Eddig ki nem próbált figura lett Kásásék aduásza

Szenzációs mérkőzésen harcolta ki a döntőbe jutást a férfivízilabda-válogatott, amely a második negyed elején háromgólos hátrányban is volt, végül mégis legyűrte Montenegrót 11-9-re. A Szécsi Zoltán helyére becserélt Gergely István a csapatmunkában látta a siker titkát, a hajrában régi önmagát idéző Kásás Tamás egy élesben még ki nem próbált, most mégis nyerőnek bizonyult figuráról árult el kulisszatitkokat, míg Kemény Dénes arról beszélt, hogy fiai jobb fizikumukkal kerekedtek a rivális fölé.

• Telesport-összefoglaló a pekingi történésekről
• A legfrissebb olimpiai hírek
• A pekingi olimpia képekben
• Menetrend, eredmények
• Éremtáblázat

Dajka Balázs helyszíni tudósítása Pekingből

Montenegeró megszületésével enyhén szólva sem lett könnyebb dolga a magyar vízilabda-válogatottnak, hiszen az új állam a szokásos, számunkra kellemetlen délszláv stílussal, és a szerb csapatban alapembernek számító harcosokkal felvértezve mutatkozott be a nemzetközi színtéren, hogy milyen eredményesen, azt jól mutatja a málagai Európa-bajnokságon szerzett aranyérem. Az étvágy ezek után sem csökkent, az olimpián Varga Dénes mentette ikszre az egyszer már megnyertnek tűnt meccset Montenegró ellen, amely csoportharmadikként végzett, aztán a világbajnok Horvátország elsüllyesztésével került össze ismét a Kemény-csapattal.

A meccs elején úgy gondolták a bírók, gyakorolják a csapatok az emberelőnyős helyzeteket, és mindkét oldalon bőkezűen osztották a fórokat, amiből szép kis adok-kapok alakult ki, hét góllal zárult a bevezető nyolc perc, 4-3-ra vezetett Montenegró. Sőt, volt már háromfás előnye is az Európa-bajnoknak, amikor Gojkovic lőtte ki a bal pipát, Kemény Dénes ekkor kapuscserére szánta el magát, Szécsi Zoltánt Gergely István váltotta, az a Gergely aki az utolsó pillanatban került be a keretbe Nagy Viktor kárára.

Nem feltétlenül csak a csere miatt, de nagyot javult a magyar csapat, elöl jöttek a gólok, hátul pedig zártunk, ahogy kell, és sikerült a második félidő elején visszajönni a meccsbe. Persze Gergely is hozzátette a magáét, fogta a foghatókat, sőt, általában azt is, ami már a bravúr kategóriába tartozik, és a negyedik negyedet már 9-7-es előnnyel várhatta a címvédő. A délszláv mentalitás azonban egyenlítést ért (Gojkovic ejtését még a magyar drukkerek is tátott szájjal bámulták), de volt még fordulat a meccsben, Kásás végre pontosan célzott előnyben, majd hátul is hozta magát, előbb labdát szerzett, aztán Varga Dániel mesés hosszúsarkos bombája után blokkolt, ami azt jelenti, hogy zsinórban harmadszor játszhatnak olimpiai döntőt a Kemény-legények.

A találkozó után elsőként Gergely István értékelt, aki szerényen elhárította a meccs hőse jelzőt: "Kevés gólt lőttünk az elején, és hátul is voltak gondjaink, de nem hiszem, hogy a kapuscsere miatt jöttünk fel. Sokkal inkább az számított, hogy háromgólos hátrányban is higgadtan és eredményesen támadtunk, és közben a védekezésünk is jobban összeállt. Nagyon vártam már, hogy védjek, talán ez adta azt a felszabadultságot, ami abban mutatkozott meg, hogy ilyen jól ment. Ettől függetlenül nem érzem úgy, hogy én nyertem meg a meccset a csapatnak, a vízilabda azért csapatjáték, mert mindig vannak olyanok, akik jobban húzzák a szekeret, ma én is közéjük tartoztam."

Kattintson a képgalériáért!

Kásás Tamást nyilvánosan ugyan nem, de a lelátón többször is kritizálták a torna folyamán teljesítménye miatt, voltak olyan hangok is, akik azt mondták, Kemény kapitány azért hozta ki a Pro Recco klasszisát, mert rázúdult volna a népharag, ha otthon hagyja. Az elődöntő utolsó két percében aztán az ötös sapkát viselő Kása megmutatta, miért óriási klasszisa még mindig a vízilabdasportnak, a számára szokatlan helyről, centerből szerzett gólja, majd a labdaszerzés, és a blokk tulajdonképpen a fináléba küldte a csapatot. Kásás elárulta, hogy gólja egy olyan figura végén született, amit élesben eddig nem próbáltak ki, csak edzéseken gyakoroltak: "Kiss Gergőtől nagyon jó labdát kaptam, olyan magasra adta, amit csak én érhettem el. Azért nagy dolog, hogy nyertünk, mert jobban akartuk a győzelmet, mint Montenegró, pedig náluk jobban akarni nagyon nehéz, fiatalok és lelkesek, mennek mint, akiket felhúztak. 2000-ben sima volt a döntő az oroszok ellen, négy éve nagyon húzós a szerbekkel, most nem tudom, mi lesz, de már várom."

Kemény Dénes szokásához híven ezúttal is berekedve formálta a szavakat, egy személyre szabott fül-orr-gégész lassan kijár a magyar hadvezérnek. "Az eddigi legfontosabb meccsen vagyunk túl, használt a pihenő, hogy nem kellett az elődöntőért játszanunk, mert a csapat egy része betegeskedett, de a járványt is legyűrtük. Nem szoktam ilyet mondani, de a fizikumunknak köszönhetjük a győzelmet, kevésbé fáradtunk el, ezért tudtunk feljönni 3-6 után" - jelentette ki a kapitány.

- Montenegró a szerbekhez hasonlóan verekedős, már-már durva pólót játszik, mondhatjuk, hogy immár megvan a recept erre?
- Biztosra nem mondhatjuk, az számított, hogy az ellenfél fáradtabb volt a negyeddöntő miatt, kevesebb bevethető játékossal rendelkezett és mi is hatékonyabbak lettünk, amikor a védekezésünk összeállt.

- Gergely István mai teljesítménye után van rá esély, hogy a döntőben is ő áll majd a kapuban?
- Ezen még ráérünk gondolkodni, egyelőre örüljünk a sikernek, aztán majd a vasárnapi ebédnél eldől, hogy ki kezd.

Ha a kapuskérdés nem is, az már eldőlt, hogy a nagy rivális Szerbiát simán, 10-5-re legyőző Egyesült Államok lesz Benedekék ellenfele a vasárnap, magyar idő szerint 9.40-kor kezdődő döntőben, amelyben a triplázás a tét.