Másnap Bangkokban ugyanezt a forgatagot éltük át, csak nagyvárosi változatban. Mivel az angyalok városa egy 10 milliós megapolisz, a forgalom is ehhez mért. A pickupok platói kókusszal vannak megpakolva, a kupac tetején a helyi kistermelők egyensúlyoznak. A modern vonalvezetésű autókban headsetes, kék inges ürgék várják a zöld jelzést, és a buszsávban elefántok sorolnak a jobbra kanyarodáshoz. A farkukra biciklilámpa, villogó üzemmódban van felerősítve: mégiscsak a forgalom résztvevői.
Az utcai sütés-főzés mintha lételeme lenne a thaiföldieknek. Sült zöldség, gyümölcs, bogárcsemege, ropogtatni való szöcskeláb, hal- és orchideapiac, floating market, ahol ladikokon folyik a kereskedelem, ugyanúgy elvarázsolt bennünket, mint a World Trade Center (ázsiai), a megkapó nagyvárosi forgatag, gondosan ápolt közterek és parkok. Az üzleti negyed felhőkarcolóiban, szédületes üvegpalotákban multik és megacégek kirendeltségei sorakoznak. Bangkok egyszerre modern és ócska, putris és impozáns. Nem nehéz megtalálni tehát a pénztárcánkhoz illő szolgáltatást, legyen szó bármiről.
Thaiföldön hamar sötétedik. Hét óra körül szürkül, nyolckor pedig már öreg este van. Korábban esteledik, így hamarabb is hűl a város. Igaz, a beton még sokáig nyomja magából az egész napi hőséget. Nyolc után pedig utcára lépnek a gyönyörű thai lányok, és kezdetét veszi egy újabb hosszú bangkoki éjszaka.
Külön köszönet Vincent Sorianonak!
Szabó Kata