„Ennyien reménykedtetek?"
– tette fel a kérdést Pars Krisztián, amikor meglátta, hány magyar újságíró várt rá a kalapácsvetés döntője után. Pars
eddig egy aranyat és két negyedik helyet szerzett az olimpiákon,
most hetedik lett, de látva az idei kálváriáját, nem akkora meglepetés, hogy nem tudott beleszólni az érmekért folyó csatába.
„Szerettem volna nagyobbat dobni, sajnos nem tudtam úgy megmozdulni, ahogy akartam a derekam miatt.
Ahhoz képest, hogy ebben az évben mi történt velem, ez most egy jó eredmény,
bár sajnálom, hogy nem tudtam a hatba bekerülni. Bennem volt a 77 méteres eredmény, de egyszerűen nem tudtam összerakni az elejét. Ez van most jelen pillanatban, ezen nem kell csodálkozni. Egy dolgot sajnálok, amikor én voltam jó, akkor miért nem lehetett ilyen eredménnyel nyerni? Borzasztó, hogy 79 méteres dobással olimpiát lehet nyerni. Sajnálom, de megyünk tovább" – értékelt egy szuszra a szám londoni győztese.
Pars másodikra és harmadikra még tudott javítani, utána viszont nem jutott már 75,28 méter fölé. „Ha az elején össze tudom rakni a mozgást, akkor 77-78 a vége. De ebből semmi nem valósult meg, éreztem már az elején, hogy nem fog menni. Erről a szintről kell felállni jövőre a világbajnokságra" – tekintett előre a következő nagy kihívásra a szombathelyi atléta.
Az áprilisi lovaglóizom-műtétje után azt mondta, nehéz megszabadulnia attól a félsztől, hogy ugyanúgy teljes erőből hajtsa végre a mozdulatsort. Most azt felelte az Origo kérdésére,
nem arról volt szó, hogy nem merte, hanem arról, hogy nem tudta megcsinálni.
„A derék nem enged, ez a kettő összejátszik. Ahhoz, hogy el tudj indulni erőből, meg kell feszíteni a derekat, és ahogy az kienged, vége van a dobásnak, és ez volt most sajnos. Ahogy itt állok, most is érzem, legszívesebben leülnék, olyan fájdalmam van, pedig kezeltük is" – avatott be minket a háttérbe.
Korábban Pars úgy tippelte, hogy Fajdek és közte dőlhet el az olimpiai arany sorsa, de az idén hatalmasakat dobó lengyel már a selejtezőben elhasalt, ő pedig nem lett pontszerző végül.
A győztes tádzsik Nazarovot és az utolsó sorozatban a bronzérmet egy 77,70-es dobással bezsebelő lengyel Nowickit is sötét lónak tartotta, akinek alkalomadtán kijöhet a lépés, de a lengyelnek rezgett a léc, ha nem adják meg a második dobását utólag, akkor be sem került volna a három kör után folytatni hivatott nyolcak közé. „Azért tartom, amit mondtam, az lett volna a reális, ha Fajdekkel viaskodunk az aranyért."
Megkérdeztük, milyen érzéseket kelt benne az idei év, motiválja, hogy csinálja tovább, vagy inkább arra készteti, álljon le egy időre, hogy egészségileg rendbe hozza magát.
„Az orvosokkal konzultálni kell, hogy a derekammal mit tegyünk, úgyhogy a következő két hétben derül ki, hogyan tovább. A jövő évi vébé Londonban lesz, ami nekem egy nagyon kedves helyszín, úgyhogy alaposan körbe kell járni a kérdést, hogy elbírja-e a derekam, ha még nem nyúlunk hozzá. Egy esetleges műtét után viszont nagyon hosszú lenne a rehabilitáció, legalább öt-hat hónap. Most is nehezen tudtam a műtét után visszajönni, pedig korábban könnyen ment, de
annak örülök, hogy fel tudtam állni onnan, ahol voltam"
– mondta Pars, aki szerint az nem volt kérdés, hogy eljut Rióba, csak az, hogy meddig tudja felhozni magát.
Még nem volt ilyen korábban, de most az volt az elsődleges, hogy a döntő legyen meg, utána pedig megpróbált apait-anyait beleadni. „De ha a tested nem engedi, akkor nem tudsz mit tenni. Nem úgy van, hogy odaállsz, mint a robotok, simán kipörögsz, és kész."