Madarász Viktória 41. lett a londoni olimpián, Rióban már 25. helyezett, és ennél alább Tokióban sem adná. Pontosabban 800 kilométerre a japán fővárostól, a gyaloglóversenyeknek otthont adó Szapporo városában, amely 1972-ben a téli olimpia házigazdája volt.
Ott talán hűvösebb lesz az idő, mint Tokióban, és a levegő páratartalma is alacsonyabb, de ez sem biztosíték arra, hogy sorra dőlnek majd az egyéni csúcsok" -
nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Madarász Viktória, aki jelenleg egy háromhetes olaszországi magaslati edzőtáborban igyekszik magát a legjobb formába hozni. "Régebben síkfutó is voltam, de immár tizenöt esztendeje gyaloglóként igyekszem helytállni a nemzetközi versenyeken" - mondta a 36 éves sportoló, aki a magyar atléták rangidőseként indul az idei játékokon.
Madarász évente 4000 kilométert gyalogol az edzéseken. Ezzel a bámulatos teljesítménnyel a Budapestről Tokióba vezető út csaknem felét is maga mögött hagyhatná gyalogszerrel.
"Rióban elgörcsöltem a versenyemet, talán azért, mert túlzottak voltak az elvárásaim magammal szemben. Rácz Sándorral, az edzőmmel, akivel 2014 óta dolgozom együtt, tanultunk az akkori hibáimból, és most olyan erőbeosztással és taktikával igyekszem legyalogolni a 20 kilométert, amiben aztán az örömömet lelhetem.
Nem ígérhetem, hogy a másfélórás egyéni csúcsomat most fogom megjavítani, de azt nyugodt szívvel mondhatom, hogy minden tőlem telhetőt meg fogok tenni egy vállalható helyezésért. Ott lesz velem az edzőm is, tőle kapom majd a frissítőállomásokon a megszokott innivalómat és persze az utasításokat is, hogy az iram megfelelő legyen.
Ha végig a magam eltervezett tempóját tudom gyalogolni, a most következő lehet a legjobb olimpiám" - mondta befejezésül az UTE mindössze 45 kilós testsúlyú gyaloglónője.
Madarász mellett gyaloglótársa Kovács Barbara is nekivághat a 20 kilométeres távnak, és még jobb a helyzet a 3000 akadályon, ahol a magyar színeket hárman képviselhetik: olimpiai szintesként Kácser Zita, a világranglistáról pedig Wagner-Gyürkés Viktória, valamint nem kis szerencsével Tóth Lili Anna.
A sok munkám mellett valóban kellett némi szerencse is az első olimpiámhoz, mert 3000 akadályon én kerültem fel utolsóként az indulásra jogosultak negyvenötös listájára. Néhány hónappal ezelőtt egyedül Berkovics Imre, az edzőm bíztatott azzal, hogy eljuthatok az olimpiára, de csak akkor, ha kellőképpen motivált leszek, és többször is jól futok" -
nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Tóth Lili Anna, aki küzdelmes utat bejárva most élete ajándékának is tekintheti az olimpiai csapattagságot.
Nincs félsz bennem, az esélytelenek nyugalmával, ugyanakkor kellő elszántsággal tekintek pályafutásom eddigi legnagyobb próbatétele felé. Bízok abban, hogy sok mindent visszakapok abból, amit a sors elvett tőlem, mert bizony rögös volt a Tokió felé vezető út.
A gondok nem törtek meg, nem csak az izmaim acélosodtak meg, hanem a lelkem is. Idén négy egyéni csúcsjavítás igazolta, hogy jó munkát végzünk, ezért az sem nyugtalanít túlságosan, hogy két versenyen is elestem. Az egyéni csúcsom 3000 akadályon 9:40.81 perc, amit Tokióban szeretnék bátor versenyzéssel megjavítani. Igazán szép lenne, ha elsőéves felnőtt atlétaként 9:35 perc körüli idővel tudnék a táv végére érni, ami a 2023-as budapesti világbajnokság felé tekintve nagyon sokat jelentene a számomra" - mondta a dombóvári kötődésű honvédes atlétanő, aki azt is megemlítette, hogy abban a városban született, ahol egykor Buzánszky Jenő, a Nemzet Sportolója, az „Aranycsapat" tagja, ahogy az úszóként olimpia bajnokságot nyert Rózsa Norbert is.
Az akadályfutónő végül azt is elárulta, hogy Berkovics Imrének, akivel tavaly október óta dolgozik együtt, nincs edzői végzettsége, de az atlétikához kiválóan értő matematikatanárként is olyan tanácsokkal látta el, amelyek egyenesbe hozták, és a Tokió felé vezető utat is megnyitották előtte.