Számos pozitívummal tért haza Ciprusról Herczig Norbert

Ebben az évben sokadszor érkezünk haza egy ERC fordulóról úgy, hogy felemás érzésekkel írom utána ezt a blogot. Az eredménnyel nem lehetek elégedett, hiszen a tavalyi harmadik hely fényében a kilencedik hely nem jó, ellenben sportszakmai szempontból bőven volt pozitívuma ennek a versenynek is.

Herczig Norbert nyolcadik blogbejegyzése.

Az utazás eseménytelen volt, már rutinszerűen tudjuk le a versenyhelyszínek megközelítését. A rendszeres olvasók bizonyára emlékeznek rá, hogy az első nemzetközi versenyeinken nem így volt, akkoriban még a repülőút, és az új helyszínek felfedezése is felért számunkra egy kalanddal. Ez azt jelenti, hogy az előkészületek már olajozottan mennek, nem vesz el figyelmet, energiát az utazás, jobban tudunk a versenyekre koncentrálni.

A keddi nap szokásosan a teszté. Ismét voltak kedves vendégeink, egyiküknek különösen emlékezetes lehet az a kör, amikor beült mellém, ugyanis sikerült ráijesztenem. A nap elején voltunk, és nem memorizáltam még kellőképpen a pályát. Azt hittem, hogy egy gyengébb kanyar jön, de élesebb volt, az autó kicsit felállt az oldalára, aztán visszaesett. Nem voltunk veszélyben, ráadásul az én oldalamra billentünk. A fiatalember addig még sosem ült versenyautóban, de a pálya végén azt mondta, hogy mostantól ő is a bolondja lesz a ralinak. A másik kedves vendégünk a ciprusi magyar konzuli iroda vezetője Lakos Krisztina volt, aki megtisztelt bennünket a teszten is, és utána az egész verseny alatt nagy szurkolónk lett.

Nehéz pályát jelöltek ki a ciprusi szervezők Forrás: Picasa

A szerda és csütörtök mindig a pályabejárásé. Ilyenkor egy jobb sorsra érdemes utcai autóval járjuk a gyorsasági szakaszokat. Cipruson ez különösen nagy próbatétel a versenyzőpárosnak és a járműnek is, mert hihetetlen nehéz útvonalat jelöltek ki a szervezők. Idén annyira rázott az út, hogy egyszer csak azt vettük észre, hogy a szélvédő mellett ki tudjuk dugni az ujjunkat, mert elvált az üveg a ragasztástól. Ilyent sem láttunk még.

De olyat sem éltünk még meg, ami csütörtök este történt.

Késői órán jött a hír, hogy kétperces büntetést kaptunk a versenybíróktól.

Az ok az volt, hogy a versenyekre minket kísérő televíziós csapatot lefényképezték a gyorsasági szakaszon, miközben a legjobb kameraállásokat keresték. Mint kiderült ez tilos, nemcsak mi versenyzők, hanem a csapathoz köthető személyek sem mehetnek a verseny előtt gépjárművel a gyorsasági szakaszra. Most már ezt is tudjuk, felírtuk vastag betűvel a kiskönyvünkbe, legközelebb erre is ügyelünk majd. A kétperces büntetés viszont azt jelentette, hogy rögtön az elején át kellett alakítanunk a tervezett stratégiát. Erre nem sok időnk maradt, főleg úgy, hogy az este 9 után kapott rossz hírt követően másnap kora reggel már a kvalifikáción kellett gyorsnak lennünk. Murván ez különösen fontos, mert a legjobbak választanak először rajtpozíciót, és mindenki igyekszik minél hátrébb kerülni, hogy a versenyen ne kelljen takarítani az útról a csúszós apró kavicsokat. Kicsit furcsán hangzik, de ez a szabály. Szerencsére sikerült túllépnünk a büntetésen, és harmadik időt autóztunk, így szombatra jó rajtpozíciót tudtunk választani, és az is megnyugtató volt, hogy a letaglózó hír után is képesek voltunk maximálisan koncentrálva kiemelkedő időt autózni.

Az ugratókkal teli pálya Ciprus mindkét országrészét érintette Forrás: [e-mail]/Zilinsky Zdenek

Pénteken este Larnacában a rajtceremónián vettünk részt. Mint sok más helyszínen, így itt is jónéhány magyar turista előre nem tervezett fakultatív programjává váltunk a nyaralásukon. Ők a rajtnál fedezték fel, hogy egy raliverseny megnyitójára csöppentek, ahol magyarok is indulnak, és ha már így alakult, akkor vasárnapig lelkesen szurkoltak is nekünk, sőt a célceremóniánál is ott voltak velünk. Jól esett, mint ahogy az is, hogy erre a versenyre is sok magyar kísért el minket.

