Megijedt a medve az olimpiákat kerékpárral járó magyartól

A szentesi Cseuz László a hatodik olimpiájára jutott el kerékpárral, Londonba amszterdami kerülővel érkezett meg 15 nap alatt, átlagban napi 176 kilométert tekerve. Bár a 68 éves sportember Kanadában egy medvével találkozott, Ausztráliában pedig elütötték, az életkora miatt a mostani utat tartotta a legkeményebbnek, egy nappal a visszaindulás előtt a villát sem tudja rendesen megfogni.

"Ez a hatodik olimpiám, Barcelonában a 16 éves lányommal voltam, aztán megjártam Atlantát, Sydneyt, Athént, Pekinget, most pedig itt vagyok Londonban" - mesélte az [origo]-nak Londonban Cseuz László, aki korábban triatlonozott, és akkor szerette meg a kerékpározást.

Megpróbált kiemelkedni

A 68 éves sportember a Testnevelési Főiskolán végzett, és nem tetszett neki, hogy magát csak egy átlagos képességű embernek látja kívülről, ezért eldöntötte, hogy megpróbál valamivel kiemelkedni. "Elkezdtem triatlonozni, és rájöttem, hogy több akaraterőm van, mint az átlagnak, sikerült is dobogós helyezést elérnem az országos bajnokságon."

Az 1992-es barcelonai olimpia után már nem volt kísérője, egyedül tette meg a Szentes és az olimpiai helyszínek közti utakat. "Még gps-t sem kértem, pedig most nagyon ajánlgatták, de azt mondtam, ha eddig megvoltam nélküle, akkor ezután is megleszek. Pedig néha eltévedtem, amikor Barcelonában jártam a lányommal, ő visszafelé több olyan útra is emlékezett, amelyekre én nem" - mondta. Az első négy olimpiáján vadkempingezett. "Tisztálkodni és mosni nehéz volt, a cuccokra vigyázni kellett, meg arra is kellett figyelni, nehogy észrevegyenek" - emlékezett vissza.

Londonba is hozott magával sátrat, de a vadkempingezést feladta, és a biztonsága érdekében panziókban szállt meg, így a mostani út körülbelül egymillió forintjába került.

Pekingbe hosszú, Athénba durva volt az út

Kalandos helyzetekből nem volt hiány az utóbbi húsz évben. "Ausztráliában, Adelaide-ben elütöttek, belém jött egy furgon, szerencsére a hátsó táskáim megvédtek valamennyire, de nagyot estem. Szerencsém volt, hámsérülésen kívül más bajom nem esett" - emelte ki a 12 éve történteket, majd az egyik pekingi kalandjára is visszaemlékezett. "Kanadában láttam egy medvét, le akartam fényképezni, de elszaladt."

2008-ban Pekingbe tekert, az oda vezető út három hónapig tartott, mivel oda kerülővel, Kanadát is útba ejtve ment, naponta 144 kilométert kerékpározva. "Bizonyos szempontból az athéni elég durva volt, 2004-ben 232 km-t kerekeztem átlagban egy nap. De a legnehezebb mégis csak a mostani, hiszen már 68 éves vagyok, a napi adag London felé 176 kilométer per nap volt, amszterdami kerülővel jöttem, így az össztáv 2636 kilométer."

Rióba kerékpár nélkül menne

A sportember kedvencei a szentesi női pólósok, Londonban ezért elsősorban a nőivízilabda-válogatott meccseire volt kíváncsi, de megnézte a kajak-kenusokat, illetve az öttusaversenyre is kilátogatott. Hetedik olimpiája viszont már nem lesz, kerékpárral legalábbis biztosan nem. "Úgy érzem, ez volt az utolsó olimpiám, 72 évesen már nem vágnék neki Riónak. Azt szeretném, ha már elkerékpároztam hat olimpiára, azt mondaná valaki: figyelj, te marha, ha már ezt megcsináltad, kiviszünk Rióba. Szép bónusz lenne. De nem számítok erre komolyan, mert a helyieken kívül nem sok elismerést kapok."

London felé is már óvatosan tekert, odafigyelt, nehogy tartósan magas legyen a pulzusa. "Egy dologgal volt probléma, gyakran elzsibbadt a kezem, ilyenkor felemeltem 6-8 másodpercre, ami segített. De a bal kezem még most is el van zsibbadva, így nem tudok kikapcsolni egy oldaltáskát, nem tudom rendesen megfogni a villát, hogy elvágjam a húst. Ettől függetlenül készülök a hazaútra." Amely rövidebb lesz, a tervek szerint Amszterdamot ezúttal kihagyva, 12 nap alatt ér majd haza Szentesre.