Bérces Edit |
Hányszor állt meg futás közben?
Egyszer sem. Illetve volt három-négy "anyagcserés" megállásom, de pihenni nem tartottam szünetet. Van, aki arra esküszik, hogy rövid lazítás után jobban megy neki a futás, de én nem állok le, mert utána nagyon nehezen indulok újra.
Milyen volt az időjárás?
Változó. Sütött a nap, fújt a szél, esett az eső, az éjjel szerencsére nem hűlt le nagyon a levegő. Az volt a rossz, hogy arrafelé csak hét óra körül világosodott, már azt hittük, sose virrad meg.
Mennyire viselte meg az egész napos futás?
Semmi különös. Igaz, a lábamra alig ismertem rá vasárnap délben, amikor befejeztük, akkora vízhólyagok nőttek rajta, és a körmeim is csúnyán begyulladtak. Még szerencse, hogy menet közben nem cseréltem cipőt vagy zoknit.
Miért? Feladta volna, látva, hogy kikészült a lába?
Á, dehogy. Nem adtam volna fel semmiképp, csak nagyon fájdalmas lett volna a meggyötört lábakra felhúzni a váltócipőt.
Nyert már 24 órás és 100 kilométeres világbajnokságot is. Ahogy mondják, ahány verseny, annyiféle szenvedés. Mi volt a különösen nehéz ezen az Eb-n?
A vízhólyagokkal és a körömgyulladással együtt is egyéni csúcsot döntöttem, soha ilyen jó állapotban nem fejeztem még be versenyt. Verona után például két hónapig járni is alig volt kedvem. Egyébként az volt a nehéz most, hogy ott volt az ötszörös Európa-bajnok, világcsúcstartó Irina Reutovics és a szintén klasszis Irina Koval, mégis sokan tőlem várták a győzelmet. Szóval meg kellett felelni az elvárásnak, és ez sokszor nehezíti a dolgot.
Mikor rajtol legközelebb?
Két hét múlva ismét Veronában, az olasz nyílt bajnokságon, most hétvégén pedig a 100 kilométeres Eb lesz Hollandiában...
Csak nem indul el ott is? Nyolc napon belül két ilyen verseny, nem sok ez egy kicsit?
De igen. Viszont segíthetek abban, hogy a női csapat jó eredményt érjen el. Csak a csapat kedvéért megyek ki, mert azt ne várja tőlem senki most, hogy egyéniben is valami jobb eredményt érjek el.
Kósa Tamás