Rafting az Andok vízi ösvényein

Körben öt-hatezres csúcsok árnyékolják az ezer méter körül tajtékzó, WW5-6 erősségű Colca folyó hófehér habjait. (A vadvizeket egytől hatig osztályozzák, jelölésük: WW1-6. WW4-től kezdődnek a látványos vízesések. A hatodik fokozatban a legjobbakkal is előfordulhat, hogy rútul végzik. Ami evezhetetlen,  azt X-szel jelölik.) A perui Andokban található kanyon kétszer mélyebb a Grand Canyonnál, így a napfénynek is rendkívüli kihívás lejutnia a folyó medréig. Hát még nekünk, satnya humanoidoknak...

A Colca-kanyon

Egyszer hibáztunk: a raftot csomagostul feltapasztotta a víznyomás egy sziklára. Minden átemelés után gondosan visszakötöztük a hordókat és a vízhatlan zsákokat a raftba, így veszteségünk csupán néhány vizespalack és a lábos fedője volt. Ám két hordó nem bírta a víznyomást, s elázott a kenyér. Aznap este tűzön pirított vizes kenyeret ettünk. A matricaként feltapadt raftot pedig egy okos ötlet és egy kötél segítségével leszedtük a szikláról.

Más esetben ugyancsak kritikus helyzetbe kerültünk, amikor a függőleges sziklafal miatt nem tudtuk gyalog elkerülni a veszélyesnek ítélt részt. Az X-es részt még megoldottuk, de a kritikus szakasz vége előtt kénytelenek voltunk visszaszállni a hajóba. Két résen kellett átjutnunk, amelyek szűkebbek voltak a raft szélességénél, és kisebb vízesésben végződtek. A víznyomás és a súlyelosztás variálásával (a tagok ide-oda ugráltak a hajóban) azért szerencsésen átjutottunk.

Élményeinket gazdagították a vérszagra gyűlő éji moszkitók, apró sérüléseink odacsalogatták rajaikat. Első találkozásunkkor kiröhögtem őket: ezzel ijesztgettek bennünket? Akkorák, mint a muslicák. Másnap már dühödtem szitkozódtam, vakargatva véres közepű csípéseiket. A moszkitóriasztó kenőcs mintha nem is lett volna, szegények hónapok óta nem jutottak vérhez, így némi krém nem tántoríthatta el őket. Így volt ez a 45 faktoros napkrémmel is. Kevésnek bizonyult, hámlott az orrom. Pedig a folyót határoló sziklák, magas hegyek gyakran árnyékban tartották a kanyon mélyét. Ennek ellenére nem volt ellenszer, ami megvédte volna hófehér európai bőrünket. A kánikulában hidegnek tűnt a húszfokos víz is, no de azért a neoprén ruhát otthon hagyhattuk.

A perui vadvizeket csak ajánlani tudom mindenkinek. A Colca-kanyont csak tapasztalt evezősöknek, de mezei turistáknak is szerveznek izgalmas, expedíció jellegű túrákat (például az Apurimac folyóra), amelyeken szintén előfordulnak négyes-ötös erősségű rapidok. Magyar túravezetőkkel WW3-as erősségű folyókra szerveznek túrákat az itthoni raftingcégek. Chilében és Peruban WW5-ös szakaszokkal is találkozhatunk a többnapos raftingtúrákon. Sajnos Chilébe nem jutottam el, de ha ott jár valaki, keresse fel a Bio-Bio és a Futuleufu nevű folyókat. Ezekre is indítanak raftingtúrákat.

Göncz Gáspár

Kérje az Aqua Magazin ingyenes mutatványszámát!