A ralis lányok húsz másodpercet adtak annak, aki okoskodott

Vágólapra másolva!

Eleinte furcsán néztek versenytársaik Notheisz Ivettre és Vogel Adriennre, nem láttak valódi ellenfelet a női párosban a magyar amatőr rali sprint bajnokság résztvevői. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eleinte ők maguk sem gondolták volna, hogy ekkora sikerük lesz, hiszen csak tanulni akartak a ralipályán. A lecke vége aztán egy bajnoki cím lett.

Vogel Adrienn számára egyáltalán nem ismeretlen a férfiak uralta közeg: a korábban Kia Lotos, - idén már Kia Platinum néven ismert - márkakupában évek óta férfiakkal kellett megküzdenie. A 2017-ben az év magyar női autóversenyzőjének választott pilótát épp a pályaversenyzés vitte a raliba, egyszerűen fejlődni szeretett volna, aminek a magyar amatőr rali sprint bajnokság 1.4 alatti kategóriáját találta megfelelőnek.

A raliban sok a változó körülmény, ami a pályaversenyzésben nincs jelen. Amellett, hogy fejleszti a készségeimet, megtanít a versenyzés olyan részére is, amivel máshol nem találkozom.

Például arra, hogy milyen, amikor felhordásos a kanyar, amikor más a tapadás, és azt is, hogy milyen más abroncsokkal menni. Egyáltalán azt megszokni, hogy nem egyedül vagyok az autóban, hogy ülnek mellettem.”

Vogel Adrienn nem csak a versenypályán bajnoki Forrás: by Radoslaw Kut/Radoslaw Kut For Struktuur

Méghozzá nem is akárki, hanem egy rali másod- és első osztályt is megjárt navigátor, Notheisz Ivett ült Adrienn mellett az első perctől. Korábban nem találkoztak, de tudtak a másikról, nyomon követték egymás karrierjét. „Először Ivett kedvesét, Maricsek Miklóst ismertem meg, és a menedzseremnek, Jobbágy Ákosnak jutott eszébe, hogy jó lenne egy lány navigátor, mert nem igazán gyakori, hogy lányok párban raliznának.

Női navigátort férfi versenyző mellett gyakrabban látni, vagy esetleg fordítva, de arra azért kevés példa van, hogy két csaj versenyezzen együtt.

Így jutottunk el Ivetthez, aki első és másodosztályban is navigált már, igazi profinak számít. Nem érezte visszalépésnek azt, hogy amatőr bajnokságban indultunk, egyedül a rajtprogram hiányzott neki a korábbi autójából.

A Kia Picanto visszont annyira filigrán, hogy bár a rajtban nem jeleskedik, de kárpótol ezért azzal, hogy lendületautó, sok helyen könnyen átmegy.

Sőt, a telemetria azt is bizonyítja, hogy néhol gyorsabb, mint a Mitsubishi.”

Vogel Adrienn (jobbra) és Notheisz Ivett az első évben máris ütős párost alkotott Forrás: Copyright, Galadriel Sportfotó. All rights reserved./Galadriel Sportfotó

Miután Adriennék megtalálták a megfelelő partnert, és az autó is adott volt, egyetlen dolog maradt csak hátra: kiválasztani a bajnokságot, amelyben kipróbálják magukat. „Ahogy mondtam korábban is, csupán az volt a cél, hogy fejlődjünk, hogy én a pályaversenyzés után kipróbáljam magam egy másik közegben. Úgy terveztük, hogy négy versenyen indulunk el az amatőr sprint 1.4 alatti kategóriában.

Csak elkezdtünk ralizni, aztán mikor a második hétvége után vezettük a bajnokságot, úgy gondoltuk, hülyeség lenne abbahagyni, ezért folytattuk.

A tervezett négy versenyből hat lett, a szezonzáró forduló előtt pedig bajnokok lettünk, úgyhogy úgy néz ki, hogy az utolsó hétvégén nem is indulunk el.”

A Kia Picanto pályaversenyzésben és raliban is megállja a helyét Forrás: Copyright, Galadriel Sportfotó. All rights reserved./Galadriel Sportfotó

A váratlan sikernek Vogel Adrienn szerint több összetevője is volt, azzal együtt, hogy eltartott egy ideig, mire átállt egyik szakágról a másikra. „Főleg azért volt nehéz átkapcsolni egyik sorozatról a másikra, mert más a tapadása a guminak. A Kia Platinumban szinte egyáltalán nincs tapadásunk, a raliban sokkal többet engedhetek a kanyartempónak. Ez eleinte szokatlan volt, de hamar megtanultam kezelni.

