Tengeralattjáróval az óceán fenekén

Ki ne olvasta volna Verne Gyula Némó kapitány című klasszikus regényét, és ki ne szeretett volna akár csak egy percet is a Nautilus fedélzetén eltölteni,  lemerülni az óceán mélyére. Mi is megpróbáltuk felidézni olvasmányaink emlékét, és bár a Blue Safari 1100 tengeralattjáró egyáltalán nem hasonlít könyvbéli társára, fedélzetén mégis ízelítőt kaptunk abból, mit is láthatott Némó kapitány.

Tengermélyi kalandunk helyszíne Mauritius szigete, Mont Choisy városa. A Le Corsaire hotelbéli főhadiszállásunkon indulás előtt fénykép-összeállítást nézegetünk a ránk váró élményekről, s ez máris elegendő ahhoz, hogy beinduljon szervezetünk adrenalintermelése. Aprócska lélekvesztőn hajózunk ki a nyílt vízen horgonyzó, úszó kikötőként szolgáló, korosodó tolóhajóhoz. A biztonsági rendszabályok ismertetése után végre a tengeralattjáró fedélzetére léphetünk, s percek múlva már duruzsol is a motor. A hajón néhány röpke perc alatt valóságos tengeralattjáró-vezetői tanfolyamon esünk át, s máris tisztában vagyunk vele, mi is a teendőnk, ha a kapitánynak út közben, ne adj' isten, valami baja történne. Megtanultuk a mentőfelszerelések használatát, felmértük az élelmiszer- és víztartalékokat, mely túlélésünket biztosíthatja, ha a tervezettnél hosszabbra sikeredne víz alatti tartózkodásunk. Nem valami megnyugtató kilátások, de hát mindenre fel kell készülni.

A vízfelszínen megközelítjük a merülési pontot, ahol aztán a rádión kapott engedély után alászállunk a mélységekbe. A hajótestre erősített kamera képét figyelve folyamatosan tájékozódhatunk a felettünk zajló eseményekről, ám az igazi élményt az ablakon át elénk táruló látvány nyújtja. Máris negyvenméternyit merültünk. Ilyen mélységben a víz már elnyeli a színek többségét; először a pirosat, majd a zöldet és sárgát. Bőrünk sosem tapasztalt furcsa "színeket" ölt.