Ahogy az élet más területén, úgy a sportban sem ritka, hogy valaki az élete párjával dolgozik együtt, és a riói olimpia bebizonyította, hogy ez is működhet jól. A nyolc magyar aranyéremből hármat Hosszú Katinka, hármat Kozák Danuta (az egyéni mellett párosban és négyesben is evezett) nyert – előbbit a férje, Shane Tusup, utóbbit a vőlegénye, Somogyi Béla edzi. Sőt a kajak négyessel olimpiai bajnok Fazekas-Zur Krisztina szintén férjével, Rami Zurral készült fel.
Pulai-Kottlár Gabriella sport-szakpszichológus úgy véli, ilyen esetben a versenyző és edzője akkor dolgozhat együtt hatékonyan, ha jól működő kapcsolat van köztük a pályán és a magánéletben is.
Egymás partnereinek kell lenniük, alá-fölérendeltségi helyzetben nem működhetnek hatékonyan.
Össze kell hangolódniuk annyira, hogy közösek legyenek a célok és elvárások, hogy képesek legyenek elfogadni és megérteni egymás céljait, motivációit. Az értelmesen kitűzött célok támogatják az önbecsülést, magabiztosságot adnak. A közös cél kitűzésénél az is fontos, hogy olyan célokat kövessenek, melyek belső örömet okoznak, így az elérésükhöz vezető út is élvezetesebb lesz" – mondta a szakember az Origónak.
Boda-Ujlaky Judit sport-szakpszichológus szerint a legfontosabb, hogy a munkakapcsolatot és a magánéletet a lehető legjobban szét lehessen választani. "Elképzelhetetlen, hogy ha délelőtt még kiabáltak egymással, délutánra ez eltűnjön. Az érzelmek nem így működnek. De az biztos, hogy minél jobb az önismeret, annál jobban lehet strukturálni a helyzetet. A sportolónak éreznie kell, hogy megbízhat az edzőjében, de neki is tudnia kell, hogy mit bír el a versenyző. Shane egy korábbi nyilatkozatából úgy tűnt, ez működik: amikor látja, hogy Katinka rosszabb, akkor tudja, hogy fárad."
Hozzátette, Hosszú esetében már eleve az nagy előnyt jelenthet, hogy Shane Tusup teljesen más típusú edző, mint akikkel korábban dolgozott.
Van azonban kockázata is a szerepek keveredésének.
"A családnak az is a dolga, hogy a munkahelyi feszültségeket egy szerető környezetben ki lehessen beszélni, érezzük, hogy támogat minket a párunk akkor is, ha esetleg nem nekünk van igazunk egy kollégánkkal való összezördülésben.
A család támogat, nem igazságot szolgáltat.
Ez a védő funkció elvész az ilyen felállásokban."
Hosszú Katinka és Shane Tusup
Hosszúék viszonyát a New York Times hosszú cikkben elemezte, megemlítve Tusup dühkitöréseit és kemény beszólásait. A lap felidézte, ahogy idén áprilisban, az arizonai Grand Prix versenyen 200 méter vegyesen és háton is csak ötödik lett a magyar úszó, és akkor edző-férje azt mondta, "inkább maradna a vízben, és fulladna bele".
A sikerek azonban őket igazolják, és Hosszú szerint a munkát és a magánéletet sikerül tökéletesen szétválasztaniuk. "A kapcsolatunk bonyolult, de nem egészségtelen. Otthon Shane egy szuperédes, szerető és nagyon vicces ember" – jellemezte férjét Katinka.
"Mi Shane-nel ketten készülünk, ő nemcsak az edzőm, a férjem is, ennek köszönhetően nagyon jó köztünk a kommunikáció, amit kulcsfontosságúnak tartok edző és tanítványa között. Gyakorlatilag 0-24-ben együtt vagyunk, sokszor az együtt töltött idő alatt az edzőszerep dominál, ilyenkor pedig a férj nagyon hiányzik. Nagyon is szükségünk van arra, hogy férj-feleségként is minőségi időt töltsünk együtt. Ezért ha van egy kis szabadidőnk, akkor »date night«-ot tartunk, ilyenkor vacsorázni és moziba megyünk" – nyilatkozta korábban Katinka a Vs.hu-nak.
Pulai-Kottlár Gabriella a legnagyobb veszélynek azt tartja, ha a házastársak között magánéleti konfliktus adódik. "Nagy előny, hogy a felek között olyan összhang alakulhat ki, mint más edző és sportoló közt talán soha. De ha magánéleti probléma adódik, azt mielőbb meg kell oldaniuk, mert rányomja a bélyegét a közös munkára. Fontos az is, hogy a sporton kívül legyenek más kapcsolódási pontjai is a párnak. Hogy amikor a sportolói életpálya megszűnik, legyen alternatíva. Ne kiüresedve álljanak egymással szemben."
