"Röpke két-három másodpercig voltam csalódott a döntő után, de alapvetően nagyon büszke voltam magamra a döntő után" - mondta Siklósi. "Nem jó érzés kikapni, de maga a verseny jó volt. Az utolsó asszóban sajnos hibáztam. Az ellenfelem nagyon jó volt. Számítottam rá, hogy nehéz lesz a döntő. Nagyon szép lett volna, ha az egyéni vb-arany után az olimpiai aranyérmet is megnyerem. Így most marad motivációm, és nyomhatom tovább. Az edzőm kicsit szomorú volt, sokan idealizálták az aranyérmet előre, de én tudtam, hogy ez vagy arany, vagy ezüstérem lesz. Megtettem mindent a páston. Később az edzőm azt mondta, hogy most már aláírná az ezüstérmet is. Jobban teljesítettem az első olimpiámon, mint Szilágyi Áron, ezek nagyon jó dolgok. A következő olimpia 3 év múlva lesz, ezen nemcsak egyéniben, hanem csapatban is szeretnék ott lenni."
Az Origo azt kérdezte Siklósitól, hogy mennyire volt nehéz egy nemzetközileg teljesen ismeretlen ellenféllel szemben vívnia? "Ennek azért nincs túl nagy jelentősége, mert én is teljesen ismeretlen vívóként lettem világbajnok. Ez nem erről szól. Látszott a francia szemében, hogy előbb vagy utóbb ő is oda fog érni, pár éve együtt versenyzünk, ismerem őt. A mai napon tényleg kifogott egy különleges napot, olyat, mint én a világbajnokságon."
"Ilyen a sport, kikaphatok, nyerhetek, nem kell ezért a másikat bántani. Boczkó Gáborral az eredményhirdetés előtt is találkoztam. Láttam, mennyire elérzékenyült, akkor azért volt két perc bőgés, de aztán mondta, hogy mennyire büszke rám. Megkapta tőlem az ölelést, akkor azért mindketten elérzékenyültünk. Nagyon boldog vagyok, hogy döntőt vívhattam és ezüstérmes vagyok."