Michael Johnson szerint Gay nyeri a 100 métert Pekingben

Minden idők egyik legjobb atlétája, az ötszörös olimpiai és kilencszeres világbajnok Michael Johnson szerint Tyson Gay nyeri majd a klasszikus 100 méteres síkfutást a pekingi olimpián. Az amerikaiak legendája szerint honfitársa lehet az is, aki 200 méteren megdöntheti a 19.32 másodperces világcsúcsát.

Michael Johnson jelenleg a Golden League-sorozatot promótálja a június 6-i, oslói verseny színhelyén, ahol rávették, hogy üljön be egy chat-szobába, és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség honlapján válaszoljon a hozzá intézett kérdésekre.

S minden idők egyik legjobb atlétája, a most 41 éves Johnson, aki pályafutása során az olimpiákon öt, a világbajnokságon kilenc aranyérmet szerzett, és 200 méteren, valamint 400-on jelenleg is világcsúcstartó (19.32 mp - 1996, 43.18 mp - 1999), állta a rohamokat.

Michael Johnson a sydneyi olimpia után vonult vissza, és azzal is beírta magát a sporttörténelembe, hogy a férfiaknál ő az egyedüli, aki egy olimpián 200-on és 400-on is győzni tudott (1996-ban), és egyedüliként védte meg a címét 400-on (1996, 2000).

Közeledve az olimpiához, természetesen többen is kérdezték, hogy szerinte Pekingben ki nyeri majd a klasszikus 100 métert, és Johnson nem kertelt, a világbajnok Tyson Gay győzelmét várja, akit jobbnak tart a világcsúcstartó jamaicai Asafa Powellnél.

Johnson szerint Gay lehet az, aki megdönti majd a 200-as világcsúcsát, 400-pedig egy másik honfitársától, Jeremy Warinertől várja ugyanezt. (Gay legjobbja 200-n 19.62, Warineré 400-on 43.45).

"Minden rekordnak, így az általam tartottaknak is az a sorsuk, hogy egyszer majd megdöntsék, de soha nem lehet tudni, ez mikor történik meg. Előfordulhat, hogy már idén, ám az is lehet, hogy csak öt év múlva. Szerintem Gay és Wariner is képes a csúcsjavításra, de az biztos, hogy nem lesz könnyű dolguk" - szögezte le Johnson.

Saját pályafutását illetően elmondta, gyerekkorában egyáltalán nem az járt a fejében, hogy egyszer majd nagy bajnok lesz, egyszerűen csak a saját maga kedvére kezdett el sportolni. Kipróbálta a labdarúgást (ezt említette elsőként!), az amerikaifutballt, a baseballt, a kosárlabdát és természetesen az atlétikát is, de ebbe igazán komolyan csak egyetemistaként vágott bele.

100 méteren csupán a móka kedvéért futott néhányszor időre, és a legjobb eredménye 10.08. A 400 méteres gátfutást viszont egyszer sem próbálta ki, mert tartott a gátaktól. A sajátos futóstílusán, miszerint olybá tűnt, hogy karót nyelve szaporázza, soha nem akart változtatni, mert miután ez kialakult nála, felettébb hatékonynak bizonyult.

Johnsont kérdezték a legendás aranyszínű futócipőjéről is, ez mennyire hatott nyomasztólag rá azáltal, hogy ebben egyszerűen "muszáj" volt nyernie. "Kétségkívül megvolt a motivációs ereje, és jó projectnek bizonyult a Nike részéről. Attól soha sem féltem, hogy kikapok ezekben a cipőkben, de azért mindig izgultam" - vallotta be.

Michael Johnson legnagyobb eredményének nem valamelyik győzelmét tartja, hanem azt, hogy tizenegy éves pályafutásából tíz éven keresztül folyamatosan a világ legjobbja volt. Edzősködésre biztosan nem adja a fejét, úgy fogalmazott, hogy ahhoz olyan tehetségre lenne szükség, amivel ő nem rendelkezik.

Azzal a felvetéssel, hogy Carl Lewis és az ő korszaka után nincsenek igazi nagy klasszisok a mai atlétikában, Johnson nem ért egyet, és ellenpéldaként Haile Gebrselassie-t, Liu Hsziangot, Jeremy Warinert, Tyson Gayt és Allyson Felixet említette. S napjaink hősei közé sorolta Merlene Ottey-t is, hozzáfűzve, hogy reméli, indul Pekingben is.

Úgy véli, hogy Gebrselassie az olimpián ott lesz a maratonfutás rajtjánál, mert a légszennyezettség kérdése a játékokra megnyugtatóan megoldódik. Ő maga viszont nem kacérkodik a gondolattal, hogy akár csak kedvtelésből is valaha lefussa a maratoni távot.

Arra a kérdésre, gondolja-e, hogy ő a minden idők legkiválóbb sprintere, Michael Johnson frappáns választ adott: "Nem az számít, hogy én mit hiszek, hanem az, hogy mit gondolnak az emberek."