Ötven fok az autóban, puszi a betonfalnak: Herczig Norbert római kalandjai

Túlvagyunk az olaszországi versenyen is, és a tapasztalatok birtokában most már kijelenthetem, hogy egyértelműen jó döntés volt elindulni a Rally di Roma Capitalen-n. Az ERC ötödik futamán hetedik helyen értünk célba, az állandó Eb-résztvevők között pedig negyedikek lettünk. Négyünk között a különbség kevesebb, mint egy perc volt, ami még inkább rávilágít az eredmény fontosságára.Lettországból hazafelé jövet döntöttük el, hogy nem maradhat a jövő évre olyan helyszín a naptárban, ahol nincs meg a pályaismeretünk, így azonnal nekiláttunk a szervezésnek. Hála a támogatóinknak sikerült leadni a nevezésünket, így a római versenyre való felkészüléssel és versenyzéssel töltöttük a nyár közepét.

Herczig Norbert hatodik blogbejegyzése.

Már a keddi teszten kiderült, hogy a lobbizás területén is van még fejlődési lehetőség. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan pályát kapjunk a tesztre, ami másfajta karakterű, mint a versenyen szereplő gyorsasági szakaszok. Idén már másodszor jártunk így, de legalább most már tudtuk, hogyan lehet ebben a helyzetben is a leghasznosabb munkát végezni. Gyakoroltunk a vasárnapi tempós, széles gyorsaságikra, és néhány kanyarban a szombati szűk szakaszokra is készülhettünk, valamint megismertük az új fejlesztésű lengéscsillapítókat is.

A szokásostól eltérő volt a menetrend az olasz futamon. Péntek este egy látványos rajtceremónia után nem a más hétvégéken megszokott szuperspeciál következett, hanem kisebb csoportokban, rendőri felvezetéssel körbeautóztunk Róma nevezetességei között. Ezeken a helyszíneken már lesben álltak a fotósok, és remek képeket készítettek a versenyautókról.

Impozáns háttér egy ralihoz Forrás: [e-mail]/Zilinsky Zdenek

Mégsem ez volt a rajtceremónia legszebb pillanata, hanem az, amikor a rajtdobogó előtti várakozás közben, az ott nyaraló, vagy versenyre érkező magyarok megtaláltak bennünket, és odajöttek hozzánk. Jó volt látni a szemükben, hogy mennyire büszkék arra, hogy egy ilyen rangos eseményen, ebben a mezőnyben is ott a piros fehér zöld autó, a két magyar versenyzővel.

Ennek a versenynek a névadója ugyan Róma, de valójában a verseny központja a fővárostól körülbelül 100 kilométerre, Fiuggi városában volt, így már péntek este autóztunk egy hosszabbat Ramónnal, amíg visszajutottunk a szervizparkig. Ez csak egy kis kellemes nyáresti ízelítő volt a mezőny számára abból, hogy a hétvégén mi vár ránk. Ezen a futamon ugyanis rengeteg úgynevezett etap útvonal volt a gyorsasági szakaszok között.

A verseny központja valójában Fiuggi városa Forrás: [e-mail]/[e-mail]

Egész hétvégén hosszú órákat autóztuk az egyik gyorsról a másikra a harminc fok feletti hőségben, ami nem volt leányálom, a versenyautóban ugyanis sajnos az egyetlen szellőzést a tetőn elhelyezett beömlő szolgáltatja, még egy árva ventillátorunk sincsen, ami elviselhetőbbé teszi a hőséget.

Tűzálló overálban az ötven fok körüli autóban minden párosnak komoly megpróbáltatás volt már a szombati, összesen 370 kilométernyi etap is.

A gyorsaságik előtt többször már csak azért is vártuk annyira a rajtot, hogy végre komolyabb menetszél jusson be a kabinba. Ráadásul az etapon legtöbbször még a megengedett 130-as tempót sem tudjuk tartani, ugyanis hosszú távon ez a tempó nem kedvező az autónak, így maradt a százzal döcögés. Ezekre az időszakokra van egy úgynevezett etap-átbeszélőnk, amivel tudunk beszélgetni, de ezen a hétvégén sokszor csak csendben ülünk egymás mellett, és fejben koncentráltuk a következő szakaszra.

Ötven fok volt a versenyautóban Forrás: [e-mail]/Zilinsky Zdenek

Szerencsére a helyiek még ezeket a fárasztó, izzasztó szakaszokat is megpróbálták számunkra kellemessé tenni, mert raliszerető nép lévén, a kis városkákban az utak mentén kiállva, az autópályán mellettünk lelassítva, integettek, mosolyogtak, fotóztak. Sőt, most is megéltük azt, amit tavaly az Acropolis Rallyn, hogy mint minden közlekedő, az autópályakapunál mi is megálltunk,és fizetnünk.

