Sárközi András ötletgazda nyitóbeszédében elmondta a "Vertigo" fallal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. A jelenlévők megtudhatták, hogy az igazi újdonságot a színkódolt fogások jelentik, melyeknek köszönhetően a variációs lehetőségek lényegesen növekszenek, és az egyes útvonalak elkülönítése könnyebbé, egyértelműbbé válik.
Martincsák István és Urbanics Áron (a magyar mászósport legjobbjai) avatták be a lelkes nézősereget a IX-es fokozat rejtelmeibe. A kulisszák mögött már melegítettek a BMX-akrobaták és a többi kerekesek. Amint a mászók földet értek, elkezdődött a fergeteges show: pördülések, forgások, szédületes akciók. A Roxaréna patinás pályáin a hazai gurulóguruk mutatták be zavarbaejtő, már-már cirkuszba illő produkcióikat.
Azután hirtelen kihunytak a csarnok fényei. A hatásszünet valami egészen újat sejtetett. A feszült várakozás a tetőpontjára hágott. A sötétben kisvártatva megszólaltak a hangszórók, és elkezdődött a Falszínház Commedia dell'verticale című előadása. A felcsendülő zene hangjaira reflektorok gyúltak ki, s a csarnok tetőszerkezetéből szétrajzó színes papírrepülők felhőjéből négy alak bontakozott ki. Forogtak, repültek, táncoltak a levegőben, s mókás jelmezeikben birtokba vették a hatalmas teret. Végül a közönség heves tetszésnyilvánítása közepette lassan földet értek.
Tőlük a zenészek vették át a stafétabotot, és elkezdődött a hajnalig tartó táncos mulatság.
/Tirginc/