Boda-Ujlaky szerint a jó példákból nem szabad azt a következtetést levonni, hogy ez egy sikerrecept, hiszen nem látjuk, hogy az ilyen kettős kapcsolatok vagy szerepkonfliktusok következtében hány sportoló esik vissza. "Valószínűleg sokkal több ilyen példa van, mint Hosszú vagy Kozák esete" – mondta.
Bernhardt-Torma Noémi sport-szakpszichológus tapasztalata az, hogy az ilyen típusú kapcsolatok akkor kezdenek komoly problémát okozni, mikor a szerepek nagyon összemosódnak, és a felek az érzelmi érintettség miatt már nem tudnak egymással őszintén beszélni.
"Komoly buktató lehet, ha a sportoló elkezdi úgy érezni, már nem részesül abból a feltétel nélküli szeretetből, amit egyébként házastársától vagy szülőjétől korábban megkapott. Ha úgy érzi, a szeretet a teljesítményhez kapcsolódik.
Az ilyen esetekben mindkét félre nagyobb teher nehezedik, egy-egy rosszabb teljesítményt gyakran bűntudat kísér,
mivel az eredmény válik a szeretet kifejezőjévé, ez az, amivel a sportoló meg tudja hálálni az edzője, jelen esetben a párja vagy szülője munkáját. Ez a folyamat pedig ördögi körhöz vezet, amiben a sportoló egyre inkább szeretne teljesíteni, de a szorongástól, hogy csalódást okoz, nem tudja kihozni magából a maximumot."
Sok esetben a szülő vállal szerepet edzőként a gyereke mellett. A vívó Decsi Tamás édesapjával, Decsi Istvánnal készül, a dzsúdós Csernoviczki Éva edzője ugyancsak az édesapja, Csernoviczki Csaba, a kajakos Kopasz Bálintot pedig édesanyja, Kopaszné Demeter Irén edzi. Ugyanez a helyzet az úszó Verrasztó Evelyn és Dávid (Verrasztó Zoltán), a teniszező Babos Tímea (Babos Csaba) és a szintén kajakos Csipes Tamara (Csipes Ferenc) esetében.
Boda-Ujlaky Judit szerint ebből a típusú felállásból nagyon nehéz jól kijönni, bár jó önismerettel valamennyire kezelhető a helyzet. "Egy dolgot nem láthatunk kívülről: hogy mi ennek a felállásnak az ára. De van, aki bármilyen árat képes megadni a sikerért" – mondta.
Úgy gondolja, egy ilyen viszony nem egészséges, ahogy az sem, ha a pedagógus a saját gyerekét tanítja. "Nem jó, ha a gyerek azt látja, hogy a szülő a teljesítménye miatt szereti. Inkább a világ második legjobb edzőjével dolgozzon, de legyen apja és anyja, aki feltétel nélkül szereti" – magyarázta.
Bernhardt-Torma Noémi úgy látja, a szülő-gyerek felállás is csak akkor működhet, ha partneri viszonyról van szó, ahol edző és tanítványa egyenértékű félként tekintenek egymásra, a döntéseket közös megegyezéssel hozzák meg. A skála másik végén az erőteljes alá-fölérendeltségi viszony helyezkedik el, ahol az edzőé a döntő szó, a sportoló csupán engedelmeskedik.
"Azt, hogy melyik és mikor működik jól, nagyban befolyásolja a sportoló életkora, személyiségvonásai és érettsége is. Egy fiatalabb versenyző, akinek még több útmutatásra van szüksége, könnyebben érzi jól magát egy alá-fölérendeltségen alapuló viszonyban, mint aki érettebb, akinek önálló céljai, tervei, gondolatai vannak."
Azokban a helyzetekben, amikor az edző szerepét egy szülő vagy a partner tölti be,
a legtöbb konfliktust a szerepek keveredése, átfedése szokta okozni.
"A legtöbbet emlegetett helyzet, amikor egy konfliktus esetén a sportoló nem tud a párjától vagy a szülőjétől segítséget, támogatást kérni, hiszen ő az, aki a probléma forrása. Egy ilyen kapcsolat azoknál a párosoknál tud jól működni, akik megtanulják elkülöníteni a szerepeiket, és törekszenek arra, hogy az aktuális helyzetnek megfelelő szerepükben reagáljanak egymásra. Egy edző édesapa például
ne szóljon rá a karácsonyi vacsorán a sportoló lányára, ha túl sok süteményt evett,
ha viszont teljesítményromlást lát ennek következtében, a következő edzésen indítványozhatja a probléma feltárását" – tette hozzá Bernhardt-Torma Noémi.
Szülő vs. gyerek
A közös sikeres munka utáni örök haragra az egyik legismertebb példa a háromszoros Roland Garros- és egyszeres US Open-győztes spanyol teniszezőé, Arantxa Sánchez Vicarióé, aki pert indított a szülei ellen, akik állítása szerint kizsákmányolták és kiforgatták őt a vagyonából. A szülők ugyanakkor azzal védekeztek, hogy nekik is járt a pénzből, hiszen mindent feláldoztak lányuk karrierjéért.