Azt már nehezebb volt megszokni, hogy míg a pályán egyedül vagyok, egyedül kell döntéseket hoznom és vállalnom azok következményeit, addig a raliban ül mellettem valaki,

aki ráadásul folyamatosan magyaráz. Nagyjából a harmadik versenytől el is hittem mindent, amit mond. Ivett fantasztikus munkát végez, nem hibázik, egyre jobban írjuk fel az itinert, egyértelműen ő a főnök a kocsiban.

Nehezen szokta meg, hogy nem egyedül van az autóban Forrás: by Radoslaw Kut/Radoslaw Kut For Struktuur

Most már azt csinálom, amit mond, főleg este. Sötétében kell leginkább rá hagyatkoznom, mert sokkal kevesebb, amit belátok. Hogy mi lehetett a sikerünk titka? Sokat köszönhetek a pályaversenyzésnek: íveken megyek, látok a pályán, ez mindenképpen előny. De vitathatatlan, hogy kellett hozzá

Ivett, aki nagyon precíz navigátor, és neki köszönhetően hat versenyen tudtunk végigmenni hiba nélkül, egyszer sem estünk ki.

Valamint kellett hozzá a csapatom, melynek minden tagja keményen dolgozott, és kiváló autót raktak alánk. Nem mellékes az sem, hogy gyorsabbak voltunk a többieknél. Persze valamennyi szerencse is szükséges volt ehhez a szezonhoz, mert azért bevallom, volt olyan pályarész, ahol majdnem eldobtuk az autót.

Vagy amikor a semmiből megjelent előttem egy gumi a kanyar közepén, ezekből a helyzetekből is mind jól jöttünk ki.

Ivett higgadtsága nélkül viszont nem ment volna, sokkal nyugodtabban kezel minden szituációt, mint én.”

A szerencse ellenére adódtak azért olyan szituációk a szezonban, amelyek igazán rázósan alakultak, és a két lány tapasztalatának köszönhetően nem lett belőlük baj. „A legutóbbi versenyünkön például Porrogszentkirályon volt egy tempós lefelé szakasz, a végén egy híddal, majd 150-200 méterre egy jobb hármas kanyar. Tudni kell, hogy a Picantónak pálya futóműve van nem is akartuk az első évre átalakítani a kocsit, így mentünk vele. Szóval

elugrattunk a hídon, de olyan kemény volt a futómű, hogy a leérkezés nem volt túl sima, alig fordultunk el. Aztán mégis elfért

- idézi fel már nevetve az akkor szinte drámainak tűnő versenyhelyzetet Adrienn.

És hogy milyen az, amikor egy férfiak uralta világban két nő elszántan szeretné bizonyítani a rátermettségét, majd 23 pontszerző páros közül el is viszik a bajnoki címet? "Először nem igazán akartak szóba állni velünk. Hiában mentem oda a versenytársakhoz beszélgetni, nem igazán voltak partnerek. Az első szakaszok után nézegették a kocsinkat, kaptuk is az oltást, hogy ez egy nagyon jó autó, biztos azért megyünk jól. Ami igaz is, a Picanto valóban jó, de még nem rali autó. Aztán végül látták, hogy van keresnivalónk a pályán. Folyamatosan nézték az időinket, próbáltak segíteni nekünk, hogy milyen apróságokra figyeljünk.

Végül volt, hogy húsz másodpercet kapott tőlünk az, aki próbálta elmagyarázni, hogyan is kéne menni az adott szakaszon."

A 2017-es év magyar női autóversenyzője szó szerint szerelembe esett a ralival, de nem tudna hűtlen lenni a gyorsaságihoz sem. „Mindkettőt szeretném folyatni, nem tudnék dönteni. A pályaversenyzésben ott van körülöttem a mezőny, az ellenfelek, a raliban viszont a saját stílusomban tudok menni, nem zavar senki, csak rajtam és a navigátoron múlik, hogy a lehető legjobban teljesítsünk. Ha lehet, inkább nem választanék.”