Szombaton tehát új stratégiával kezdtük a versenyt. Az autóra feltettük a legkeményebb keverékű Michelineket, hogy minimalizáljuk a defekt lehetőségét, cserébe viszont vállaltuk, hogy emiatt egy picit lassabbak leszünk. Nem lettünk azok, ott tudtunk autózni az élmezőnyben, és folyamatosan dolgoztuk le a kétperces hátrányt. Volt egy érdekes kalandunk is. Az egyik gyorsasági rajtjára várva megálltunk a szakasz időmérő pontja előtt pár száz méterrel, és Ramón az autó előtt elsétálva észrevette, hogy egy hajszálvékony sugárban folyik a hűtőből a hűtőfolyadék. Valószínűleg egy felpattanó kő lyukasztotta ki a hűtőt.

A nagy riadalomban nem találtam meg az ilyen esetekre magunknál tartott speciális gyurmát, így azonnal bekaptunk egy-egy rágót, gyorsan szárazra töröltem a sérült részt, majd a rágóval betapasztottam a lyukat, és a biztonság kedvéért még le is ragasztottam.

Működött, és még így is jó időt mentünk a 23 kilométeres szakaszon.

Rágógumival ragasztották be a kilyukadt hűtőt Forrás: [e-mail]/Zilinsky Zdenek

Az első versenynap végére maradt még egy 3,5 kilométeres városi gyorsasági Nicosia belvárosában, amelynek egyik része a görög a másik része viszont a török területen zajlott. Tulajdonképpen átléptünk egy államhatárt a verseny közben, és emiatt még a gépátvételen elvégeztük az ehhez szükséges papírmunkát. Azt már nem mertük megkérdezni a szervezőktől, hogy mi van akkor, ha valakinek azon a részen áll meg az autója? A szervizcsapat a trélerrel miképp jut át menteni?

A vasárnapot már a kilencedik helyen kezdtük, a reggeli első gyorsasági után pedig már a nyolcadikak voltunk.

Aztán a következő 20 kilométeres gyorsaságin bebizonyosodott, hogy jobban kellett volna figyelnem a fizikaórákon.

A pályabejáráson azt ugyan észrevettem, hogy a kanyar előtt hullámos a talaj, azt azonban nem becsültem meg jól, hogy ha nagyobb sebességgel érkezünk, akkor ezeken a hullámokon mennyire pattog el a kerék. Ha pedig elpattog, akkor csökken a tapadás, és megnő a fékút. Pontosan így jártunk. Az a tempó, ami egy picit is kevésbé hullámos talajon bőven jó lett volna, itt már sok volt, így tovább csúsztunk és eltaláltunk egy fát. Hát ennyit a raliban a frekvenciák és a tapadás kapcsolatáról. Hála az égnek a Volkswagen Motorsport épp a verseny előtt adott ki egy fejlesztést a Volkswagen Polo GTI R5-höz, és ez éppen a futómű megerősítését tartalmazta. Ennek köszönhető, hogy az ütközés következtében eltört féltengellyel, háromkerékhajtással is ki tudtunk jönni a pályáról, sőt, miután nem tudtuk megjavítani az autót, a következő gyorsaságin is három hajtott kerékkel mentünk végig.

Ezt követően a szervizparkban megint megmutatkozott, hogy miért vagyunk 8 éve együtt a BRR csapattal. Nagyon kevés olyan istálló van még a Rali Eb szintjén is, ahol komplett előkészített futómű és váltó várja ilyenkor az autót a szervizparkban, és a meglehetősen szűkre szabott idő alatt a szerelők ezt ki is tudják cserélni.

Ezúttal is sokat köszönhet összeszokott csapatának Herczig Norbert Forrás: [e-mail]/Zilinsky Zdenek

Nagyon megnyugtató a versenyek közben a tudat, hogy ha bármi baj van, és eljutunk a szervizparkig, akkor a csapat mindig megjavítja az autót!

Az utolsó három gyorsasági újra a felzárkózásról szólt, és megint jót tett az önbizalmunknak, hogy ebben a nagyon erős mezőnyben is először ötödik, majd kétszer negyedik időt autózva zártuk a versenyt, végül az összetett kilencedik helyen.

November 8-10. között Nyíregyháza ad otthont az ERC záró hétvégéjének Forrás: [e-mail]/Zilinsky Zdenek

Tudjuk azt, hogy a befektetett munkának megvan a gyümölcse, egyre tapasztaltabbak vagyunk, versenyről versenyre tudunk gyorsulni, és az időeredmények ezt igazolják is. Ez az év viszont a végső helyezések tekintetében balszerencsés, hiszen mindig van egy-két olyan momentum, ami szerves része ugyan a ralinak, de megakadályozza, hogy dobogós helyen zárjuk a futamokat. Most gőzerővel készülünk a szezonzáróra, ami hatalmas örömükre Nyíregyházán lesz. Ha a hazai futamunkon a sors a kegyeibe fogad minket, és csak annyit kapunk, hogy ezúttal zavartalan versenyhétvégét tudunk teljesíteni, akkor biztos vagyok benne, hogy a magyar szurkolókat is meg tudjuk örvendeztetni egy szép eredménnyel.