Felemás érzésekkel jöttem haza Olaszországból. Az önerőből elért eredményünkkel elégedett is lehetnék, hiszen szereztünk két harmadik, egy negyedik és egy ötödik helyet a futamokon, az időmérőkön előbb a harmadik, majd a második legjobb időt autóztuk. Mindez azt mutatja, hogy
a tempónk már megvan, de az egyik dobogós helyezést - és vele értékes pontokat - a saját hibánkból elvesztettük.
A szombati első futamon harmadik lettem, tényleg boldogan mentem fel a dobogóra, miközben a kamiont elvitték a szigorított technikai ellenőrzésre.
A pódiumról a sajtótájékoztatóra indultam, mikor szóltak, hogy menjek vissza.
Ez már furcsa volt, mert ha határeseten belüli eltérés van a mérlegelésnél, akkor általában valamelyik szerelő beül, az ő súlyával mérik meg az autót, nem szoktak szólni a pilótának.
Négy mérlegen, a négy kerék alatt mérik az autót, ezek a szerkezetek 10 kg-os lépésekben mérnek, tehát nem olyan precízek, nem is veszik általában olyan szigorúan. Ezért volt meglepetés, hogy most harminc kilogrammnyi eltérést mutatott.
A verseny után már tudtuk, hogy vizsgálat alatt vagyunk, de a büntetés tényét csak akkor tudtuk, meg, amikor kimentünk a fordított rajtrácsos versenyre,
és nem a hatodik helyre kellett állnom, hanem a rajtrács végén rögtön ott volt a rajtszámom. Akkor tudtam meg, hogy megbüntettek és elvették az eredményemet, és hogy a végéről kell indulnom.
Bosszantó volt a szervezők részéről a kapkodás, a fejetlenség, sokáig tartott, mire kitalálták, hogy mi legyen.
Csak a második futam vége után kaptuk meg a papírt, hogy menjünk fel a versenybíróságra, miközben addigra már letöltöttük a büntetésünket!
Normál esetben ezt a rajt előtt ismertetniük kellett volna, de a piros zászló miatt csúszás volt az első futamon, majdnem háromnegyed órát állt a verseny, mire a kiégett kamiont összeszedték a pályáról. A második futam is késéssel kezdődött, mindenki óriás kapkodásban volt.
Dönthettünk volna úgy, hogy fellebbezünk - ha időben megkapjuk a büntetésről szóló értesítést - akkor engedniük kellett volna, hogy a hatodik helyről induljunk és csak később tárgyaltuk volna az ügyet. Ebben az esetben viszont, ha így is megbüntetnek, akkor a második futamon elért helyezést is elvehették volna, ezért nem is akartunk fellebbezni.
A mérleggel nehéz vitatkozni, elfogadtuk, hogy ez történt.
Dühös, ingerült, csalódott és szomorú is voltam egyszerre, mert úgy éreztem, hogy jól felkészültünk. És nem vagyunk hülyék, nem kockáztattuk volna az eredményt néhány kiló mínuszért cserébe: a csapatnak van saját mérlege a németországi műhelyben. Ezt kevés csapat mondhatja el magáról, hogy van eszköze, amivel több tonnát mérhet, a Tankpool24-nek szerencsére van. A szezon kezdete előtt többször is ellenőriztük a kamion súlyát, hiszen volt több változtatás is. Egy-két helyen tudtunk könnyebb alkatrészt gyártani - a hátsó hídban például - meg is mértük, kiegyenlítettük, tettünk rá súlyt annak megfelelően, amit az otthoni mérleg mutatott.
Azt hittük, precízen be van állítva az autó a határértékekhez, de mint kiderült, a nagy mérlegeknél vannak különbségek.
Az otthoni valószínűleg mást mutatott, mint a hivatalos, valamilyen kalibrálási eltérés miatt. Viszont ha százalékosan nézzük, 5300 kilónál 25 kg különbség ugye nem sok, ezért is voltam szomorú. Meg persze az eredmény miatt, mert igenis jó eredményt értünk el, és ha ez a kizárás nincsen, akkor most második vagyok a bajnokságban, amivel elégedettek lehetnénk.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy picit lusták voltunk, igen. Azt hittük, be van állítva a kamion, pedig Misanóban pénteken és szombaton is rámehettünk volna a hivatalos mérlegre, amit bármelyik csapat használhat a helyszínen.
Mi viszont úgy voltunk vele, hogy ezt már otthon megcsináltuk, mert akkora királyak vagyunk.
Emiatt picit haragszom a csapatra - beleértve magamat is - , hogy senkinek nem jutott eszébe, pedig ez a hiba könnyen elkerülhető lett volna.
És a jó dolgok: a második szombati versenyen a 17. helyről indultam, és már az első körben feljöttem az ötödik helyre, többet is tudtam előzni, nagyon élveztem azt a futamot. Vasárnap beraktuk a negyven kilót a biztonság kedvéért, hogy minden rendben legyen, és így, a plusz súllyal még jobb időt mentem az időmérőn, mint előző nap a könnyebb autóval.
Ez egyértelműen mutatja, hogy semmilyen előnyt nem szereztünk azzal, hogy a hiba miatt könnyebb volt a kamion, miközben egy túraautót például megöl a plusz negyven kiló.
Az első vasárnapi futamon sajnos az Ivecók voltak körülöttem, össze is játszottak szépen a rajtnál, nehéz helyzetbe hoztak. Hahn szándékosan lassított engem az ideális íven, hogy a csapattársa meg tudjon előzni engem, elég kellemetlen volt, de a csapatmunka benne van az autóversenyzésben, a kamionversenyzésben különösen. Emiatt visszacsúsztam a harmadik helyre, az se volt rossz. A vasárnapi fordított rajtrácsos futamon kettőt tudtam előzni, abban a versenyben nem volt több.
Összességében azt látom, hogy a vasárnapi időmérő eredménye az, ami a bajnokság állása is lenne, ha nem zárnak ki.
Hiszen ha megtarthatom azokat a pontokat, akkor most második vagyok, nem tizenkettedik az összetettben.
Látszódnak az erőviszonyok, a második helyre jók vagyunk a bajnokságban, az elsőben nem vagyok biztos, mert Hahnék sokat fejlődtek télen, náluk nagyon látszik az ugrás a tavalyi évhez képest. A bajnoki címre szerintem ő a legesélyesebb, a másodiktól a hatodik-hetedik helyig viszont nincs sok különbség. Nem szabad ilyen hibákat vétenünk, akkor ott lehetünk a nyomában.
Ugyanakkor annak örülök, hogy csak olyan hiba fordult elő, ami elkerülhető, mert a kamion jól ment, én is jól éreztem magam az autóban.
Jó volt az időmérőn és a versenyben futott tempónk is, a két dobogós hely - most mindegy, hogy az egyiket elvették tőlünk - egyértelműen azt mutatja, hogy az élmezőnybe tartozunk, ez pedig elég biztató kezdet. Alig három hét múlva a Hungaroringen bebizonyíthatjuk, hogy hibátlan felkészüléssel mire vagyunk képesek, remélem, hogy sokan ott lesztek és szurkoltok majd nekem és a csapatnak.
Visszavágunk mindenért, mindenért is!