkat, mert olyan tíz évnél is régebbi világbajnoki pálya is szerepel a programban, amelyikről még belső felvételeket is alig találtunk. Szerencsére Socratis Tsolakidis barátunk - aki görög bajnok volt, és tavaly remekül versenyzett a Skoda Fabiával az Akropolisz-ralitn - sokat segített, rengeteg hasznos tanácsot kaptunk tőle.
Az egyik tanács az volt, hogy már a pályabejáró autó kiválasztásánál olyan kocsit béreljünk, ami bírja a sziklás terepet. Sőt, nem elég a terepjáró: a nagy csapatok külön szervizautóval várják a gyorsasági végén a versenyzőiket, és már a pályabejárás végén szervizelnek, ha defektet kap a versenyzőpáros autója! Nekünk erre nincs lehetőségünk, így a másik Görögországban használatos módszert választottuk.
Két autót béreltünk, és ha az egyikkel gond lesz, akkor a szükséges adminisztrációs feladatok elvégzése után cserélünk.
Mi megyünk tovább, Baranyai Laci csapatvezetőnk pedig közben megjavíttatja a másik autót. Erre azért van szükség, mert
az Akropolisz-ralin nemcsak a gyorsasági szakaszok versenytávja lesz 200 kilométer felett, hanem az összekötő szakaszok, amelyet ralis nyelven etapnak hívunk, is minden eddiginél hosszabbak,
így már a pályabejárás is egy feszített tempójú kalandtúrával ér fel.
Érdekes módon Ciprus hasonlóan nehéz pályákat hoz majd. Ott is murván kell majd versenyeznünk, talán egy kicsit kevesebb nagy kővel, és lazább talajjal.
Míg Görögországban a strapabíró futómű a legfontosabb, Cipruson majd arra kell ügyelni, hogy a motor ne szívja be a rengeteg port.
Segítséget itt is kaptunk a felkészüléshez, hosszú évek óta Cipruson él Szécsényi Zoli, vagy ahogy a magyar versenyzők ismerik „Ciprusi" Zoli, aki minden erre járó magyar versenyzőnek szívesen segít. Annak idején Fülöp Rajmundnak is ő adott tanácsokat, amikor vb futamon indultak, és Benik Balázsnak is sokat segített a 2005-ös világbajnokságon. Tóth Gili Feri barátom még születésnapjára kapott egy utazást a vb-re, és akkor is Szécsényi Zoli vitte körbe a pályákon.
Botka Dávidék és ifj. Érdi Tiborék is sok tanácsot kaptak tőle az elmúlt években, most pedig Zoli nekünk is átadta a tudását, amit ezúton is nagyon köszönünk!
A dupla versenyen külön feladat az autó megfelelő felkészítése. A BRR Racing most két autót versenyeztet, az egyik német csapattársunk nem indul ezeken a futamokon, így a csapat még több tartalék alkatrészt hozott magával. Sőt, akár egy teljes karosszériacserére is felkészültek, de őszintén reméljük mi is és ők is, hogy erre nem lesz szükség. Szervizszempontból szinte egyetlen hosszú verseny az Akropolisz- és a Ciprus-rali, mert a köztük levő szűk egy hetet a kompon tölti a felszerelés.
Az biztos, hogy futóműalkatrészből és tartalék kerékből a szokottnál jóval több került a kamionba.
Az eddigiekből talán már körvonalazódott, hogy újra más stílusban kell versenyeznünk. Már az Azori-szigeteken kiderült, hogy
Ramónnal hamar megvolt az összhang, gyorsan ráérzett arra, milyen ritmusban várom az információkat.
Most együtt kell megtalálnunk azt a tempót, amivel elég gyorsak tudunk lenni, ugyanakkor a defektek és a futómű sérülések kockázatát is kellően alacsony szinten tudjuk tartani. Ez nem újdonság az Akropolisz-ralin, itt az nyer, aki ezt a kényes egyensúlyi pontot a lehető legjobban megközelíti. Persze szükség van a szerencsére is. A Kanári-szigetek után több helyen is elmondtam, hogy
a raliban nagyrészt szerezzük a defekteteket, és körülbelül 10 százalékban kapjuk.
Most ez az arány drasztikusan változni fog, a görög pályákon a versenyzői közvélekedés szerint ez az arány fele-fele. Azt szoktam mondani, hogy a nap elején keresztet vetünk, és utána bízunk az égiek segítségében. A vallás amúgy is jelen van a pályákon, az itteni utak mentén sok helyen apró kegyhelyek találhatók, ahol az úton levők meggyújthatnak egy gyertyát, és elmondhatnak egy imát.
Már túl vagyunk a hétfői teszten, ahol csak négy páros vett részt. Mivel ez egy privát teszt volt, és nem volt ott a teljes mezőny, így jóval több munkát tudtunk elvégezni. Abból is ízelítőt kaptunk, hogy mi vár ránk. Eddig azt hittük tudjuk, mit jelent ha valaki azt mondja, hogy igazi kemény ralipálya de rá kellett jönnünk, hogy a magyarországi murvás pályák ehhez képest szinte aszfalt minőségűek.
Izgalommal várjuk a rajtot, mert a nagy, éles köveket leszámítva igazi jó ralipályák találhatóak Görögországban.
A teszten már kipróbálhattuk a MOL új versenybenzinét, a HI5 üzemanyagot is, ami óriási megtiszteltetés számunkra, hiszen tétversenyen mi tesztelhetjük először.
A teszten már másképp muzsikált vele a motor, kíváncsi leszek, a versenyen milyenek lesznek az első tapasztalatok.
A pénteki napunk is különleges, a rajtceremóniát az Akropolisz lábánál rendezik Athénban, majd az első szuperspeciált is a fővárosban tartják. Az autókat tréleren viszik oda, mert több mint 200 kilométerre van a versenyközponttól, viszont visszafelé már nekünk kell autózni úgy, hogy közben egy 30 kilométeres gyorsaságit is teljesítünk majd. Tankolásra is szükség lesz útközben, mert a versenyautó tankjába nem fér annyi üzemanyag, pedig
közúton a mi autónk „csak" 20-25 litert fogyaszt 100km-en, szemben a versenytempós 65 literes fogyasztással.
Szombaton és vasárnap pedig folytatódik az igazán kemény próbatétel már Lamia környékén. Nagyon várjuk már!