Az autópályán a versenyautónak is fizetnie kell Forrás: Herczig Norbert

Ez a feladat idén nehezebb volt, mert a Volkswagen Polo GTI R5 oldalablaka kisebb, mint a tavalyi versenyautónké. Egészen komoly akrobatikus mutatványra volt szükség, hogy a Ramón által precízen kikészített összeget be tudjam dobni a megfelelő helyre.

A római versenyen mellettünk állt a szerencse. Csupán egy alkalommal ijesztettünk magunkra. Akkor, amikor a második gyorsaságin egy hosszú gyors balosban az autó hátuljával végigsúroltuk a pálya melletti kőfalat. Szerencsére nem lett komoly baj, a VW Polo GTi kibírta az ütést, de a biztonság kedvéért a következő kilométereken picit óvatosabb voltam, és figyeltem az autó reakcióit.

Az időnk még így is jó lett, a szervizparkban pedig azonnal megjelent egy lelkes olasz szurkoló, és hozta nekünk a felvételt az esetről,

amit így meg is tudtunk osztani a MOL Racing Team közösségi oldalán.

Ezen a futamon végre a defekt is elkerült minket, míg az elmúlt versenyeken mi küzdöttünk ezzel a nehézséggel, most a versenytársainkra került a sor. A római futamon extrém teherbírást kellett kibírniuk az abroncsoknak. Mind a meleg, mind az aszfalt minősége miatt. Itt ugyanis olyan aszfalt felületeken versenyeztünk, ami szinte lecsiszolta az abroncsok futófelületét. A csapat erre készült és itt meg is kell köszönnünk a Michelinnek, hogy az abroncsok fejlesztése számukra abszolút prioritást élvez. Ezen a hétvégén ugyanis ez számunkra kiemelkedő fontosságú volt. Nagyon megnyugtató érzés volt, hogy egy-egy gyorsasági szakasz rajtjába úgy odaállnunk, hogy tudtuk, a mi Michelin abroncsaink tökéletesen bírják a kiképzést.

Strapabíró abroncsokkal nincs lehetetlen Forrás: Estudios Patchaa/Adjo

A magyar szurkolóktól viszont több meglepetést is kaptunk a pályák szélén. Az egyik ilyen kedvességük az volt, hogy egy hazai MOL töltőállomásról „kölcsönvettek" egy engem ábrázoló életnagyságú figurát, és azzal együtt buzdítottak minket a pálya szélén. Érdekes élmény volt saját magammal találkozni a verseny közben.

Herczig biztatja Hercziget Forrás: Herczig Norbert

De visszatérve a szakmaiságra, ezen a hétvégén számunkra talán a Chris Ingrammal vívott csata volt a legérdekesebb. A fiatal brit fiú az ERC mezőny egyik nagy tehetsége. Ő az édesapja révén került a sportágba, aki anno WRC-vel versenyzett. Chris pedig saját bevallása idén negyedszerre indult ezen a futamon, így tudtuk, hogy sokkal komolyabb pályaismerete van, mint nekünk. A hétvégén mégis végig ment az adok-kapok, a 2. versenynapot két másodperc előnnyel kezdtük előttük, majd nyolc gyorsaságin szintén oda-vissza adogattuk egymásnak a néhány másodperces előnyöket, végül kevesebb, mint négy másodperccel ők nyertek. Nagyon jó csatát vívtunk és a végén komoly szakmai elismerés kaptunk még a helyi olasz párosoktól is.

Folytatás augusztus közepén, Csehországban Forrás: [e-mail]/Josef Petru

A másik elismerést természetesen a szurkolóktól kaptuk. A verseny végén volt olyan is, hogy a győztes Giandomenico Basso csapatpólóját viselő rajongók jöttek oda hozzánk, és gratuláltak lelkesen, hogy egy-két helyszínen olyan tempóban érkeztünk egy kanyarhoz, ami igazán „perfetto" volt. Azt gondolom, hogy ha a kétszeres korábbi ERC bajnok szurkolóitól ilyen visszajelzést kapunk, az azt mutatja, hogy jó úton járunk.

Ezt az utat pedig augusztus közepén Csehországban a Barum Ralin folytatjuk majd, ahol újra aszfaltos pályákon versenyzünk, ráadásul az olaszországi verseny első napjához hasonló szakaszokon, így ez a hétvége egyben jó felkészülés is volt az csehországi fordulóra. Előtte azonban irány a Balaton, hogy némi igazi nyaralásban is lehessen részünk.