Elérte az alaptábort az Antarktisz-expedíció

A magyar Antarktisz-expedíció tíz napjának rövid összefoglalója olvasható összeállításunkban, a megérkezéstől az állandó táborhely eléréséig.

Az Admiralitás-öböl

2003. január 10.

2003. január 11.
Koreai házigazdáinknak új ötletük támadt, s azt javasolták, hogy mégse tőlük induljunk a jég birodalmába, hanem az argentin Jubany-állomás melletti lankásabb partszakaszról, amivel időt és energiát egyaránt spórolhatnánk. Ám ekkor ezt még túlzott óvatosságnak tartottuk.

Miután Attila sikeresen végrehajtotta az első magyar antarktiszi merülést az állomás melletti jeges vízben, rövid kirándulásokat tettünk a közeli pingvintelephez és skuafészkekhez - ahol igen sok fészkét védő madár támadását kellett visszavernünk.

2003. január 12.
Attila tengerbiológiai diplomamunkájáról tartott látványos bemutatót, amit az állomás kutatói baráti érdeklődéssel hallgattak. A nap további része komoly szakmai megbeszélésekkel telt, végül pedig minden csomagunkat összepakoltuk, és felkészültünk a másnapi indulásra.

A Yamana-nunatak

2003. január 13.

Ám az idő sajnos nem kedvezett csapatunknak. A tél olyan sok havat hozott a szigetre, amennyit az elmúlt 15 évben egyszer sem. Ezért a gleccser hasadozott felszínét még most is térdig érő hóréteg borította, helyenként tóvá olvadva és akadályozva elfogadható sebességű előrehaladásunkat.

Miután elértük a 150 méteres magasságot, újraszerveztük szánjaink rakományát, csak a legszükségesebb egyheti adagot pakolva vissza. A többit depóba halmoztuk fel, egy zöld ponyvával takartuk be, és fellobogóztuk jelzőzászlóval.

Azonban csökkentett felszerelésünkkel is lassan haladtunk a süppedékes hóban és a fagyos szélviharban. Ezért hajnalban végül úgy döntöttünk, hogy átmenetileg tábort verünk a jégen. Így aznap alig 5 kilométert tettünk meg mintegy 10 óra alatt, 300 méter körüli szintkülönbséget küzdve le.

2003. január 14.
Terveinkkel ellentétben sokáig aludtunk, mert mindannyian kimerültünk az előző nap során. Délután sikerült csak lebontani átmeneti táborunkat és ismét gyaloglásba kezdeni. Ekkor még több mint a fele volt hátra az útnak, ezért erőltetett menetben haladtunk. A vihar nem csendesedett, így tökéletes tejfehérség vett körül, s bár nem szemből fújt a szél, mindenünkre vékony jégréteg fagyott. A szélsebesség 60-70 km/h között, a hőmérséklet pedig +1 és -1 C-fok körül ingadozott. A helyes irányt csak a GPS-berendezés és iránytűink mutatták, szerencsére igen pontosan. Egész éjjel gyalogolunk, de mivel nincs teljes sötétség, ekkor is láttunk fejlámpák nélkül.